7 nap és 7 hét | 18+

5. nap / 3

 Mélyen a szemébe néztem, megnyerem és akkor biztos frusztrált lesz egész nap vagy hagyom nyerni és akkor talán a tegnapi hibámat is jóváteszem... Melyik legyen?

Megfogtam a gyalogomat és a megfelelő helyre tettem. Majd bele mozgott a lóval és amikor leütöttem a sajátoméval, már mosolygott. Tudtam, hogy tetszeni fog neki ha elver.

Bárhogy lépnék már vesztettem, a királynőjével mattot adott a királyomnak, én pedig próbáltam szomorúnak tűnni, amikor az ujjammal ledöntöttem a királyomat, hangosan puffanva az oldalára dőlt és még ringatózott oda-vissza.

– Gratulálok... Jó meccs volt! – néztem rá és mintha tényleg örült volna annak, hogy nyert.

– Nekem is tetszett! – mondta őszintén és közben már elkezdtem összepakolni a táblát. – Majd máskor is játszhatunk... – ajánlotta fel nagylelkűen. Úgy látszik ma ilyen napja van. Rásandítottam és csak bólintottam egyet. Legközelebb úgy elverem, hogy csak nézni fog, somolyogtam magamban.

Leült a kanapéra tv-t nézni, én meg lassan hozzá kezdtem az ebédhez. Még volt itthon elég sok minden ahhoz, hogy még tétovázni is tudjak, hogy ma mit főzzek. Ilyenkor áldom az eszem, hogy vagyok annyira lusta, hogy mindig egy hétre előre vásároljak be és van, amikor az sem fogy el, ezért lassan egy élelmiszer rakták is megirigyelhetné a konyhaszekrényembe árválkodó konzerv és száraz áru készletemet. Van, hogy azt csináljuk Tommyval, amikor a legtöbb kaja van itthon, hogy viccből elmegyünk étterembe, aztán persze utána, még másnap is a maradékot ettük...

Készen lettem és leültem, még volt időnk délig. Most kivételesen elég közel sikerült ledobnom magamat mellé és miközben bambultam éreztem, hogy a combomra teszi a kezét. Egy pillanatra még levegőt is elfejlettem venni és döbbenten lenéztem. Ő is észrevette és gyorsan elkapta onnét a kezét, ezután eltelt pár kínos perc, mire magamhoz tértem. Mi volt ez? Nem hiszem, hogy csak reflex volt. Szerintem neki még normális pár kapcsolata sem lehetett. Vagy ha volt is, megnézném én magamnak azt a nőt. Ja, az sem lehetett százas... Tuti bolond volt! Ezen majdnem felnevettem. Elképzeltem, ahogy ül két szociopata a kanapén és beszélgetnek.

„– Érzel valamit?

– Nem. És Te?

– Én sem!"

Elkezdtem vigyorogni és hogy palástoljam, köhögtem kettőt és besétáltam a fürdőbe. Nagyon nem szép dolog kinevetni a beteg embereket. Összekaptam magam és megterítettem. Az asztalhoz ültünk és ebéd közben beszélgettünk. Kérdezgettem de minden kérdésem elől kitért. Kezdett igazán bosszantani de hát legalább ön-azonos. Néha visszakérdezett, én meg elmondtam, amire kíváncsi volt. Minek titkolózzak? Vagy úgy is tudja már, vagy teljesen mindegy, hogy megtudja-e.

Az ebéd végén elpakoltam, aztán letakarítottam a dolgokat majd újra leültem mellé és vártam, hogy az ölembe hajtsa a fejét. Kicsivel később meg is tette, olyan természetességgel, hogy ezt még én is megirigyeltem. Talán a fejében tényleg ez a valóság. Lehet, hogy azt hiszi, hogy mi egy pár vagyunk? Hogy én szabad akaratromból ülök itt és viselem el őt? Hát, akár mit is gondol, én az első adandó alkalommal, ahogy van esély a szökésre, úgy itt hagyom, mint a húzat. Lenéztem rá és a kezem már automatikusan cirógatta a haját és ez annyira ellentmondásos volt. Fejben szabadulni akarok tőle de a testem meg már megszokta a helyzetet. Azt mondják, hogy az ember hamar hozzászokik és alkalmazkodik a kialakult helyzethez. Hát, immár tapasztalatból mondom, hogy ez így van!