Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

32. Fejezet: Bedobozolva

Fel szemmel pillantok JeongGukra, aki elég sokat habozik, majd bele egyezően helyezkedik közelebb a falhoz. Elmosolyodok és félve kapkodom fel lentről a párnáimat meg a takarom, majd elhelyezve már be is fekszek melle.
- De ezt... Senkinek nem mondjuk el. Világos? - fordul szembe velem a szűk helyen JeongGuk. Kínosan nézek a szemeibe, majd aprót bólintok.
- Persze...

JeongGuk szemszögéből:

Halvány fény üti meg a zárt szemeimet, ami azonnal ébredésre késztet, azonban az orromat apró pihe puha hajszálak kezdik irritálni. Fintorra húzva az arcom próbálok hátrébb evickélni, de hiába. Jimin szokásosnál is erősebb karjai ölelnek szorosan közel magáz, hogy véletlenül se tudjak hátrébb menni tőle. Nem hiszem el, hogy úgy ölelget mint egy kislány. pedig az egyik kezén egy kemény gipsz pihen!

- Jimin-sshi... - kezdem szólongatni, hátha sikerül annyira felébresztenem, hogy elengedhessen és végre levegőt kaphassak. - Ahh... Az istenit...
További szólongatásokra se reagál, nem mozdul és nem szólal meg. Végül a fejét hátrébb tolva kezdem magam kiszabadítani a karjai fogságából vigyázva a begipszelt kezére, ami hatására végre felmordul, majd motyogni kezd. Ezek után fenéket fog velem egy ágyban aludni... Inkább alszok azzal a szőrös egérrel a földön, mint egy adag hajjal az ágyon, aki álmában a szuszt is kiöleli belőle. Hátat fordít nekem, így én sikeresen ülök fel és túrok mind két kezemmel a hajamba, hogy vissza kapjam az erőm, amit Jimin elvett tőlem az ölelgetéssel. Lemászok az ágyról, ügyelve, hogy nehogy még jobban felkeltsem. Elő szedek pár tiszta göncöt, majd amint megbizonyosodok róla, hogy a lányok már nincsenek itt átöltözök. Nem mintha zavarna, hogy meztelenül látnak, viszont fordítva valószínű igen kellemetlen lenne.

Megigazgatva az anyagot a hasamon pillantok Jiminre, aki az öltözködésem alatt a hasára fordult és a párnába nyomja a felpuffadt arcát. Magamban kuncogok fel az arcán és a fekvő pozícióján, majd magamhoz véve a telefonom kilépek a szobából és lesétálok a nappaliba, ahol már hangoskodnak a többiek. Páran elég hamar kelhettek, mivel egyre intenzívebbé válik a finom tojás és sonka illata. Oda intek a kanapén ücsörgő YoonGinak és HoSeoknak, akik mosolyogva viszonyozzák a "kedves" gesztusom, majd az utam tovább vezet a konyhába, ahol SeokJin szorgoskodik.

- Ömm... Jó reggelt? - köszönök oda neki, aki kicsit megrémülve pillant rám hátra, majd elmosolyodik.
- Szívbajt hoztál rám, JeongGuk. - nevet fel kínosan. - Jó reggelt.
- Reggelit csinálsz? - lépek mellé és a serpenyőbe pillantok, majd a tányérra, ahol már nagy adagokban áll a kaja. - Egy fél hadseregnek?
- Igazából EunJinnek akartam csinálni, de... - sóhajt fel és megtörli a homlokát. - A srácok is kértek belőle, valamint ChaeYoung is. Aztán lenézett NamJoon is, szóval...
- Akkor nem nagy kérés, ha én is megkérlek, hogy csinálj nekem is. Sőt. Jiminnek is. Tudom, hogy éhes lesz, ha lejön.
- Mi van veletek? Jártok vagy mi? - nevet fel, amit én csak dühös nézéssel reagálom le. Menj a picsába... - Tegnap este is együtt jártatok vécére.
- Vicces vagy. - veregetem meg a vállát. Legszívesebben arcon mosnám, hogy a feje belekenődjön a sült tojásba, de nem tehetek ilyet EunJin... pasijával. Miért ilyen undorító mikor csak végig gondolok az egész helyzeten. Jiminnek kellene vele járnia, nem... ennek. Bár. Ha jobban bele gondolok, SeokJin olyan vele, mint ahogy Jimin tanácsolta neki, szóval... - Inkább csináld a kaját. Éhes vagyok. - fordulok sarkon és elhagynám a konyhát, ha nem botlanék bele EunJinbe.
- Te fent vagy? - mosolyodik el. - Jól aludtál?
- Jól, de jobb lett volna, ha velem alszol. - jegyzem meg hangosan. - Bár így is közelebb aludtál hozzám, mint SeokJin-hez. - pillantok hátra, ám EunJin egy erőteljes karon vágással díjazza a gúnyolódásom, mire fel jajgatok és a fájó részemhez kapom a kezem. Lehet csúnya volt, de ha ő sértegethet, akkor én idegesíteni fogom. Az előttem álló dühös lány mély levegőt vesz, hogy fennhangon kezdjen el velem veszekedni, azonban nincs ideje belekezdeni, mert NamJoon lép be a helyiségbe.
- Mi a veszekedés tárgya? - áll meg mellettünk, azonban egyikünk se szól egy szót se, csak némán nézünk időnként rá, majd egymásra. - Jól van... - kuncog fel a kínos csendünkön, még mi továbbra se szólalunk meg. - Ha ma bulizni akartok valakinek el kellene mennie vásárolni az estére.
- Majd én elmegyek. - szólal meg az ajtóból Jimin. Úgy látom utánam kelhetett fel mikor lejöttem. A haja és a ruhája rendezett és a szemüvege sincs rajta. - Csak kell valaki, akinek kocsija van.
- Majd én elviszlek reggeli után. - fordulok meg és leereszkedek a konyhában lévő asztalhoz. - Mikor jöttünk láttam egy kis boltot. Az jó lesz.
- Nem lenne jobb, ha más menne? - kérdezi NamJoon. - Fel kellene cipelni pár cuccot a garázsból és nem akarom, hogy EunJin cipekedjen. Mi lenne, ha te maradnál és EunJin elugrana Jiminnel, meg azzal aki menni akar? - a pillantása négyünk között kezd cikázni, majd végül mindenki kicsit habozva, de vállat von. Ez nem is rossz ötlet. Így legalább beszélhetnek egymással.
- Akkor reggeli után elindulunk. - fűzi keresztbe a karjait a lány. Nem tudom hova tenni ezt a reakciót. Nem akar Jiminnel kettesben lenni? Vagy más van a háttérben?