Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

59. Fejezet: Bartátok...?

- Eljönnél? - teljesen ledöbben és először fel se fogja, hogy komolyan beszélek. - Mármint... Nagyon örülnék neki, csak...
- Kicsit... Kikapcsolna. Neked is jó lenne és... Nekem is. - mosolygok kedvesen. - Csak gyorsan haza kell ugranom valami normális cuccért.
- Hagyjad EunJin, arra már úgy sincs idő, majd kölcsön adok egy ruhát és talán még cipőt is találunk rád. - szólal meg a nővére. - Úgy érzem a fekete a te színed. - kuncog fel. - Azt hiszem pont lesz egy tökéletes darab a számodra.

JungKook szemszögéből:

Ingerülten, és kissé feszülten kapok a nyakamhoz és kezdek lazítani a nyakkendőmön, ami szép lassan az összes levegőtől megfoszt, pedig nélküle is kényelmetlenül is érzem magam. Ez a rengeteg ember, és annyi ismerős arc... A nők... Majdnem a fele az ügyfelem volt... Végig pillantok az embereken a szomszédos asztaloknál, majd lesütöm a szemem és hosszan fujtatok. Újra megfogom a nyakkendőm és húznám ki, de teljesen hiába. Egy halk szitkozódást engedek magam elé, majd apára pillantok, aki kissé megvető pillantással figyel engem.

- Ha még egyszer hozzá nyúlsz istenre esküszöm, hogy eltöröm a kezed. - forgatja meg enyhén a szemét, majd kihúzza magát.
- Túl szoros... - mérgelődök tovább, majd a poharamért nyúlok, amiben hideg, buborék mentes víz van.
- Te kérted, hogy kössem meg. Mellékesen még mindig mérges vagyok rád... Azt hittem változtál, de te még mindig hülye vagy... Hogy az Istenbe sikerült ezt összehoznod?
- Nem... Nem úgy történt, ahogy az igazgató nő mondta...
- Most azt mondod hazudott? Ennél jobbat JeongGuk... - nevét fel kissé gúnyosan.
- Nem ezt mondom. Nem hazudott, csak... Azt mondta, amit én mondtam neki. Nem én kezdtem az ebédlőben, csak neki ezt mondtam...
- Tessék? És EunJin?
- Annyi igaz, hogy miatta volt. - sóhajtok hosszan. - Vagyis... Jimin húzott be nekem először, mert csókolóztam... EunJinnel...
- Tényleg? - az arca hirtelen virágzik fel és érdeklődve figyel engem. - Akkor most együtt vagytok?
- Nem. Nem mi... Még... Ő még nem tudja pontosan mit szeretne. Én pedig nem szeretném erőltetni. Nem olyan régen szakítottak Jiminnel. Túl gyors lenne ez neki, meg egyenlőre teher.
- Mikor csókolóztatok?
- Még... Pénteken. Mielőtt haza ment.
- Te képes voltál megállni egy csóknál? - nevet fel halkan. - Hogyan sikerült? El se akarom hinni.
- Nem egy kanos kutya vagyok... Meg tudom állni.

Nem. Kurvára nem tudtam neki ellenállni. Akkor ott lehetetlen lett volna vissza utasításom, mert akartam. Akartam őt, a testét és az egész létét. Ha nem ittunk volna annyit, talán megálltam volna, de akkor, annyi alkohol után... Nem ment. Képtelen voltam rá. Nagyon akartam, már olyan régóta, és pénteken megkaptam. Szombaton pedig a ráadást. Most is akarom. Ma is képes lettem volna csókolni a testét a kocsiban, de nem volt rá lehetőségem. Sajnos...

- Hát ezt nagyon nehezen tudom elképzelni. - csóválja meg a fejét. - Mióta nem voltál nővel?
- Nem tudom már... Öt... Esetleg hat hónapja? - gondolkodom el. Hogy a faszba bírtam ki?! Már érthető, hogy miért esett annyira jól a pénteki. Minden csókja, érintése... Huh édes istenem. Ahogy érdeklődve kérdezett mindenre, hogy mit hogyan csináljon, hogy nekem jó legyen. Még az ajkai közé is beengedett, az pedig szerintem az egyik legjobb volt, de a rendes szexet nem tudja felülmúlni. Képtelenség is lenne.
- Ejha. Tényleg büszke vagyok rád... Úgy érzem jó hatással van rád ez a lány. Sokat változtál, fejlődtél és ez... Tényleg. Ezt a mait elintézem neked bent.
- De ne keverd bajba Jimint. Így is szarul érzem magam miatta és EunJin miatt, nem akartam nekik keresztbe tenni, szóval kérlek. Akár mit csinálsz ne legyen hibás. Én akartam elvinni a balhét.
- Rendben. Megpróbálom nem belekeverni. - bólint és az asztalon lévő whiskeyert nyúl. Aprót kortyol belőle, majd a kezét megbillentve körbe engedi az üvegpohár falán az alkoholos italt. - Lassan csak ide érnek.
- Megvárhattuk volna őket.
- Egy nőtől elnézzük a késést, de egy férfitól soha. Mellékesen egy hölgy nem öt percig készül. Vagy talán félsz EunJin nélkül? - kuncog fel tőle furcsa és meglepő módon.
- Nem. Nem csak... Csak mindegy... - pillantok a bejárat irányába. Érzem magamon a tekinteteket. Soha nem gondoltam, hogy az amivel pénzt kerestem az ennyire rossz, de most.