Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

43. Fejezet: Gyűrődési zóna

- Használjunk áldozatokat? Csalikat? Ez... Ez a terved...? Azok a lányok, akikkel megteszi ugyan oda fognak jutni mint Kiyo. Ugyan az lesz a vége, csak lehet rajtuk nem fogunk tudni segíteni és... Én... Én nem akarok ezzel a tudattal élni. Nincs jogod bárkit beáldozni egy ügyért! Ha csali kell használj engem! Én tudom milyenek!

Mire feleszmélek hárman szolnak rám és időm sincs a kocsiban ülőkre nézni.

- Ezt most felejtsd el!

Eunjin szemszögéből:

Mély sóhajok közepette támasztom meg a fejem az ebédlő egyik asztalan, miközben a szabad kezemmel a kávés poharam külsejét simogatom elmélyülve a sötét, krém színű árnyalatban. A feltörő gőzt figyelem, ahogy magasba szökik a papír pohárból, majd gyengéden az arcomnak csapódik és megtölti az orrom a keserű illattal. Nincs erőm felemelni a poharat és bele inni, egyszerűen pislogni se tudok. Az elmúlt fél óra teljesen kiszívta a maradék lélekjelenlétem, pedig még el se kezdődött a nap. Ilyen állapotban borzalmas lesz túl élni a maradék itt töltött órákat. Hogy fogok Kiyo szemebe nézni...? Megígértem neki, hogy megoldjuk az ügyet, de... Ennek most vége és semmit nem tehetek. Bele fogok betegedni ebbe a gondolatba, na meg abba is, hogy az a rohadék meg mindig az iskolában van és bármikor újra megteheti.

Ki lesz a következő?

Lassan emelem fel a tekintetem és pillantok körbe az iskola ebédlőjébe, ahol egész sokan várakoznak az évnyitó kezdésére. Itt - ott megakad a szemem egy-egy lányon és másodpercekig elidőzök a külsején, na meg a barátain, akik körbe veszik. Olyan lány lesz, aki egyedül van. Ebben biztos vagyok. Törékeny típus, könnyen befolyásolható és szerény. Valaki, aki nem merne beszélni róla akkor se, ha drog nélkül történik meg. Gyenge lány. Lehetőleg másodikos, vagy fiatalabb. Festett hajú...? Igen. Úgy érzem festett, nem egy túl formás lány, kicsit idomtalan. Sok ilyen van az iskolába és... Nem tarthatok senkit se szem előtt, az nekem se menne.

- Eunnie... - simít a hátamra Jimin, ami kicsit vissza ránt az asztalhoz a fiúk társaságába. Fél szemmel pillantok a barátomra, aki aggódva figyel. Így néz rám az első perctől kezdve a hír óta. - Legalább a kávédat idd meg. Vagy nem kéred? Hozzak mást?
- De. Megiszom. - mondom egykedvűen és tovább figyelem a lányokat. Az ujjaim lassan ölelik körül a poharat és emelem az ajkaimhoz, hogy egy fel kortyot a számba vegyek.
- Elhiszem, hogy szar. - szólal meg TaeHyung. Nem mintha sokat tudna az ügyről, sőt. Inkább semmit nem tudd, csak hallott ezt azt, mikor szó esett róla, mint ma is mikor idefele jövet felvettük. Úgy is ki fog derülni, hogy az ügyet lezárták bizonyíték hiányában. - Megérdemelte volna az a szemet, aki ezt tette...
- Meg... De már semmit nem tehetek... - teszem vissza az asztalra a poharat és mély levegőt veszek. - Legalább elmaradtak a vizsgák... Annyi időt szántam az ügyre, hogy alig tudtam volna rá készülni...
- Meg jó... Az idei év fontos, ez lesz az utolsó és... Ah... Mi van, ha nem egy osztályba kerülünk? Most először akarok JeongGukkal egy helyre... Lehet pont most nem sikerül? - sóhajt hosszan a mellettem ülő. - Nagyon rossz lenne, ha mi se kerülnénk össze.

Szinte azonnal Jiminre nézek és sikerül többnyire vissza térnem a köreikbe. Halványan mosolyodok el rajta és fogom meg az apró, de férfias kezét. Az arcát kezdem tanulmányozni, ami rejt pár növekedő borostát. Nagyon helyes így is... Mint mindenhogy.

- Akkor most már felvállaljátok? Eddig nagyon kerültétek ezt az egészet, de új év. Itt az ideje, hogy mindenki lássa mennyire szeretitek egymást. - könyököl az asztalra TaeHyung, ami miatt az egyenruhája össze gyűrődik a karján. Mióta itt vagyok másodjára van rajtam az egyenruha és elég kellemetlenül érzem magam benne. Teljesen elszoktam tőle az utóbbi időben. A szoknya rövid, a hosszú szárú zokni pedig zavaró és ilyen időben elég hideg, hiába van rajtam nejlonharisnya.
- Én már akkor szétkürtöltem volna, mikor az az idióta berontott a tesi óránkra. - sóhajt idegesen JeongGuk. - Mekkora féreg...
- Inkább aljas. Csak SeokJinnek mondta el, hogy jelenetet rendezzen és jót szórakozhasson rajtunk. - rázom meg a fejem, ahogy vissza gondolok arra a napra. Mennyi minden is történt aznap... Kár, hogy már semmi értelme az egésznek.
- Hidd el. Miután mondtad, hogy nem akarod elmondani senkinek én sokat dolgoztam, hogy a hír ne terjedjen. - fejezi be a reggeli kis nasiját az előttem ülő JeongGuk. Fél pillantást vetek rá, még ő is rám pillanat, majd halvány mosolya mögé rejtőzik.
- Köszönjük, csak... Jó lenne megmutatni mindenkinek, hogy... Az enyém vagy. - simít végig a bőrömön a barátom. Szavai teljesen megdobogtatják a szívem és kuncogásra késztetnek. Ilyen édeset mondani kora reggel.
- SeokJin már csak elviselné, ha kézen fogva látna titeket. Beteges lenne, ha újra és újra nektek rontana. Már így is sok volt előző évben, hogy miket beszólt. Nem felejtem el, hogy valamelyik tesin megrúgott a labdával. Ahogy azt se, hogy kidobósban milyen erővel vágta neked a labdát. - fújtat idegesen.
- Ezekre így emlékszel, de a matek órából elsőre semmi nem marad meg. - rázza meg a fejet Jimin. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy féltékeny. Féltékeny Jeon JeongGukra. Mintha szerelmes lenne belem, vagy valaha az lett volna. Ő is tudhatná, hogy csak vonzódott és kívánt, de ez megváltozott. Csak oda figyel az emberre, ami... Teljesen normális.
- Oh... Szerintem nyugodtan felvállalhatjátok, hogy randiztok. - motyogja el az orra alatt a kis különc az asztalunknál, aki egyre kevésbe számít kívülállónak. Mind hárman rá pillantunk, ő pedig óvatosan mutat az ebédlő másik felébe, ahol SeokJint pillantjuk meg, ölében JeongGuk volt barátnőjével, Haminnel. Azt hittem az órai verekedésnél, szitkozódásnál nem süllyedhet mélyebbre, de úgy tűnik tévedtem. Látom mindegy ki kezét fogja, kinek csókolja a száját. Tényleg csak az volt az első a szemeben, ami anno Op... MinJungnak. Ilyen könnyű préda lennek...?
- Hat gratulálok. Az exeink egymásra találtak. Cukik. Az ideg beteg és a kis kurva. Tökéletes páros. Még jól is néznek ki. - emeli pacsira a kezet JeongGuk, hogy bele csapjak. Gyengéden, többnyire erőtlenül ütök a vállába, mire ő mérgesen húzza el a száját és hangot add a nem tetszésének.
- Csak... Nehogy SeokJinnel kerüljek egy osztályba... - térek vissza az előző témához, az sokkal jobban tetszett. - Nem bírnék vele egy teremben lenni napi hét órán keresztül...