- Már megbeszéltük EunJinnel. - vágja rá szinte azonnal. - Azért örülök, hogy őszinte vagy velem.
- Nem... Ez természetesnek kellene lennie. - vesz mély levegőt. - Egy pöcs voltam veletek. Hatalmas pöcs. Remélem megbocsájtotok nekem.
- Ami késik nem múlik, csak bírd kivárni. Azonban a mai után... Hiszem, hogy mihamarabb megbocsájtunk.EunJin szemszögéből:
Lassan teltek a napok és a hetek. Mire észbe kaptam már javában november elején jártunk, közeledve a vizsga időszakhoz, ami vészesen fenyegetett minket. Az éttermes incidens után JeongGuk teljesen máshogy viszonyult hozzánk. Igen. A nagy pofájú, gazdag pöcs, Jeon JeongGuk beszélgetett velünk és nem csak a házukban, mikor csak hárman voltunk. Nem ám! Minden reggel köszönt, mosolyogva! TaeHyung nem értette mi történt a barátjával, aki úgy állt hozzánk mint anno, igaz még így is sokszor küldött el minket a picsába, vagy éppen Jimint szítta, aki minden egyes alkalommal inkább elengedte a füle mellett a sértő megjegyzéseket, hol a hajára, hol pedig az eszére. Jimin nem tört meg. Nem kezdett sírni és nem menekült el egyszer sem, ami egyszerűen csodálatra méltó volt. Muszáj volt rá jönnöm, hogy imádok a közelükbe lenni. Imádom érezni az illatukat és a pillantásukat, amik szinte versenyeztek azért, hogy nézhessenek engem. Tudom nagyon egoistán hangzik, de annyira örülök, hogy ilyen a helyzet most köztünk.
- Nem értem... - dobja idegesen az asztalra a szét rágott tollát JeongGuk, majd idegesen fújtat, jelezve; hogy neki teljes mértékben elege van az egész tanulásból. Mára ennyit bírt, és többet nem is akar jelenleg befogadni.
- Ne már JeongGuk... Ezt még alsó középiskolában vettük! Csak egy szimpla függvény! Ne szórakozz már, hogy nem tudod... - gyorsan kapja le a szemei elől a fekete keretes szemüvegét Jimin, akinek sárgás színű haja göndören hull az arcába.
- Nem tudom, Jimin! - nyögi el a fiú, majd minden életenergiáját felhasználva elfolyik a fotelban.
- Időnként olyanok vagytok mint egy hónapok óta járó szerelmes pár... - bököm nekik oda a körmöm reszelgetése közben, majd alaposan szemügyre veszem az eredményt a kezemen. - Melyikőtök a fiú és ki a lány? - pillantok rájuk a kezem mellett, de ők csak undorral az arcukon merednek rám. Pont erre a reakcióra vártam. - Nagyon elmélyült a brománcotok.
- Fúj! - törik ki JeongGuk ajkán, mire vadul megrázza a fejét. - Kurvára vizuális típus vagyok!
- De egy egyszerű függvényt képtelen vagy megrajzolni, vagy egy kockát. - gonoszan mosolyodok el, mire elhúzza a száját. - És ha elképzelted, ki-ki volt? - vetek felé egy érdeklődő pillantást. - Nos?
- Ne gondoljatok már ilyenekre! - csattan fel idegesen az eddig szótlan Jimin és a füzetére csap. A zavart, vörös fejére pillantok, ami jelenleg a kellemetlen kijelentésem miatt olyan amilyen. Hosszú csend telepszik a hatalmas nappaliba, csak a tévé zúgását lehet hallani és mind hármunk levegő vételét.
- Én lennék a fiú... - motyogja el pár perc után a sötét hajú rossz fiú, amire mind ketten rá kapjuk a fejünket.
- JeongGuk! - kezdek kínos nevetésbe, mivel életemben nem gondoltam, hogy erre a kérdésre választ kapok, pont tőle. - Egy egy kibaszott költői kérdés volt! Nem kell rá válaszolni!
- D-De akkor is! Költői micsoda ide vagy oda. - forgatja meg dühösen a szemét. - Legalább lesz mire gondolnod elalváskor.
- Köszönöm a nagylelkű ajándékot, hogy elárultad, te dugnád meg őt. - kerekednek ki kicsit a szemeim, de a kínos mosolyom továbbra is az arcomat ékesíti. - Próbáltam eddig nem gondolni rá, de most már az agyamba ivódott a kép, hogy egymást faljátok, majd izzadtan nyögtök egymáshoz bújva. Tényleg. Köszönöm!
- É-Én nem akarom ezt hallani... - dadogja el Jimin ijedten nézve ránk felváltva. - Nem... Nem... Én soha nem engedném a... az izéd az alfelem közelébe. Soha.
- Olyan vagy mint egy kis csaj... - áll fel a kanapéról JeongGuk, majd feljebb rángatja a fekete, szűk farmerját, aminek hatására jól láthatóvá vállnak az izmos combjai és a lábai között elhelyezkedő férfiassága, amire próbálok nem figyelni.
Tudom mind kettőjüknek feltűnnek az apró kukkolásaim. De tényleg! Én nem vagyok perverz, szimplán... Érdekel a férfi test minden rejteke és csodája, rajtuk meg különösen. Minden érdagadás, száj nyalás vagy harapdálás, a kidagadó izomzatuk, ami mind kettőjüknek van, igaz JeongGuknak sokkal erősebbek. Ez nem perverzió... Csak kíváncsiság, ha egy férfi szemügyre vehet egy csinos nőt, minden ítélet nélkül, én nem figyelhetem meg az emberi test munkáját?
- Ennek - mutat mind két kezével a lábai közé JeongGuk. - fasz a neve, de ha az túl nehezen jön a szádra, akkor hívd nemi szervnek, vagy... hím vesszőnek, de ne izének.
YOU ARE READING
Feketébe bújt angyal - Örökre melletted
FanfictionMegszeretném osztani az egyik írásomat veletek, amit még anno 2016-ban kezdtem írni és kezdetben Bloggerre volt feltöltve, de úgy gondoltam jót tenne a történetnek, ha átírnám és feltölteném Wattpadra, hogy több emberhez elérjen. A történet egy BTS...