Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

58. Fejezet: Irány az igazgatói!

- Majd az igazgatónál ezt megbeszélitek. Ennek nagyon nem itt van helye! - emeli meg határozottan a hangját a férfi. - Milyen viselkedés ez?! Hmm?! Most azonnal irány az igazgatói. Mind a hárman.

- Hárman? - rántja fel a szemöldökét Jimin.

- Nem vagyunk süketek, Park. - fújtat hosszan az osztályfőnökünk. Furcsa tőle ez a stílus. Jiminnel szemben az utóbbi időben közvetlen volt és a vezetéknevén szólította, de most. A múltkori után is elég ingerültnek tűnt a tanárunk.

- EunJin... Feltudnál menni te is az igazgatóiba? - lép az irányomba NamJoon.

- Persze. - fújtatok idegesen és felkapom a táskám a padról és még a srácok előtt indulok meg az igazgatói irányába. Köszönjük szépen Park Jimin...

EunJin szemszögéből:

Némán, mozdulatlanul ülünk egymás mellett az igazgatói asztal előtt, akárcsak a verebek a vezetéken. A kezeimet keresztbe fűzve a mellkasom előtt figyelem az irodában lévő ablakot, amin kilátni Busan környéki erdőre. A fák egyre zöldebbek, szinte azt ordítják itt a tavasz és minden megújul, kivirágzik. Minden megújul, mi meg az igazgatói irodában ülünk, szemben azzal a nővel, aki teljes mértékben tisztában van az iskolában történő borzalmakkal, amiről a húgának a férje tehet. Milyen fantasztikus sógor, aki gyerekeket molesztál és zaklat. Lelkileg terrorizálja őket, de ez természetesen el van nézve, azonban az mérhetetlen bűnnek számít, hogy két fiatal egymásnak támad az iskola ebédlőjében.

- Szóval. Ki kezdte ezt az egészet? - teszi fel az igazgató nő is a kérdést, ami már egyszer lent elhangzott, de egyikünk se adott rá választ. Most szintén némán ülünk és nem szólalunk meg. A két fiú között cikázik a tekintete, majd rajtam köt ki. Hosszan sóhajt és megrázza a fejét. A mellettem ülő két srác szótlanul támasztják a fejüket, vagy annyira megmozdulnak, hogy pozíciót váltsanak. - Szóval senki nem fog válaszolni a kérdésemre? Ez szerintetek megoldás lesz bármire is? Ami lent történt az...

- EunJinnek miért kell itt lennie? - szólal meg a jobb oldalamról JeongGuk, mire mindannyian rá kapjuk a fejünket. - A veszekedés közelében nem volt. Még csak közbe se szólt. Nem csinált semmit.

- A tanárok azt mondták szerelmi vitatkozás volt, nem igaz?

- És annak mi köze a kialakult helyzethez? - ráncolom én is a homlokom.

- Ha igazak a hírek te és Jimin egy párt alkottok, nem igaz?

- Már nem. De ez miért is fontos? Az a mi magánügyünk. Nem?

- Mivel nem múltatok el tizenkilenc évesek, ezért ez nagyon is lényeges dolog, amit sajnos lehet az én hibámból, de nem következett be. - fordul egyet a fejével.

- Micsoda? - pillantok JeongGukra, aki szintén értelmetlenül néz rám.

- Sajnos az alap tantervben nem esett szó a szexuális felvilágosításról. Ez az én saram. Már másodikos korotokban szót kellett volna váltanunk az e féle magatartásáról, mind veletek és a szüleitekkel is. Úgy érzem ez kimaradt az életetekből és ennek köszönhető minden borzalom.

- Úgy gondolja emiatt történt az az eset Kiyoval? Mert nem kaptunk normális felvilágosítást? - döbbenek le és kihúzom magam a széken, ám ő csak egy határozottat bólint. - Ezt nem mondja komolyan...

- Úgy érzem az iskolában lévő fiúk nem tisztelik eléggé a lányokat, ennek kapcsán történhetett meg az az incidens Kiyo és isten nyugalmazza, WooJae között. Ez a helyzet se különbözik sokban a régi incidenstől. EunJin. Édesanyád tudja, hogy hol töltőd a péntek estéket?