Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

45. Fejezet: Ez lennék én?

- Pénteken elmegyünk abba az új klubba, valami elég jó banda is fellép. Meghallgatjuk őket, táncolunk, iszunk. Bebaszásig természetesen. - teszi hozzá a földön ülő TaeHyung. - Majd haza jöttök és olyat szexeltek mint még soha. Szó szerint. - kuncog fel a mondat végére, mire hosszan sóhajtunk mind a ketten, talán még JeongGuk is megforgatja a szemét, bár a mosolya nem halványodik el. Úgy érzem neki tetszik ez a tombolós este, ahogy felpillantok Jimin gyönyörű arcára tisztán látom, hogy ő is oda van Tae ötletéért. Mondjuk... már tényleg ránk férne egy kis nyugalom és kikapcsolódás. Kell ez nekünk! Már nagyon. Jimin évekig kihagyta a szórakozást, JungKook pedig végre kikerült a megfigyelésből és a szobafogságból. Én pedig csak arra vágyom, hogy eltereljék a gondolataim mindenről, aminek köze van az iskolához és az ott folyó ügyekhez.- Legyen... Kell ennyi kikapcsolódás. - bólintok rá, mintha csak az enyém lenne a döntő szó. - Na és hogyan öltözzünk fel?

 EunJin szemszögéből:

Türelmetlenül túrom át a szekrényem újra és újra, de hiába. Véletlenül se sikerül találnom egy olyan pólót, ami illene a nadrághoz, amit kiválasztottam ma estére. Hihetetlen, hogy a borzalmas évnyitó után nem sikerült újra eljutnunk vásárolni... Fogalmam sincs mit kellene felvennem ma este, mert... Ha ilyen helyekre mentünk régen mindig Tina gondoskodott a ruháimról, a hajamról és a sminkemről, de most teljesen magamra vagyok utalva és fogalmam sincsen mit kellene felvennem. Tudom, hogy az ilyen helyeken sokkal melegebb van, azt pedig nem akarom, ha beöltözök izzadjak mint egy ló...

- Én... Nem akarlak még jobban idegesíteni, de... Lassan indulnunk kellene, mert még a többieket is fel kell venni a taxival. - szólal meg az agyamon ülő szőkeség, akire én mérgesen nézek hátra. Szinte azonnal megremeg a pillantásomtól és zavarában inkább elfordítja a fejét, még a frissen festett szőke tincseit igazgatja.- Tudom Jimin.... Igen tudom, hogy mennünk kellene, de nem tudom mit kellene felvennem...- Mondjuk... Valami egyszerűt. - motyogja el még vissza pillanat rám. - Én is csak felkaptam egy pólót és egy farmer dzsekit. Úgy is taxi hoz és visz minket, szóval... - És ha felöltözök és melegem lesz? - túrok két kézzel a hajamba. - Hát én egyszerűen orvosolom a problémát. Ha meleg van leveszem a dzsekit. - löki le egyszerűen a nadrágja színével megegyező világos farmer felsőt. Szinte azonnal kivillannak a vallai és az erős karjai a felső alól, ami lengén lóg rajta és tökéletes kilátást biztosít a jellegzetes kulcscsontjainak. Egy mély sóhaj kíséretében engedem le a kezemet, még alaposan végig merem először a felső testét, majd az izmos combját, amire teljesen rá tapad a farmer anyaga. Hevesen kezd verni a szívem és mielőtt kiszáradhatna a szám gondoskodok róla és óvatosan nyalom meg, amire ő felkuncog, én pedig elfordítom róla a fejem. - Én tetszem, vagy a ruhám? - kérdezi meg játékosan, hangja pedig feljebb szökken a megszokottnál. - Fogd be... - motyogom el, még vissza fordulok a szekrényem felé és tovább folytatom a keresgélést.
Újra és újra átlökdösöm a vállfákat az egyikről helyről a másikra, teljesen magamon kívül. Csak piszkálom a ruhákat, amire pedig észbe kapok mérhetetlen forróság simul hozzám és a kezem után nyúl a szekrénybe. Jól láthatóan rándul meg az ujjaim és hirtelen még levegőt is elfelejtek venni. Ez egyre ritkább mióta megbeszéltük, hogy ma mi... Lefekszünk egymással.
- Először azt hittem megharagudtál rám... - motyogja a fülembe, de tisztán érzem rajta, hogy mosolyog magában. - Egész héten ilyen voltál mikor rám néztél, hirtelen mindig méterekre ugrottal tőlem, azt hittem baj van, de... De rájöttem, hogy nem... - fogja meg a kezem és elhúzza a sorakozó, lógó ruhadarabokról. Szabad keze óvatosan ölel át én pedig megadom magam és lehunyt szemekkel dőlők hátra a mellkasának.- Csak... Nem akartam, hogy mindig... - szólalok meg nehezen, de meg se várja, hogy folytassam.- Nem akartad, hogy tudjam... Mennyire várod a ma estét...- Mond ki Jimin... Nem a ma estét várom, hanem téged... Mert... Kívánlak... - jövök kicsit zavarba szinte azonnal ahogy kimondom. Érzem rajta, hogy most kicsit ő is meginog, de próbál erősen tartani. - Zavart, hogy rajtad ilyet nem láttam...- Nem nem láttál... Hanem, nem vetted észre... - suttogja el édes hangján. - Még... Próbáltam ellene tenni, többször is...- Tenni...? - pillantok az arcára és szinte azonnal megpillantom a vörösödő almácskáit. - Ezt, hogy érted...?- Én... Esténként... Többször is... El... Elkezdtem... Mert... Mert te voltál a fejemben... - Te... Rám...? - lepődök meg egy kicsit, amivel azonnal még nagyobb zavarba hozom és hevesen rázza meg a fejét.- Csak elkezdtem, mert... Jó igen... Régen volt, hogy te voltál a fejemben közben és igen... Végig csináltam, de most a héten nem. Nem tudtam. Elkezdtem, aztán szinte hallottam a hangod és láttam az arcod, nem ment. Nem ment mert... Nem tudom. Csak olyan volt mintha megcsalni készülnék téged, mert nem várlak meg és nélküled... - Jimin... - simítok az arcára és azonnal abba marad a szavak folyamatos darálása, amik csak ömlenek az ajkai közül. - Semmi baj... Ezt... Jobb hallani, minthogy... Ellöknél...- Biztosan? - simít az arcát óvatosan cirógató kezemre és végre egy halvány mosoly csúszik az arcomra.- Teljesen biztos...
Óvatosan hajol szavak nélkül az ajkamra és gyengéd csókba invitál, amit képtelen vagyok nem viszonyozni, így még előtte csókolok a vastag ajkaira. Gyengéden ízlelgetem az ajkát, amikor a telefonom hangos csörgésbe kezd és mind ketten megremegünk a zenére. Gyorsan ugrok az eszközért, ami az író asztalomon rezeg és hirtelen kapom fel még megtörlöm a szám. A fülemhez emelem a készüléket és egy szó se jön ki a számon, csak várom a vonal túloldalán lévő hangot.
- Hahó. EunJin? - szólongat JeongGuk. - Baszki, hallasz? - I... Igen bocsi. - szólalok meg egy mély lélegzet vétel után. - Szia, bocsi... - Öm... Szexeltetek, vagy mi? Engedj már be! - hirtelen hallom meg a csengőnk magas hangját, ami folyamatos, ismétlődő hangot játszik le. - Már vagy öt perce csengetek.
Szinte azonnal leteszem a telefont és a hajamba túrok, még elviharzok az érdeklődő tekintetű Jimin mellett. Kitépem a szobám ajtaját és gyors léptekkel szaladok le a bejárati ajtóhoz, amit kinyitok, a kulcsot pedig a zárba hagyva tárom ki a fa ajtót. Azonnal a szemeim elé tárul a bamba mosolyú Kim TaeHyung, valamint az előtte álló, mérges JeongGuk. Hosszan fújtat, ahogy meglát és szó nélkül indul meg befelé még engem odébb tol. A tarkómra simítok, még ők besétálnak én pedig mögöttük bezárom az ajtót. Könnyen rúgják le a bakancsokat, majd ledobjak a pulcsijukat.
- Nem arról volt szó, hogy taxival megyünk értetek? - hallom meg a barátom hangját a lépcső tetejéről, aki kíváncsiskodva pillanat a két srácra.- Igen. Arról volt szó, de a héten csak ötször késtetek reggel, szóval bocsi, ha nem akarunk fél órákat várni rátok még megérkeztek. - pillanat fel Jiminre JeongGuk, majd vissza néz rám. - Így jössz?- Nem, csak... Sietek. - fújtatok és elsietve a két srác mellett fel viharzok a lépcsőn, majd eltűnök a szobámba.
Vissza érve újra a káosz fogad, amit a szekrényem kipakolása eredményezett. Mit kellene felvennem? Sajnos, vagy nem sajnos most senki nem fogja megmondani helyettem. Muszáj vagyok gyorsan kiválasztani valamit, mert a hajam és a sminkem még sehol nem tart, de harminc perc múlva indulnunk kellene. Átküzdöm magam a ruhahalmon és kikeresek egy szűk hosszú ujjú fekete rövid ruhát, ami anno csak Tina hordott, mikor megvettem. Ha jól emlékszem maximum comb közepéig ér, nem tovább. Áttúrom a zoknis fiókot és kikapok egy fekete neccharisnyát, közepes méretű lyukakkal, ez menni fog egy magasabb talpú bakancshoz és nyugodtan felvehetek hozzá egy kabátot, vagy akár egy dzsekit. Az új fehérneműmet veszem fel alá, majd amint kész vagyok a fürdőbe rohanok és az előmelegített hajvasalóval vasalom teljesen egyenesre azt a pár hullámos tincset a hajamba, ami nap közben alakult ki benne. Kihúzom tussal a szemem és egy vöröses rúzst kenek a számra, majd még mielőtt elhagynám a szobát vissza pakolok mindent a szekrénybe és egy kis fekete retikült veszek elő, amibe készpénzt, a telefonom, a kártyám és az irataimat teszem bele. JeongGuknak és TaeHyungnak van hamis szemelyije, ez bőven elég nekünk, hogy beengedjenek minket és még piát is ki tudnak kérni. A cipőmmel és a táskámmal együtt sietek le a srácokhoz, akik idő közben eltűntek az előszobából. A nappalit veszem célba a földszinten, ahonnan kihallatszódik JeongGuk erős mormogó hangja, éppen valamit Jiminnek magyaráz, még Tae mély dörmögésekkel helyeseli a barátja szavait. A szórakozó hely a téma és JeongGuk pár tanácsot oszt meg a barátommal, aki életében először megy ma ilyen helyre.
- Nekem is gyors talpalót akartok majd adni? - lépek be hozzájuk mire mind a hárman felém fordulnak és jól láthatóan döbbennek meg, majd mérnek végig mintha csak egy darab hús lennék. Na szép...- Úgy érzem én nem tudnék mit tanítani egy Szöul nevelt lánynak. - mosolyodik el JeongGuk, majd a mondat végén óvatosan nyalja meg a száját és dől hátra a kanapén, hogy a háta a kényelmes anyagnak simulhasson. - Vagy talán tanítanom kellene? - Van már tapasztalatom, szóval köszi. Ezt most kihagyom. - sétálok beljebb és megállok a barátom oldalán, aki a fotelben próbálja feldolgozni a látványom. Rég láttam már ilyen állapotban. De nagyon tetszik... - Így jó leszek? - teszem fel neki a kérdést és megsimogatom a szőke tincseit. Ideje sincs válaszolni, mert TaeHyung határozottan és gyorsan szól közbe.- Jó? Rohadt jól nézel ki! Komolyan basszus. Ez az a EunJin, akit rég láttam már! - mosolyog szélesen és nem is zavartatja magát, újra és újra végig pásztáz a szemeivel. - Köszönöm, Tae. De nem tőled kérdeztem. - forgatom meg a szemeimet meg ő felnevet.- Neki annyira tetszik, hogy nem tud rád mit mondani. - igazítja meg a hosszú tincseit, amik játékosan, már csak bosszantásból is a szemébe lógnak. - Vigyázz majd Jimin-ah. A végén valaki ma este lecsapja a kezeidről. Nagyon dögös.- Igen, szóval nagyon figyelj rá. - teszi hozzá JeongGuk és a térdeire támaszkodva segíti magát talpra. - Sok hülye van az ilyen helyeken. - Nem kell szórakozó hely, hogy hülyékkel találkozzak... - motyogom el az orrom alatt, mivel az első gondolatom, ami JeongGuk szavait követően eszembe jut az az, ami Kiyoval történt. - Tereljük a témát. - lép közvetlen mellém és át karolja a derekam. - Te fogytál? - pillanat végig rajtam hiába áll az oldalamon. - Eszel te rendesen? - Igen, csak az idegességtől, ami mostanában mindenhova követ. Van, hogy kevesebbet mutat a mérleg. Előfordul.
Igen... Én is észrevettem, hogy ment le rólam pár kiló, de nem olyan sok. Sokszor van étvágytalanságom és, ha sikerül ennem akkor újra rám tör a hasfájás és nem tudok mit tenni. Az egészet vissza hányom. Ma is csak pár kekszet sikerült leerőltetnem a torkomon, azt is Jimin nyomta belém. Nem tehetek róla, hogy nem vagyok éhes, hogy nem bírok enni. Az jobb, hogy mindent vissza hányok evés után? Tudom mi oka van ennek az evés zavarnak, lelkileg nem vagyok a toppon. Nem érzem magam szomorúnak, vagyis... Nincs bennem az a depresszív érzés mint mikor ide kerültem. Jó ideje nem vagdosom a karom, nem sírok éjszakánként. Jó ideje nem is cigiztem annyit. Igaz, a héten volt, hogy kémia óra után két szálat is letüdőztem, de egyszerűen nem bírtam volna ki nélküle. Fogalmam sincs ezen a helyzeten mi segíthetne, nem tudom mitől érezném jobban most magam. Vagyis de... Tudom, de arra semmi esély nincs és ez fáj a legjobban...

- Persze, csak... - Semmi csak, JeongGuk. - pillanatok fel az arcára. A nagy barna szemeibe nézek, majd megpöckölöm az orrát. - Ne az én súlyom érdekeljen. Hol van a piercinged? Én nem látom sehol, pedig azt ígérted a buli előtt megcsináltad. Nos?- Végig gondoltam, hogy egész este oda kellene rá figyelnem, meg lehet fájna egy kicsit. - emeli a szabad kezét a szemöldökéhez. - Majd. A tetkót viszont minél hamarabb akarom. - Rossz vagy JeongGuk. Nagyon rossz... - kuncogok fel és kicsit mellkason ütöm, mire a derekamon lévő keze megmarkolja az oldalam. - Jimin? Te nem akarsz tetoválást? - Az... Eléggé fáj és anya tuti ki lenne rám akadva. - néz fel ránk, bár elidőzik a barátja kézen, ami az oldalamat fogja. - Miért? - Uh! Igen! Közös tetkó kellene! - kezd bele izgatottan a mellettem álló. - Valami, ami hármunkról szól. Mondjuk... Mondjuk... Mit tudom én. Azt rátok bízom. - Közös tetkó? - kicsit meglepődök és zavartan kuncogok fel. - Mint például egy halál ereklyéi tetoválás? - Na. Az... Az nem is hangzik olyan rosszul... - gondolkodik el Jimin a fajdalom ellenére. - Az olyan sablonos. Valami egyedi kellene. - kezd gondolkodásba a fekete hajú barátunk. - Mondjuk három kard. Vagy... Egy hármas szám. Ami mi vagyunk. Szimbólum vagy szír-szar. - Nekem nem lehet? - szól közbe TaeHyung, aki kicsit zavartan tördeli az ujjait. - Mármint... Ja tudom... Ti jó barátok voltatok évekkel ezelőtt is, de... - Ez más TaeHyung. - nézek rá mély levegővétel közben. - Pár hónappal ezelőtt még csak egy csaj voltam, akit megakartál dugni. Sőt. Úgy érzem ez nálad még mindig így van. Abban pedig biztos vagyok, hogy szóba se állnál Jiminnek, ha JeongGuk nem lenne. - Én próbálkozom jóvátenni a dolgokat, de JeongGuk sokkal genyóbb volt mint én. - Lehet, de te akartad bedrogozni. - vág vissza amin eléggé meglepődök és felrántom a szemöldököm. - Ez nem pontosan így történt. - húzza el idegesen a száját a kanapén ülő. - Elég. Jó? - áll fel Jimin és magához ölel. Szinte azonnal odébb húz JeongGuk karjaiból, aki azonnal ránk néz és kicsit sóhajt. A hajába túr és vissza pillanat Taere. - Engedjük el. Már rég volt és mindenki próbálja a legjobbat kihozni magából. Ez a fontos. - Komolyan beakartatok drogoztatni? És... Megakartatom dugni? Felváltva vagy mi? - nevetek fel zavartan. - Ilyet csináltatok előttem? - Most ebbe ne menjünk már bele. - fújtat JeongGuk. - Ne basszuk már el a ma estét.- JeongGuk... Ti csináltatok ilyet...? - kérdez rá újra helyettem Jimin. Ez nagyon sok mindent megmagyaráz... Az email NamJoon gépen, amit még a szünetben olvastam Kiyo után. Előfordult, hogy ilyen dolgokban voltak benne? Ilyen messzire elmentek? - Ez a csend és a terelés, csak azt támassza alá, hogy csináltátok...- Volt... Jó. Volt. - mondja ki nehezen és leül a kávézó asztalra. Két kézzel túr a hajába, amit kicsit meg is markol. - De soha nem mentünk el addig, hogy ne legyenek maguknál. - Többes szám? - ráncolom a homlokom. - JeongGuk. Jézusom... Hány ilyen lány volt? - Három. - néz fel rám. - De csak be voltak állva és könnyebben ment nekik. Nem voltak teljesen kiütve. Akarták, csak... Rá segítettünk. - Azt tudjátok, hogy amikor Kiyo megpróbálta megölni magát az igazgató rátok gyanakodott? Az egész kis kiruccanás emiatt volt NamJoon nyaralójában. Titeket kellett megfigyelnie és azt hittem ok nélkül, de úgy tűnik nem. Srácok. Simán rátok kenhették volna az egészet. Ez tudjátok mit jelent? Kurva nagy mázlitok volt, hogy nem bírtam a seggemen ülni... - Várj, várj, várj. - áll fel azonnal és mind két kezével megfogja a vállaimat. - Mit mondtál? - Azt hitték mi voltunk JeongGukkal? - lép közelebb hozzánk Tae. Látszódik, hogy tiszta ideg mind a kettő, amit mellékesen nem is csodálok. - Igen. - bólintok. - Titokban elolvastam az emailt és... Igen. De NamJoon kiállt mellettetek. Megvédett titeket. Végig gondoltátok valaha, hogy mit tettetek? Eljutott egyáltalán az agyatokig? - felváltva pillanat a két fiúra, akik egyre jobban kezdenek kikészülni még végig gondolják a történteket. - Van itthon valami pia? - kérdez rá végül JeongGuk és kikerülve engem a konyhába indul. - Jungkook ezt meg kell beszélni. - szól utána Jimin és keresztbe fűzi a mellkasa előtt a karjait. - Mit akartok ezen megbeszélni? - hallom, hogy megtorpan és vissza fordul felénk. Lassan nézek rá én is mire ő megrántja a szemöldökét. - Tudom, hogy hülye voltam. Ahogy Tae is. Ez teljesen világos, oké. Mit akartok még ezen megbeszélni? Nem. Soha nem voltak első vagy másod évesek. Soha. Csak felsőbb évesekre utaztunk, mert ők beválalósabbak voltak. Maguktól vettek be a drogot, igaz mi is tettünk pluszba az italukba, de egyszer se fordult elő, hogy nem lettek volna maguknál közben. Én kezdtem majd TaeHyung és mindig használtunk gumit. Soha nem kérkedtünk vele, nem hangoztattuk. Másnap se volt a csajokban harag miatta. Élvezték. Nem panaszkodtak. - JeongGuk.... Akkor is ti drogoztattátok be őket. Ti voltatok. Tőletek kapták már csak az első adagot is, a másodikról pedig fogalmuk se volt! Ha nem panaszkodtak miért ti voltatok megvádolva az igazgató nő szájából? Miért ti, ha soha semelyikük nem tette szóvá? Okkal íródott meg az az email, nem hasra ütés szerűen! Szóval ne kezeld így ezt a helyzetet! - akadok ki egy kicsit és hevesen veszem a levegőt. Hogy képesek erről ilyen egyszerűen beszélni? Azok a lányok azokon a bulikon nem egy drogos dugásért indultak el otthonról. Kiszolgáltatott állapotba kerültek, amit ez a két teljesen idióta barom kihasznált. - Ez már majdnem azon a szinten van mint Kiyo esete... - Na ezt ne mond. Ezt kurvára ne mond EunJin! - emeli meg szinte azonnal a hangját velem szembe. A reakciója heves és erőszakos, mintha igazságtalan lenne vele szembe. - A kettő kurvára más, szóval ne vonj párhuzamot! Mi soha nem kábítóztunk be kislányokat, hogy még ki van ütve megerőszakoljuk! Soha nem tettünk ilyet! - De a kettő között nagyon keskeny a hasadék! Én is voltam már olyan állapotban, hogy világomat nem tudtam! - Maguktól jöttek fel a lépcsőn. Maguktól vettek be a bogyót. Maguktól ittak meg a piát amit a kezükbe adtunk. Maguktól döntöttek úgy hogy meztelenre vetkőznek leszopnak és megdugatják magukat. Senki nem kényszerített senkit! És ne merj se engem se TaeHyungot egy erőszakos, pedofil erőszakolóhoz hasonlítani! - lép vissza közvetlen elém és egy ismerős, kényelmetlen érzés lesz rajtam úrrá. Emlékszel erre a JeongGukra. Ezekre az indulatokra. Már csak az az önelégült, gúnyos mosoly hiányzik az arcáról és mintha semmit nem változott volna.- Vegyél vissza, mert kezd felfordulni a gyomrom... - szegezem neki a mondatot és egy pillanatra se nézek ki a szemeiből, amik folyamatosan cikáznak az arcom különböző pontjain.- Akkor ne vonj le rólam ilyen következtetést... Tőled kifejezetten rosszul esik, szóval kérlek. Ne gondold azt rólam, hogy kicsit is olyan vagyok, mint az az állat... - vesz vissza azonnal a hangerőből. - Fogalmam sincs, hogyan jutott ez bárkinek is a fülébe, mert lakat volt a szánkon, ahogy nekik is, mert tudták mi lett volna mindenki véleménye róluk... - De... Egy valakinek eljárhatott a szája. - szólal meg Tae ezzel megtörve a szemezést, ami köztem és JeongGuk között zajlik - Mégpedig? - pillantok a fiúra. - HaMin. - HaMin? Hami nem tudott ezekről a csajokról.- Akkor dobtad, amikor az a buli volt, hogy a medencébe kötöttél ki a teraszról. Mondtad, hogy haragban váltatok el. - folytatja a gondolat menetet.- Akkor be voltam állva. Még a suli parkolójában szívtam el egy szálat mikor elindultunk haza, majd bevettem egy bogyót. Őszintén nehezen emlékszem a szakításra, csak sírt, majd elment. Mellékesen köszönöm, hogy kis híján megöltél. - pillant Jimin felé. - Jól esett. - Bocsi, de... Nem volt más választásom... - motyogja el az orra alatt.- Semmi gond. - vissza fordul TaeHyung felé, aki erősen töri a fejét. - Szerinted olyat mondtam neki? Nem mondtam el a lányokat. Ebben biztos vagyok. - De... Ő azt mondta arra hivatkoztál, hogy megcsaltad. Aztán késő este hívtál engem, hogy baj van. Csak... Csajjal voltam. - Igen... Igen felhívtalak mert... Fájt a fejem? Vagy... Nem voltam jól. Másnap a nővérem kezelte le az arcom azért... Azért... - kezdi a hajat piszkálni és megvakarja a fejét. - Azért mert... - jól láthatóan hasít bele az akkori emlék. - Baszki... Mielőtt hívtalak kurvára megvertek a medence mellett. Lefogták a karom és egy srác püfölt. - De miért? Köze volt HaMinhoz? - ráncolom a homlokom meg ő kikerül és vissza ül a kanapéra mi pedig köré gyűlünk. Abban az időben nagyon sokszor volt beállva és ez csak egy dolog ami kimaradt neki. Kitudja mennyi mindennel nincs tisztában, miket felejtett el. Lehet... Több lány is volt, akikkel erőszakos volt? Akkor velem is az volt, vérben forgott a szeme és ott helyben képes lett volna megdönteni. Lehet olyan lány beszélt, akire nem is emlékszik mert túl drogos volt? - Azt hiszem őt keresték. Keresték, vagy csak... Akartak tőle valamit, vagy... Kurvára nem emlékszem. - néz fel ránk. - Erőltesd már meg magad. - szól rá Jimin és mellé ül. Elég sok mindent megmagyarázna. SeokJin... Honnan tudhatott a... A munkáról, amit JeongGuk űzött? Lehet Hami mondott neki valamit? - Soha nem mondtam senkinek, hogy... Hogy mit csinálok. Még TaeHyung se tudta. - pillanat a bal oldalán ülő haverjára, aki szaporán bólogat. - Jó. Oké. De mit akartak a srácok? Miért vertek meg? Valami okuk csak volt. Bár... - Akkor sokan akartak már csak úgy megverni, de ők okkal jöttek. Ebben biztos vagyok... Rémlik, hogy HaMin volt a téma. Valamit mondtam és azonnal ütött az egyik nagydarab csávó. Vert... Rúgott, majd... Mondott valamit. A farkammal volt kapcso... HaMin bátya volt. - döbben le azonnal és két kézzel simít az arcára. - Bassza meg... Én... - JeongGuk...? - térdelek le elé és a kezére simítok, de azonnal odébb tolja az ujjaimat. - Mi történt? - Szakítottam HaMinnal... Elmondtam neki, hogy megcsaltam és ő... Megpróbált megütni. Ideges lettem... Mérhetetlenül ideges és... Megtéptem a hajat, földre kényszerítettem... Nem ütöttem... Csak... Lehúztam a sliccem. Nagyon sírt... Bassza meg kurvára zokogott mikor előttem térdelt és kényszerítettem... Ő nyúlt be a nadrágomba és vette elő, majd... Annyira félt tőlem, hogy leszopott... - mondja ki nagy nehezen én pedig szinte azonnal elemelem tőle a kezem és még hátrébb is húzódik tőle. Hatalmasat nyelek és megremegnek az ajkaim még a kezeit szuggerálom, amik az arcán pihennek, hogy ne láthassuk. Hiába érzi magát rosszul, hiába szégyelli magát én félek tőle és megijeszt. Azon a bulin velem is megtette volna ugyan ezt. Ha nem még durvábbat is. Tudom, hogy megváltozott, akkor biztosan tudtam mikor sírva bújt hozzám abban a koszos sikátorban a földön heverve, de amit tett nem tudja lemosni magáról. - TaeHyung... A konyhában van bor. Kibontott és ide hozod? - karolja át Jimin a barátját, aki még mindig összetörve ül a kanapén és egy szót se szól. Tae szó nélkül áll fel és sétál ki a konyhába, mikor nem bírja tovább az arcát eltakaró srác. Mély levegőt vesz és halk, szinte néma sírásba kezd. Könnyei végig folynak a kezei alatt és azonnal az ölébe landolnak az apró, sós cseppek.

Hiába félek tőle és haragszom rá beszívom a szám és a szabad oldalára ülök. Lassan emelem a hátára a kezem és simítom végig az anyagot, mikor szinte azonnal hozzám bújik és a nyakamba fúrja a könnyektől áztatott arcát. Megremegek, legszívesebben menekülnek most tőle, elhúzódnék és kidobnám. Nem akarom látni, de... Istenem... Borzasztó amit tett... Kegyetlen, viszont a barátom. Az egyik legjobb barátom, nem lökhetem el. Most főleg nem, így még közelebb tartom magamhoz. Gyengéden ölelem teljesen magamhoz, még ő az ajkait a nyakamnak nyomja és lassan enyhül a sírása. Csak a sikátorban sírt így utoljára, de nem hiszem, hogy Jimin vagy éppen TaeHyung látta e valaha ilyen állapotban. Jiminre pillantok, aki le se veszi róla a szemét még nem találkozik a tekintetünk és egy apró biztató mosolyt erőltet az arcára. Picit bólintok, mert tudom mi jár a fejében. Látta rajtam, mennyire megijesztett, de most szüksége van rám.
- JeongGuk... - simítok végig a fején le a tarkójáig, mire erősen markolja meg a ruhám anyagát a derekamon, ami így azonnal feljebb csúszik a combomon. - Ez így nagyon sok mindent megmagyaráz... - Igen...? - suttogja el a fülembe. - Igen... HaMin biztosan... Mérges volt... Lehet nem bírta ki és ... Utána járhatott a dolgoknak. Valószínűleg megtudta, hogy voltál idősebb nőkkel és... A csajokról is talált valamit. - Elég népszerű voltál anya kollégái körében is. Mindenki tudta a neved, vagy legalábbis azt, hogy mit csinálsz. Én is így tudtam meg, hogy te... - A nővérem is... Ő is tudta... Hallotta hírét... - szívja meg óvatosan az orrát. - Akkora idióta vagyok... - Igen... Az voltál, de már belátod, hogy hülyeséget csináltál. Ez is haladás és... Nem lennél képes újra megtenni egyiket se... Ugye? - a mondatom végére óvatosan markolok a sötét tincseibe, amire jól érezhetően remeg meg. - Soha... Soha többet nem csinálnék ilyeneket. Életem legrosszabb hibái voltak... Mély levegőt veszek és újra Jiminre pillantok, aki óvatosan cirógatja végig JeongGuk hátat. Van egy nagyon rossz érzésem ezzel kapcsolatban... Az emailt nem csak NamJoon kapta meg, lehet az egész tanári kar értesült arról, hogy őket vádolnák, ami... Tökéletes alibi lenne annak a patkánynak. Jól ismerik egymást az igazgatóval, ha minden húr szakad... Meg fogja ismételni azaz alattomos, erőszakos féreg és meg lesz kik lesznek az elkövetők, akikre rá lehet kenni. Most nagyon vigyázni kell JeongGukra. Még TaeHyungra is, akármennyire nincs ínyemre, de most muszáj.