Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

7. Fejezet: Csak egy cigaretta szünetet kérek

EunJin szemszögéből:

Hosszú percekig nézünk kitartóan egymás szemébe nézve, de végül egy mély sóhajt hallatok és lehajtom a fejem. Éppen megszólalna mikor ismeretlen nevetés üti a fülem, így mind a hárman a hang irányába kapjuk a tekintetünket. SeokJin és egy furcsa srácot pillantunk meg, azonban a focis fiú társaságában lévő idegen elég ismerősnek tűnik.  A kócos, szőkített hajú srác, akinek a szájában már egy izzó cigi csücsül, ami lassan eregeti a szürke füstöt. Eléggé meglepődik mikor meglát és lassan veszi ki a szájából a dohányt, de azért előtte mélyet szív. A cigaretta mentes ajkairól ismerem fel a fiút. Ez a srác Min YoonGi. Még Szöulból ismerem, egy ideig ott tanult a mi iskolánkban. Nagyon jóba volt mindenkivel, közvetlen volt és akkor kapta a lányoktól a Suga becenevet, mivel túl édes volt az arca. A lányok és mindenki nagy kárára sajnos Suga nem járt sokáig az iskolánkba, ugyanis Busanba költözött legalább két éve.

- EunJin. - mosolyodik el szélesen és beleszív a cigijébe. - Sejtettem, hogy te vagy az, akiről Jin beszélt.
- Nekem viszont eszembe se jutott, hogy te vagy az akiről SeokJin. - sóhajtok és vissza nézek JeongGukra, aki azonnal YoonGi felé nyújtja a kezét. A fiú a zsebébe nyúl és előveszi a cigis dobozát. JeongGuk felé nyújtja, aki minden szó nélkül vesz ki egy szálat, mintha ez természetes lenne. Végül nekem nyújtja és kénytelen vagyok venni egyet, majd a saját öngyújtómmal gyújtom meg, még a régi barátom, aki most a világ szemetét jelenti, szintén a szőke fiútól veszi el az elegáns és olcsó gyújtóját.
- Bele zavartunk valamibe? - pillant hármunkra SeokJin, majd végül rajtam áll meg a tekintete némi aggódást sugallva. Jól tudja mindenki az iskolában, hogy milyen JeongGuk. Megértem a félelmet, ami a diákok szemében ül.
- Nem... - pillantok fel JeongGukra, aki csak egy megvető pillantást vet rám. - Csak véletlen, hogy össze futottunk. - szívok a cigarettába és a fülem mögé tűröm a hajam. Meglepődök, hogy Suga erősebbet szív mint én, pedig régen még azt se bírta. - Szóval... Kosarazol, igaz?
- Ja. Már egy ideje. - válaszol és megtámaszkodik a korlátnál, ahol eddig én álltam.
- És mióta cigizel, nem fulladsz ki hamarabb? - támaszkodok meg mellette és az arcát figyelem, ami elég sokat változott az elmúlt idő alatt. Sokkal férfiasabb lett, de ott van még az is, ami miatt a becenevét kapta.
- Igazából, már a csapatba kerülésem előtt elkezdtem dohányozni, szóval nem igazán tudom mihez mérni a mostani teljesítményemet. - veszi szemügyre a kezében égő cigit, majd beleszív párat és eldobja.

Megértésképpen bólintok és elszívom a bagót, amit kaptam tőle. Fél szemmel nézek Jiminre, aki folyamatosan JeongGukot figyeli a kezei tördelése közben. Eltudom képzelni, ha SeokJin-ék nem érnek ide, akkor a helyzet eléggé elfajult volna. Kicsit rázom meg a fejem és verem ki a borzalmas gondolatokat a fejemből.
- EunJin... - szólal meg halkan Jimin, majd rá szegezem a tekintetem. Gyámoltalanul folytatná a mondandóját, csak előtte mély levegőt vesz. - Lassan mennünk kellene.
- Azonnal. - tüdőzök le még párat a kezemben fellelhető, izzó, de már rövid cigarettából. Amint elérné a füstszűrőt a földre hajítóm és rá lépés nélkül távozok a nyomomban a most is reszkető Jiminnel, aki gyors léptekkel igyekszik beérni engem.

Jimin szemszögéből:

Kicsit lihegve sietek utolérni és közben a szemüvegemet igazgatom, ami folyamatosan lecsúszik az orr nyergemről rohanás közben. Halkan duruzsolom el a nevét egymás után és közben a szinte teljesen egyenes, korom fekete haját figyelem, ami úgy veri vissza a rá sütő napot, akár egy fekete gyémánt, így személyesen láthatok egy hosszú kémiai kísérletet, igaz csak képletesen.
- E... Eunei... - állok meg, amint teljesen valószínűvé válik, hogy képtelen vagyok vele tartani azt a gyors tempót amit diktál, pedig kettőnk közül ő az, aki gyárkéményként füstöl.
- Az az egy szívás, már betette neked a kaput? - lép vissza elém, mire én a combjaitól kezdve lassan mérem vigi a vékony derekát, majd az elég formás melleit, amin eléggé elidőzik a tekintetem, és még zavarba is jövök. Nem szokásom méregetni a lányokat, mert nem illik egy nővel szemben, főleg egy olyannal szemben, akit már évek óta ismerek, igaz régóta nem találkoztunk. - Jimin-ah... Te komolyan méregetsz engem? - a kérdésre olyan gyorsan hátrálok tőle pár lépést, akár a villám, és földig hajolok előtte.
- Én... Nem... - válaszolok nehézkesen, de ő csak felkuncog rajtam, mire én lassan nézek fel rá kérdően. - Nem ütsz meg...?
- Miért tennék ilyet? - nevet fel picit rajtam, majd megragadja a felkarom és kiegyenesít. - Pont az nem zavar, ha egy olyan fiú méreget mint te.
- Milyen fiú? - ráncolom a homlokom és kérdően pillantok vissza rá a szemüvegem mögül.
- Gyáva. - vágja rá és bennem egy világ törik össze.