Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

13. Fejezet: Kéjenc szoba társak

Az egyetlen probléma, hogy nem miatta mozdultam meg most is, csupán csak a képzeletemen, amiben EunJin szerepel teljesen kiszolgáltatott állapotban. Egyszer az enyém lesz... Akkor is, ha csak pár órára...

EunJin szemszögéből:

Jiminnel végig járjuk az egész galériát, az összes képet végig nézve és folyamatosan a nyálamat csorgatom a szebbnél szebb képeken, közben pedig az én művészi inspirációm és elhivatottságom porba vész, megsemmisül. Jimin látva rajtam végig biztatott és hajtogatja nekem, hogy az én képeim is nagyon "királyok", valamint némelyiknél sokkal jobbak is.

A galéria után kapunk tíz percet a busz környékén nézelődni a városban, de természetesen felírja mindenki a szálloda címét, ha netán valaki eltévedne, vagy elveszne, akkor oda találjon a szálláshoz, ahol az osztály megszállt. Jimin remegve indul meg mellettem pár kisebb bolthoz és a szemei ide-óda járnak, mintha keresne valamit az utcákon.

- Neked mégis mi bajod van? - pillantok rá az egyik süteményes bolt kirakatáról, ahol szebbnél szebb krémes torták és kisebb édes falatok hevernek, arra várva, hogy valaki olyan mint én, aki rettenetesen éhes megvegye őket.
- Figyelek, hogy nem-e akar leszólítani minket egy fekete szemű gyerek. - válaszolja nyugtalanul és a nyakát kezdi simogatni, majd felém fordul. - Nem szabad elfelejteni, amit mondott JiHoon. Ne válaszolj a kérdéseikre! - fogja meg a vállaimat.
- A buszon még nem hittél neki, de most már azonnal? - hessegetem le magamról a kezeit és megigazítom a világos zöld eső kabátom. - Ne aggódj már ilyen semmiség miatt. Még ha idejön egyszerűen elküldjük. - fordulok vissza a sütik felé, de Jimin azonnal vissza fordít maga felé.
- Ha egy démon akkor nem küldheted csak úgy el! - mered a szemeimbe aggódva. - Csak feldühítenéd és... és ki tudja mit csinálna velünk!
- Jimin-ah! Nem fog a pofánkba mászni egyetlen egy démon se! - emelem meg a hangom mire jó páran felfigyelnek ránk az utcán sétálok.

Hosszú és mély levegőt vesz, majd aprót bólint és lassan enged el, majd a hajába túr idegesen, de továbbra se sikerül teljesen lenyugodnia, mivel a szapora légzése nem változik meg. Ismét megigazítom a ruhám, végül hátra dobom a hajam és felmérem a sütik helyzetét és állagát, színét. Végül Jimin is csatlakozik és együtt nézegetjük a desszerteket, amiknek az árai az egekben vannak. Végre sikerülne teljesen a süteményre koncentrálni, amikor a mellettem álló fiú magas, szinte nőies hangon sikít fel és tesz száznyolcvan fogós fordulást gyorsabban mint a villám, így én is hátra fordulnék, de amint meghallom a gúnyos nevetést, csak sóhajtok és hátra nézek a szemeim forgatása közben.
- Pedig, hogy mondtad a dolgokat a buszon. Persze, te nem hitted el. Lószart! - nevet JeongGuk és a zsebébe dugja a kezeit. - Úgy sikítasz mint egy kis csaj.
- Mit akarsz? - bújtatom én is a zsebembe az ujjaimat, de mögé pillantva senkit nem látok. - Hol van a barátod? - csak megvonja a vállát és lassan mér végig engem. - Ha sokáig fojtatod az ujjammal nyomom ki a szemed.
- Hűha. - kuncog fel gúnyosan. - Megijedtem.
- N-Nem hagynál minket békén? - szólal meg halkan Jimin, mire mind ketten rá pillantunk.
- A végén megint lelöksz valahonnan? - lép közelebb a barátomhoz és kiemeli a jobb kezét a zsebéből, mire Jimin hátrál pár lépést. - Nem felejtettem el, hogy barmot csináltál belőlem... - kapja el a pólóját és feljebb emeli Jimint vele. Látom a barátomon, hogy megijed és kicsit még szégyenli is magát amiatt amit JeongGukkal tett. Azonnal a karjára fogok, hogy engedje el, de csak fél pillantást vet rám azzal a bunkó mosolyával. - Örülhetsz, hogy kurva álmos vagyok... - löki el magától Jimint, majd elindul valamerre. Rögtön a barátom felé fordulok.
- Jól vagy? - igazítom meg a pólóját a a mellkasán.
- Persze. - bólint aprót. - Talán tőle jobban félek, mint a gyerekektől...
- Nem is csodálom... Erőszakos állat... - túrok a hajamba és hosszan fújtatok. - Lassan induljunk vissza a buszhoz. Rendben?

Határozottan bólint, de csak másodpercekig lesz nyugodt a légkör, mert JeongGuk zsebre tett kezekkel jön vissza hozzánk. Kérdően és enyhén flegmán pillantok rá, éreztetve vele, hogy nem örülök a jelenlétének.
- Szerintem elment a busz. - áll meg mellettünk, de véletlenül se nézne Jiminre. Semmibe se veszi a mellettem álló fiút, csak rám figyel. - Merre van a szálloda?
- Okos vagy, nem? Találd ki. - indulok el valamerre, mivel kedvem sincs vele egy levegőt szívni. - Jimin. Menjünk.
- Noona. - szól utánunk JeongGuk. - Arra a múzeum van. A másik irányba kell menni, szerintem.
- Ne szólíts így! - nézek rá hátra. - És honnan tudnád merre menjünk, mikor az előbb kérdezted tőlünk? Te is sík hülyén állsz az egész helyzethez. - hadonászok a kezemmel, de ő mély elmélet szerkesztésbe kezd és végül vállat von.
- A legjobb az lenne, ha együtt maradnánk. - áll meg kettőnk között Jimin és felváltva pillant kettőnkre. Érezhető, hogy nehezen erőlteti ki a száján ezeket a szavakat. - Ha hárman megyünk, akkor nem tűnik el senki.
- Igaz. - sétálok vissza hozzá és elő veszem a telefonom, hogy beírjam a címet a telefonomba, de az adat keretem a földet veri, mivel a napokban sokszor nem volt otthon internet, ezért kénytelen voltam az adatforgalmam használni netezéshez. - Baszki... Nincs netem. - nézek JeongGukra.
- Rám ne nézz. Csontra lemerültem. Pár perce kapcsolt ki a vécébe indulásom előtt a telefonom és sajnos a buszban van a külső aksim. Kis pöcs? - fordul nehezen Jimin felé.
- Ne hívj így... - motyogja el zavartan, majd folytatja egy nagy levegő vétel után. - Nincs mobil netem, csak hívni tudok. - húzza elő a farzsebéből a telefonját, majd nyomkodni kezdi. - Nincs... nincs meg senki száma... - nyel hatalmasat, ahogy szembesül vele, hogy csupán négy szám van lementve a telefonjába, abból az egyik az enyém, a többi pedig a szüleié, valamint a nagyapjáé.
- Akkor magunkra maradtunk. - indulok el, a két srác pedig követni kezd az utcákon. - Ha ennyire gazdag vagy, miért nem mész be egy boltba és veszel küldő aksit? - nézek JeongGukra.
- Mert a bankkártyám a buszban van és a telefonommal se tudok fizetni. Hidd el gondoltam rá, de nem megvalósítható. - ecseteli nekem a lányok figyelése közben. - Miért nem kérdezünk meg valakit?
- Gyerünk. - torpanok meg. Több se kell neki és kiszúr egy csapat lányt, akiken a helyi iskola egyenruhája van. Amint beszélgetni kezdenek a lányok nevetésben és nyávogós kuncogásban törnek ki, mintha nedves lenne a bugyijuk egy... egy elég helyes srác látványától, aki izmos és jó képű... Úristen EunJin! Ez eszedbe se jusson! Jó képű? Nyálas és egy barom, mi több beteges és agresszív! Egy hangya életét nem adnám a kezébe, mert képes lenne globális pusztítást okozni vele.
- Még jó, hogy nem fekteti meg őket az utca közepén... Csak egy rohadt útba igazítás kell...
- Hagyjuk... Legalább kiéli magát és nem lesz idegbeteg... - húzza el a száját Jimin, majd keresztbe fűzi a karját. - Miért vannak oda érte ennyire? Annyira... Nem is helyes... - fel rántom a szemöldököm és úgy nézek Jiminre, akiből árad a féltékenység, ahogy JeongGukot figyeli a lányok társaságában.
- Féltékeny vagy rá, Jimin-ah? - lépek közelebb hozzá, mire ő elvörösödve aprót bólint. - Sokkal okosabb és helyesebb vagy... - simítok végig a vállán biztatásképpen, mire elmosolyodik.
- Na. - sétál vissza hozzánk JeongGuk. - A lányok azt mondták fent van valami erdő szerűségben, innen húsz vagy harminc percre. - számolgat pár kis cetlit a kezében, majd kettőt Jiminnek nyújt. - Ezt az a két csaj küldi neked. - mutat a csapat lány felé, ahonnan két elég csinos lány integet Jiminnek. A számra harapok és dühösen karolok a barátom karjába, aki teljesen zavarba esve intene vissza a lányoknak, de én nem hagyom neki és nagyot rántok rajta.
- Menjünk! - kezdem húzni JeongGuk után, aki egészen addig az emelkedőig vezet minket, ahol minden bizonnyal a szálloda van. - Leülünk egy kicsit? - foglalok helyet a lépcsőn és a zsebembe nyúlok. Elő veszem a cigis dobozom és kiveszek egy szálat, majd a számba teszem és meggyújtom.
- Öm... - ül le mellém JeongGuk. - Adj egyet.
- Nem. - vágom rá és mélyet szívok a cigiből. - Ha így mondod, biztos nem adok. Vannak varászszavak...
- Jó... Kérlek, adj egy szál cigit. - sóhajt hosszan, mivel annyira nehezére esik kedvesnek lennie, így a szavakat is erőltetetten esnek ki az ajkai közül. Felé nyújtom a dobozt és kivesz egyet, de nem fogja meg az öngyújtót, helyette kissé agresszíven elkapva az állam és maga felé fordítja a fejem. A cigarettám égő feléhez nyomja a sajátját, ami hamar kap lángot és kezd izzani, majd fel száll a füst belőle. Kikerekednek a szemeim és elhúzódnék a bársonyosnak ható érintésétől, de csak azok után enged el miután meggyőződik róla, hogy végre meggyulladt a sajátja. Lassan hajol el, majd mosolyogva fújja rám a füstöt. Szinte azonnal elfordulok tőle és mérgesen hessegetem el a füstöt magamról.
- El is felejtettem. A nővérem üdvözöl titeket. - támaszkodik a térdére és úgy szívja a dohányt, mintha az előző kis incidens meg se történt volna.
- JeongHwa Noona? - kérdezi vigyorogva Jimin, kiverve a fejéből az előbbi képet rólam és JeongGukról, majd közelebb lép hozzánk. - Jól van?
- Ja... Mondjuk - válaszol neki a mellettem ülő egyhangúan, éreztetve, hogy nincs kedve a nővéréről beszélni velünk.
- Mindig is szeretted Hwat. - kuncogok a barátomon, aki a tarkójára simít és a földre pillant. - Mind annyian szeretjük. - mosolygok rá, majd JeongGukra nézek. - Minden rendben van vele? - Hát... Igazából, azt hiszem. Van most egy barátja, vagy jegyese, elég öreg hapsi, de azt mondta szeretik egymást. - vonja meg a vállát és a combomra teszi a kezét, mintha ez annyira természetes lenne, viszont én szó nélkül lököm le magamról és állok fel. - Mi van?

JeongHwa mindig is kedves volt velünk, annak ellenére, hogy több mint négy év korkülönbség volt köztünk. Ő volt a negyedik kerekünk, ha úgy jött ki a lépés, bár a "bandánk" mindig is hármunkból állt, soha senkit nem engedtünk be magunkhoz. Viszont ha JeongHwa csatlakozott a játékunkba mindig teljessé tette JeongGukot, és olyanokra vette rá, amit nekünk soha nem tett volna meg. Mindig csodálta a nővérét, felnézett rá, de... ahogy most beszél róla, szinte teljesen más...

- Láttalak beszélni a barátnőddel. Ez az egyik. A másik, hogy pont a te érintésedre vágyok a legkevésbé. - lendítem hátra a hajam és tovább szívom a cigit, mire ő csak gúnyosan mosoly, majd gyorsa szívja el a cigit és Jimin felé pöcköli a maradék füst szűrt, aki ijedten ugrik ki előle, majd rá lép. - Soha senki nem mondta neked, hogy az erősben ne dobáld el a csikkedet? Felgyújtod az erdőt és az egész város leég.
- Nagy cucc... - indul tovább zsebre tett kézzel. - Majd vissza adom a cigit. Hosszan sóhajtva nézek utána a számban a bagóval, majd ledobom a földre és eltaposom. Méterekre lemaradva tőle indulunk utána Jiminnel felfelé, ami egy öt esetleg tíz percet vesz igénybe és amint felérünk meglátjuk a szállásunkat, ahova hatalmas örömmel lépünk be mind a hárman és alapos dorgálás után a tanároktól elkezdődik a szobába osztás, azonban, hogy ne legyen baj este páran neveket húznak.
- A lányok és fiúk nem lehetnek egy szobában. Gondolom ez amúgy is világos volt mindenkinek - dobálja bele a kinyomtatott és szét vágott neveket az osztály főnökünk egy sapkába, majd össze rázza és páran azonnal húznak. - Négy kettes szoba van, a többi három fős. Éppen húzni készülnék valamelyik srác sapkájából, mikor HaMin magas hangján sikít fel, természetesen azonnal rá kapjuk a fejünket.
- Mi az HaMin? - kérdezi izgatottan JiHoon. - Pókot láttál, vagy démoni gyereket? - úgy érzem az utóbbinak jobban örülne... Én is.
- Nem... Rosszabb... - nézi undorral a lapját, majd rám néz. - EunJinnel kell egy szobába lennem... Valaki csak kihúzta az én nevem és csatlakozik hozzánk... Hosszan sóhajtok és bele nyúlok a sapkába. Kihúzom a kis cetlit, majd óvatosan nyitom szét, de az én arcomra is ugyan az a undor telepszik.
- Szívás hercegnő, de miénk az egyik kettes szoba. - mutatom neki a papírt, mire a fiúk felnevetnek, majd sokan megjegyzik, hogy szívesen cserélnének valamelyikünkkel, vagy éppen csatlakoznának hozzánk.
- Mi a fasz?! - szól közbe a beszélgetésbe JeongGuk, aki megilletődve nézi a papír lapot.
- Jeon JeongGuk! - szól rá az egyik felügyelő tanárnő.
- Tanár úr se örülne, ha Park kis pöcs Jiminnel kellene egy szobán osztoznia. - dobja maga mögé a papír lapot, közben pedig idegesen keresztbe fűzi a karját a mellkasa előtt. - Nos farok? Te kit húztál? - pillant Jimin kezébe. - Oh, hogy nyaljak faszt! - csattan fel ismét, azonban már egyik tanár sincs ereje rá szólni, csak megingatják a fejüket. Tudják, hogy bármit is mondanak az teljesen hatástalan egy ekkora idiótával mint ő.
- Kit húztál, Jimin-ah? - kérdezi az egyik srác. - HoSeok. - pillant körbe a szálloda előcsarnokában a barátom.

Őszintén megmondva nekem semmi bajom nincs a fiúval, csak időnként túlságosan fel van pörögve és nagyon hangos. Talán meg értem JeongGuk reakcióját, hogy őt kapta, de Jimin elég jó alvó és csendes. Szívesebben aludnék vele, mint ezzel a boszorkánnyal. Végül mindenki össze szedi a cuccát és megkapjuk a kulcsokat, majd felmegyünk a szobákba.
- Enyém ez az ágy. - dobja le a cuccát az ajtó felé lévő ágyon, így nekem a belső ágy marad, az ablak mellett. Szerencsére a két ágy legalább egy méterre van egymástól, így nem okoz akkora bajt.

- Remélem csendes lesz az éjszakánk. - ülök le az ágyra és rá nézek.
- Nem hiszem. - mosolyog szélesen és egy csipkés fehérneműt készít ki az ágyára. Már most rossz előérzetem van...