Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

54. Fejezet: JeongGuk

- Akkor menjünk át hozzátok. Azt mondtad, ma kora este elutaznak a szüleid, nem? Nálunk ma otthon van anya és KunJae is és... most nem igazán van kedvem KunJae lelki beszédjéhez. Szóval... ha neked jó.
- Hát... Ha úgy gondolod. - bólint kicsit. - És ihatnánk is... szerintem belefér két egyenlet között.
- Na. Ez a része még jobban tetszik.
- Csak most ne ess túlzásba, oké?

EunJin szemszögéből:

A vállamon a táskámmal szapora léptekkel követem JeongGukot a házukba, ahova könnyen nyit be, így vele együtt lépem át a küszöböt. Az előszobában szinte azonnal hatalmas bőröndökbe botlunk, amik valószínűleg már a szülei holmijai, amik a hétvégére, vagy kitudja meddig szükséges nekik. Némán pillantunk össze, majd beljebb indulunk a nappaliba, ahol JeonGuk szülei pakolásznak és keresgélnek.

- Sziasztok. - köszön hangosan a szüleinek, akik maguk elé engednek egy "szia"-t, majd tovább folytatják a dolgukat, még nem meg nem szólalok.
- Jó napot. - azonnal rám kapják a fejüket mind a ketten, majd az apukája hosszan sóhajt.
- JeongGuk... Ezt úgy érzem megbeszéltük már. Nincs buli. - rázza meg a fejét. - EunJin, csak haza kísért, igaz?
- Nem. Apa tanulni akarunk. Bent a suliban most nem lehet. Szóval arra gondoltunk itt folytatnánk. Holnap délután és vasárnap dolgozok. Szóval, csak ma van rá alkalmunk, mert hétfőn nagy dolgozat. - ecseteli a barátom és beljebb sétál. - Nem bulizunk. Ha az lenne, csak az után engedtem volna be, hogy elmentetek. Nem lesz semmi, ígérem.
- Tényleg csak tanulni jöttem. - szorítok a táskám pántjára, hogy véletlenül se csörrenjen meg a két üveg alkohol. Az most eléggé gyorsan lebuktatna minket, hogy inni is akarunk.
- Aranyos tőled EunJin, hogy ennyit foglalkozol JeongGukkal. - mosolyog rám az anyukája és fél lépést tesz az irányunkba, így a magassarkú cipője sarka megkoppan a fa járólapon. - Pedig gondolom te is készülnél és ez elég nagy teher.
- Ugyan. Szívesen segítek, és így én is tanulok. Szerencsére, ha akarja, akkor hamar megy. - lököm kicsit vállba a fekete tincsei között matató barátomat, aki kissé nyúzottan sóhajt. - A következő nagy dolgozat biztosan jól fog sikerülni. Én bízom benne.
- Szóval tényleg csak tanulásról van szó? - kérdez rá az apukája, még a tekintete kettőn között cikázik. - Nincs ebben az egészben semmi más?
- Nem, nincs apa. Csak tanulunk egy darabig, aztán EunJin haza megy. Így beszéltük meg. - bólogat szaporán. - Most a suliban a tanulás lehetetlen. Szóval muszáj volt, hogy haza jöjjünk. Ha tehettük volna, bent maradunk, de most nem lehetünk bent délután.
- Az öngyilkosság miatt? - kérdez vissza az apja, mire mind a ketten bólintunk. - Olyan borzasztó ez az egész... Mi lehet a fiú szüleivel? Egyszerűen elképzelni se tudom mi visz rá egy fiatalt erre. JeongGuk bármi van azonnal szólj. Értetted? Nincs olyan dolog, amin ne tudnánk segíteni, legyen szó bármiről is.
- Soha nem ölném meg magam, azt elhihetitek. - óvatosan segíti le a vállamról a táskám, amit a nappaliban lévő kanapéhoz cipel, majd ugyan olyan odafigyeléssel le is teszi azt. - Annál több eszem van.
- Ebbe most inkább ne menjünk bele. - rázza meg a fejét az apja és felkapja a fia táskáját, amit könnyen nyit ki és néz át. Igen. Ezt mondta JeongGuk, hogy jobb ha az én táskámba tesszük az üvegeket. Az eset óta elég erősen ellenőrizgeti az apja, amit igazából meg is értek. Minden zsebet átvizsgál, majd a pénztárcáját is kiemeli és könnyen futja át.
- Semmi nincs nálam. - nyúl a zsebébe és a cigis dobozát dobja oda az apjának, aki kinyitja és végig ellenőrizget minden szálat. - Tiszta vagyok.
- Nagy mázlid. - dobja vissza a fiának egy halvány mosollyal az arcán. - Már csak a cigit kell elhagynod és teljesen nyugodt leszek.
- Na azt soha. Azért mindennek van határa. - nevet fel és azonnal az ajkai közé vesz egy szálát. - De fejlődök.
- Ne tudd meg, hogy mi ennek mennyire örülünk. - lép hozzá az édesanyja és az arcára puszil. - Hétfőn este jövünk. Vigyázz magadra, és ha bármi van hívj. Világos.
- Mint a nap. Ti is írjatok, ha megérkeztetek.
- Természetesen. Jó tanulást és kitartás EunJin. - int az irányomba az apja és egy kissé gyanús, bizalmas mosollyal köszön el.
- Mindent megteszek. - kuncogok fel és JeongGuk mellé fordulok, aki kicsit meglöki a vállam még körbe forgatja a szemeit.