Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

57. Fejezet kiegészítése (+18)

Ez a fejezet nem egy teljes rész, az elolvasása nem tesz hozzá a történethez, csupán egy perverz kis szösszenet, ha éppenséggel kiváncsi vagy minden részletre... Te kis pletykafészek. 

Őrizd meg EunJin titkát... Ha már elmesélte neked, csak el ne jusson más fülébe, vagy ki ne kerüljön valaki Instagram sztorijába. 

Jó olvasást! 

EunJin szemszögéből:

Hátra dől velem az ágyán és erősen ölel magához, hogy átfordulhasson velem a hátamra, hogy végre ő kerülhessen fölém. A pólóját gyorsan kapja le magáról és teljes képet kapok róla. Róla és a meztelen felsőtestéről, amit csak úszáson láttam, de akkor se ennyire közelről, főleg nem ebből a szögből. Feljebb ül, hogy teljes látványában gyönyörködhessek benne, ezt pedig ő egy széles mosollyal nyugtázza. A kezeim végig siklanak az erős kockáin a hasán fel a mellkasáig, majd vissza a hasáig, egészen a v vonaláig, az alsó nadrágja karcáig. Ilyen izmokat nem a szél hordott össze, sőt. Ez nem kis munka eredménye. Tökéletes a teste és most az enyém. Csak az enyém. Hónapok óta senki nem ért hozzá, senkivel nem töltött el egy estét se. Lehet miattam? Mert... szeret engem? Tényleg képes lenne ilyenre? Ő a nagy Jeon kibaszott JeongGuk? Az iskola csődöre? Ez a JeongGuk már nem az, aki fél évvel ezelőtt. Egyáltalán nem. Milyen ember az, aki félre teszi az érzéseit a barátja végett...? Mit is akarok én pontosan tőle? Túl korai most ilyenekre gondolni. Őt akarom most.

- Nos...? - szólal meg végül. - Hogyan tovább?

- Te vagy a jártas ebben... nem? Rád bízom magam... Mindent el akarok felejteni, szóval... tiéd a pálya...

- Hűha... Biztos vagy te ebben...? - támaszkodik meg mellettem. - Ezek nagy szavak.... Nagyon nagy szavak... Vigyáznom kell még rád... Minden játszik...?

- Minden normális dolog. - kuncogok fel. - Csak... verj ki mindent a fejemből, jó? Nem akarok sírni a végén...

- Bébi... Esküszöm, hogy egy könnycsepp se lesz az arcodon, maximum csak a boldogságtól...

- Úgy legyen... - karolok a nyakába és magamra húzom egy csókra.

Erősen tartom közel magamhoz, még folyamatosan csókolom az ajkát, majd az ujjaim a hajába markolnak és hevesebben kezdi venni a levegőt. A lábaimat végig vezetem az oldalán, így a bőröm találkozik az övével, amibe beleremegek vele együtt. Lassan válik el a számtól és a szemeimet figyeli, még a keze határozottan siklik végig az arcomon. Szó nélkül emelkedik meg, majd kérdés nélkül kezdi felgyűrni a hasamon a pólóját. Izgatottan figyelem a kezét, majd kissé megemelkedek, még ő kibújtat belőle. Igénytelenül dobja félre az anyagot, majd vissza néz rám és elégetetten vigyorogva méreget végig, még a kezeim a fejem mellett pihennek meg. Az arcát figyelem, a sötét nagy szemeit, amik akár valamilyen gép úgy szkennel be újra és újra, végül pedig végig nyalja az ajkát, majd a mosolya közben harap rá a nyelvére, ami éppen csak kikandikál a fakó párnái közül. Most biztosan nagyon elégedett magával... Az arcára van írva, hogy a fejében már magára tűzte a győztes szalagot és fellépett a dobogó tetejére, ahonnan diadalíves mosollyal integet a körülötte álló tömegre. Megérdemelte volna, hogy ne legyek itt, az ágyában, meztelenül, de kíváncsi vagyok. Tudni akarom mit tud ez a csődör az ágyban, amitől minden csaj oda és vissza volt mikor ide kerültem. Tényleg annyira jó? Csak egy rossz mozdulat a részéről és két lábbal rúgom le magamról ezt az állatot... Abban biztos lehet...

- Nos... - szólal meg végül, még most ő túr a fekete hajába.

- Nos, mi? - harapok én is az ajkamra. - Nem kezded el...?