Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

34. Fejezet: Forró leves

- Jó... Majd kiveszem... - szólalok meg nehezen, próbálva értelmes szavakat össze rakni. A hideg víz hatására egyre jobban felfrissül a bőröm és az eddig zavaros gondolatok kezdenek kitisztulni a fejembe, ami csak még rosszabbá teszi az egészet. - Lehet... hogy nagy hülyeséget csináltam...
- Még pedig? Melyikre gondolsz? A táncolásra, az esésedre, vagy a zacskóba hányásra? - kacag fel jókedvűen még megtámaszkodik mellettem és engem figyel. - Ugyan Jimin... Alig pár percig nem voltál a szemem előtt, mi mást csinálhattál volna addig, ami annyira bűn?
- Én... Megcsókoltam EunJint... - vallom be a csobogó vizet figyelve, de mielőtt feleszmélhetnék egy kéz csattan a tarkómon.

Jimin szemszögéből:

Erősen hasít a fejembe az ütés, amit JungKooktól kapok. Hirtelen fel se tudom fogni az engem ért támadást. A fejemet előre billentve meredek a csap lefolyójába. Nehezen sikerül túltennem magam a dolgom és nagyot nyelek. Legszívesebben kérdőre vonnám, de egy hang se csúszik ki az ajkaimon hiába is erőlködök. Villámként ér az érzés, az az ismerős, rossz érzés, amikor napi szinten bántott. Nem szoktam ezen agyalni, de most... lehet az alkohol miatt van, de szinte kiabálni tudnék vele, hogy mit tett velem. Lassan és eltorzult arccal nézek fel rá, dühösen. Elsőre kicsit meglepődik, majd komollyá válik az arca.

- Ne nézz így rám. Kaphattál volna sokkal nagyobbat is. - húzza el a száját, ráadásul meg a szemét is megforgatja.- Tudom. Ez még elég kicsi is volt a többihez képest, amit anno kaptam... - mondom többnyire gúnyosan. Fél lépést teszek felé és meglököm a vállát, de szinte azonnal elesnék, ha nem kapná el a karom, hogy megtartson. Hosszan fújtat és megtámaszt a pultnak.- Nem tudom elhinni, hogy ezt tetted... Jimin te nem ilyen vagy. Túl jó vagy ahhoz, hogy más barátnőjét csókolgasd. És amúgy is... basszus. Életed első csókját részegen élted meg... egy olyan csajjal, akinek pasija van. - rázza meg a fejét, nem is érdekli mit mondok neki ilyen állapotban.- Ő nem egy csaj... ő EunJin...- Legalább vissza csókolt? Történt valami érdekes? - könyököl mellém és engem figyel. Vissza csókolt-e? Vissza kellett volna? Mi?- Én... csak szájon pusziltam.- Az elég erősen nem csók. - nevet fel többnyire csalódottan. - Hidd el Jimin... Én is nagyon örülnék, ha EunJin nem azzal a birkával járna, de nem így kell ellene tenni, sőt. Az az idióta már így is tele pofázta a fejét a hazugságaival. Kétlem, hogy ezektől a dolgoktól csak még jobb lenne a helyzet.- Tudom... - mosom meg újra az arcom, ami már sokkal nagyobb felfrissülést add. - Csak úgy megtörtént... Fogalmam sincs hogyan... Emlékszem, hogy, ideges volt mikor kijött. Aztán csak még dühösebb lett a telefonja megnézése után. Valamiről beszélgettünk, majd megtörtént... Kezd szörnyen sajogni a fejem és a fenekem is... Leakarok feküdni és csak aludni... Elfelejteni ezt az egészet.- Nem lesz ilyen nyugodt az éjszakád, hidd el. Több időt fogsz idekint tölteni, mint hinnéd. - veregeti meg a vállam. - Vedd ki a kontaktlencséd és gyere lefeküdni. Ma én alszom belül. - És a matrac? - pillantok rá. - Lószart fogunk mi az egerekkel aludni. Inkább legyen az össze bújás. - indul előre én pedig kicsit meglepődve nézek utána. Mély levegőt veszek mielőtt rendbe szedném magam. Fél óra alatt, és egy hányással később térek vissza a szobánkba szemüvegben. Ahhoz képest elég nagy a csend, pedig még biztos lent vannak a többiek, csak fél tizenkettő múlt, annyira késő sincs.
Lassan nyitok be a szobába, ahol csak EunJin fogad, de már ő is nyakig magára húzott takaróval alszik. Óvatos léptekkel sétálok egészen az ágyig, majd leereszkedem rá, amire azonnal megszédülök. Mély levegővel próbálom enyhíteni a rosszullétem, amikor mocorgás üti meg a fülem és mire oda pillantok már EunJin mered rám ülő helyzetben. Kicsit meghökkenek, majd nagyot nyelek.

- Sajnálom... Nem akartalak felkelteni... - szólalok meg halkan, még ő felkapcsolja a kis lámpáját és kényelmesen elhelyezkedik.
- Ugyan... Nem aludtam, nem vagyok fáradt. - húzza egészen a hasáig a takarót. Tényleg nem tűnik annak.
- Akkor miért vagy fent? A többiek még lent vannak. Tényleg... JeongGuk?
- Pont emiatt jöttem fel, hogy senki ne szóljon hozzám. - fújtat hosszan, mint akinek nagyon is elege van mindenkiből. Vajon ez SeokJinre is igaz, vagy ő kivételt élvez ez alól? És én? - Lassan vissza ér, csak keres neked tiszta vizet és valami lavórt, hogy ne keljen folyton kirohangálnod vécére. Remélem rendben vagy. Eléggé...
- Túlzásba estem, igen tudom. - bólintok nehézkesen. - Soha többet eszembe se fog jutni ennyit inni... Így is alig maradt meg valami az estéből.
- Igen... Az lehetséges. Nem meglepő. Nekem is sokszor előfordult, hogy nem tudtam hogyan kerültem haza. Nagyon borzasztó érzés, és ami másnap vár... Majd reggelire össze dobok valamilyen levest, mert mindenki teljesen kész lesz és én nagyon nem akarom elrontani az utolsó napot. A túrát emlegettük a lányokkal, van messze egy tó, azt megnézhetnénk.
Vártam, hogy felhozza azt, ami odakint történt, de semmi. Még csak említést se tesz róla. Lehetséges, hogy... azt hiszi nem emlékszem rá? Rendben, értem, hogy részeg voltam, de nem ennyire. Nem tudnám elfelejteni azt, hogy... megpusziltam. Bánja...? Mit is bánhatna... inkább csak beszélni se akar róla, mert semmit nem érez. Én idióta...
- Csak ne igyunk holnap este... Nem hiszem, hogy bírnám újra. - kezdem keresgélni a pizsama pólóm és nadrágom. Megtalálva azonnal öltözködni kezdek, lassan felállok és hátat fordítva
EunJinnek veszem le a pólóm és cserélem ki. A nadrágomat venném le, és le is tolom a bokámig, amikor megbillenek és lehuppanok az ágyban fekvő lány mellé. Azonnal kap utánam, hogy megtámasszon. Az arcára pillantva ijedséget vélek felfedezni, ami kicsit melegséggel önt el. Annyira örülök, hogy ilyen velem... Gondoskodó...

- Rendben vagy? - szólal meg még lassan végig simít a karomon, én pedig látványosan remegek bele a tettébe. Ha lenne bennem elég alkohol talán képes lennék megcsókolni, rendesen. Miért olyan nehéz...? Mire észbe kapok az ajkamat harapva bólintok aprót a kérdésére, amin ő halványan mosolyodik el. Tudnia kellene, hogy emlékszem a csókra. Illetve...
- Jimin. - toppan be JeongGuk. Egyszerre kapjuk rá a fejünket EunJinnel. - Ömm... Megzavartam valamit? - ez a kérdés szívig hatol és teljesen elvörösödök. Hogy zavarhatná meg a semmit...
- Csak elestem. - válaszolom halkan, a nadrágomat pedig elrúgom magamtól, hogy többet, ha két lábra erőltetem magam ne tudjak elzuhanni. Nehezen mély levegővételek közepette állok fel két lábra, majd azzal a lendülettel le is ülök a sajátunkra. A hajamba túrok, miközben JeongGuk közelebb lép hozzánk. Kirángatja a matracot az ágy mellől és leengedi a földre a lilás színű lavórt.
- Csak ebbe. Ne más hova. - dobja az ágyra a vizes flakont. - Ne sokat, csak fél kortyot, értetted?
- Igen. - fekszem el lassan, magamra húzva a takarót, hogy takarjam az alsónadrágom. - Aludhatok most már...? - fordítok hátat a szobákban lévőknek.
- Igen, de szólj ha bármi baj van.