Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

1. Fejezet: Sérelmek és sérülések

Lassan gurulunk a város felé amikor meglátom a táblát, hogy még pár kilométer. Előkeresem az egyik cigit és elő húzom az öngyújtómmal együtt, majd rá gyújtok és a lehúzott ablakon füstölök ki.

- Mi lenne, ha nem akkor szívnád amikor jelen vagyok...? - sziszegi el. Rá fordítom a fejem, de ő nem néz rám, csak az utat figyeli.
- Bocs... de ezt nem fogom eldobni... - fordulok vissza az ablak felé. Az utat figyelem. Imádom az őszt. A fák levelei sárgulni kezdenek és egyre hidegebb van. Igaz, még a szél ami a kocsiba téved elég meleg, de még pár hónap és fázni fogok az utcákon.

Semmi érdekes dolog nincs az autópálya mellet. Pár fa, víz, hatalmas villany póznák és messze hegyek. Egy le és felvezető új az autópályára és pár sebesség szabályzó tábla.

- Mikor érünk már oda...? - sóhajtok és lehunyom a szemem amint kifújom a füstöt.
- Már a városban vagyunk... - közli velem kicsit se sértődött hangsúlyban.
- Na jó... Egy rohadt szemét dombra hoztál engem? A házunk egy sátor lesz, vagy mi? - fordulok felé, majd a két centis cigit kidobom az ablakon.
- Először is... - pillant rám. - Ne merj velem így beszélni. Az anyád vagyok a tudtom szerint. Másodszor. Már megmondtam, hogy ne dobáld ki a csikkeket az ablakon, mert tilos és engem fognak megbüntetni. - forgatja meg a szemét és fújtat egyet.

Nem mondok semmit csak feljebb emelem a szék hátulját és mereven bámulok ki. Lassan tűnnek fel épületek és rizs földek. Csak pár percig nézhetem, mert lehajtunk az autópályáról és kis, ültetett fák mellett gurulunk el amikor egyre több épület bukkan fel. A tekintettem egy nagy üveg épület vonja magára. Ahogy elhaladunk mellette elolvasom a kiírást. Busan Központi busz pályaudvar. Ezt megjegyzem, hogy itt van... Ha esetleg lógnék biztos megy innen busz Szöulba. Pár métert gurulunk, majd anya jobbra indexel és egy szűk utcában hajtunk végig. Elszoktam ettől az egésztől... Nehezen megyünk végig a szűk utcákon, majd befordul egy parkolóba és megáll.

- Azt hiszem itt vagyunk... - állítja le a kocsit. - Az ott. - mutat egy két emeletes krémszínű házra amit egy méter magas fal vesz körül és egy fa kapu vezet át rajta. Kiszáll a kocsiból és én is így teszek. Túl tiszta itt a levegő...
- A költöztetők már mindent bepakoltak, igaz? - sétálok az autó hátuljához és kinyitott csomagtartóba nyúlok. A saját cuccomat emelem ki. Csak egy bőrönd és egy sport táska, plusz a hátamon a szakadt táskám.
- Igen... A lakberendezők pedig kifestettek. Megnyugodhatsz. Sötét színű a szobát mint az előző lakásban... - emeli ki a saját táskáit. - Itt a kulcs. - adja a kezembe a kapu és a lakás kulcsát. - Menj csak előre.

Úgy teszek ahogy mond. A kezembe veszem a cuccaimat és a kapuig sétálok, majd kinyitom és sarkig nyitva hagyom ahogy bemegyek rajta. Egy kis kert fogad ami egész rendezett. Zöld fű és a kerítésnek nevezett fal mellett végig virágos kert szalad. Egy ablak van a bejárati ajtó mellett és az élethű festmény előtt egy hinta ágy. Kellemes, de nem szeretek a szabadban lenni.
Beljebb cipekedek a kertben, majd a bejárati ajtó zárjába csúsztatom be a másik kulcsot és jobbra fordítva a kulcsot kinyitom az új életem egyetlen menedékét.

Ásítva sétálok be a fa parkettára. Lese veszem a bakancsom. A cuccaimat a földre hajítom és körbenézek a házban. Egy kis nappali amiből az étkező nyílik, majd a konyha és a konyhából a folyosó ami a bejárati ajtóhoz vezet. Semmi különleges nincs az egész házban. Teljesen átlagos.

A kezembe veszem a táskáim és felmegyek a lépcsőn. Három ajtó, az egyiken egy tábla a felírat rajta: STOP. Igen. Akkor ez az én szobám. Határozottan nyitok be. Egész szép munkát végeztek a srácok. A szobám fala szürkés kék, még a padló sötét barna. A francia ágyam a fal mellé van tolva pont úgy ahogy kértem és körülötte egy függöny rúd szalad végig. Az ágyam oldalán az asztalom a tükrömmel. Az ággyal szembelévő fal előtt pedig egy fekete babzsák és egy kis szekrény aminek a fele lyukas és csak arra jó, hogy vackokat tegyek rá, na meg persze jó sok doboz is dulakodik amit még ma muszáj kipakolnom.