Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

19. Fejezet: Az a bizonyos este +16

- Igen? Csókolom. - szólok bele, de köszönés helyett ijedt zihálás hallatszik.
- Veled van EunJin? Jimin mond, hogy veled van a lányom és azért nem veszi fel a telefonját. - kérdezi aggódóan és idegesen. Rekedtes hangáról arra merek következtetni, hogy a sírását folytja vissza a lánya hirtelen eltűnése miatt.
- Nincs... De azt hiszem, JeongGukkal tudjuk hol van.

JeongGuk szemszögéből:

Minden olyan volt, mintha másodpercek alatt történt volna. EunJin édesanyja Jiminék előtt pakolt le, még mi a kis Maxie simogatása közben vártuk, majd bepattantunk hozzá és már indultunk is egyenesen Szöul felé. A hátsó ülésre száműzve hallgatom az információkat, amiket EunMin idegesen, könnyeit vissza fojtva ecsetel nekünk, időnként a kezével még jobban kifejezve. Soha nem láttam még ezt a nőt ennyire összetörve és megrémülve, valamint ahogy érzem még Jimin se igazán, mivel döbbenten figyeli az aggódó édesanyát.

Nem tudom elhinni, hogy az az idióta csak úgy lelépett a még hülyébb haverjaival a fővárosba bulikázni, anélkül, hogy szólt volna az anyjának. Ha tegnap nem kotyogja ki nekem a koncertet, akkor minden bizonnyal halvány lila gőzünk se lenne arról mégis hova mehetett. Izgulok azért a hiszti gépért, mert fontos nekem és Jiminnek is, de még is. Lassan felnőtt nő, tudja mit csinál, nem igaz? Valószínűleg nem... A legnagyobb baj nem is a hülye koncerttel van, hanem a sráccal, aki a szemét halmazával gurult be az iskola parkolójába. De most komolyan. Már nem azért, de az én autóm sokkal, se sokkal kényelmesebb, elegánsabb és menőbb mint az a graffitizett - ami az egyetlen jó dolog - roncs.

Az aggódásom odáig fajul, hogy utána keresek a telefonomon a banda nevére, majd arra ma hol fognak zenélni. Fél szemmel pillantok fel Jiminre, aki talán EunMinnel egy szinten idegeskedik és zavartan jár a térde, miközben a nőt hallgatja. A tekintete könnyes, fájdalmas, mintha saját magát okolná a történtekért.

- Ha nem mondom neki, hogy nem akarok vele lefeküdni, mert nem vele akarom, akkor nem ment volna el azzal a sráccal... - szólal meg nehezen, mire EunJin anyja meglepődik és picit ránt a kormányon az információ miatt, ami jelenleg érte a füleit. Nekem már mondta ezt az ígéretes baromságot, de nem igazán tudtam hova tenni, vagy éppen elhinni, mert elég abszurd volt nekem. De jól hallottam? Közölte vele, hogy nem akar lefeküdni vele? Komolyan Jimin? Egy olyan csajjal mint EunJin mindenki le akar feküdni, erre te közlöd vele, hogy nem? Lemerem fogadni, csupán az érzéseidet és a túlfűtöttséged akartad leplezni előtte. Istenem...
- Milyen sráccal...? - a nő agyán több ezer kérdés merül fel Jimin mondatával kapcsolatban, de még is a fiúra kérdez rá.
- Egy érdekes, biztosan idősebb, tetovált hülye gyerek. Szét ba... szemét kocsival, egy undorító, ótvar kékkel, aminek az oldalán egy graffiti volt, azzal gurult be a suli parkolójába. Talán Baek volt rá írva. - gondolkodok el, de csak a srác arca lebeg a szemem előtt, azzal az undorító vigyorával, amivel nézett, és az erotikus, csupán szexuális vonzódásával a barátom fel. Én nem szoktam így egy lányra se nézni, de ő... Fúj már.
- Baek MinJun... - sziszegi el dühösen a nő. A vékony ujjai erősen fognak a kormányra két fújtatás közben.
- Ismeri? - kérdezi aggódva Jimin, miközben EunMint vizsgálja, aki nehezen bólint rá.
- Volt szerencsém találkozni vele, mikor részegen haza hozta EunJint még Szöulban. Hatalmas mosollyal az arcán mesélte nekem az a görény mit művelt az én ittas lányommal... Ittas és drogos tekintettel méregetett, annak ellenére, hogy majdnem lefektette az egyetlen lányom.

Eléggé ledöbbenek, levegőt is elfelejtek venni egy pillanatig. Láthatóan én sokkolok le a legjobban kettőnk között, de azért Jimin is megremeg. Vajon ő ezeket tudta? Majdnem megfektette, szóval valameddig el kellett jutniuk...
- EunJin ezt tudja? Tudja miket mondott magának? - hajolok át a két ülés között. A nő arcát kezdem tanulmányozni. A csillogó könnyes szemeit figyelve merülök el, a feszültségtől sugárzó közelségbe, ami rettenetes érzéssel van rám, így talán kicsit még is jobb a hátsó ülésen. A ritmustalan levegő vétele még egyeletlenebb lesz a kérdésemre, ezzel egyértelmű választ adva.
- Nem... Hogy mondtam volna el neki...? Arra se emlékezett, mikor ért haza és hogyan... Utána pedig teljesen rá volt állva arra a kis féregre... Róla beszélt, mintha annyira tökéletes lenne, pedig nem az... - vesz mély levegőt, majd folytatja. - Tina... Azt mondta Tinához megy utána...
- Tina... Ő EunJin barátnője, nem? - pillant felváltva ránk Jimin. - Akkor este EunJin után... hozzá ment...?