Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

31. Fejezet: Amitől félek

A kis monológomra mind két fiú ledöbbenve mered rám, azonban a fiatalabbik picit bólint. Óvatosan hajol meg előttem és halkan motyogja el; Sajnálom Noona. A kezébe kapja a maradék ételt, amit hagytunk, majd eltűnik az egyik szobában. Hosszan fújtatok és SeokJin felé fordulok, aki lassan mosolyodik el és ölel magához. Elveszve az ölelésében csak egy dolgon tud kattogni az agyam. Vajon az a két kis hülye jól van...?

Jimin szemszögéből:

- Lehet jobb lenne, ha haza mennénk. Teljese elment az egésztől a kedvem. - pillantok ki a kocsiból a lábazaton álló faházra, melynek bejáratához hosszú lépcső vezet felfelé. - Csak forduljunk meg és vigyetek haza, utána vissza jöhettek. - fordulok vissza JeongGuk és TaeHyung felé.- Kétlem, hogy nem vették volna észre, hogy megérkeztünk. - hajol előre a két ülés között a barátom barátja, majd alaposan szemügyre veszi az épületet. - Baszki mekkora ház...Fél pillantást vetünk JeongGukkal a házra, majd vissza nézünk az csodálkozó TaeHyungra. A barátom megrázza a fejét, majd hosszan sóhajt.- Hülyeség lenne most haza menned. Mi is későn érnénk vissza, vagy vissza se jönnénk. - néz a szemembe. - Hidd el ki fogod bírni. Annyira nem lesz rossz. Az ilyen bulik mindig nagyon jók. Majd iszunk és játszunk valami ivós játékot és azonnal megfeledkezel mindenről.- Mi mindenről? - kezd érdeklődni a potyautasunk, de egyikünk se hallja meg a szavait és folytatjuk a beszélgetést mondhatni kettőnk között.- Nem bírom a piát. Nem is szoktam inni. - kezdem a belebújós pulóverem alját piszkálni zavaromba. Nem akarom, hogy TaeHyung bármit is tudjon arról, hogy mit érzek EunJin iránt, mert tudom milyen. Azonnal elmondaná mindenkinek, aki szembe jön vele, azt pedig nem tudnám elviselni, ha mástól tudná meg... - És hányni is utálok. - Nem muszáj hányásig inni, Jimin. - kezd hátul össze pakolni, majd minden figyelmeztetés nélkül kiszáll, így JeongGuk leállítja a motort és behúzza a kézi féket. Nekem is ideje lenne elkezdeni a jogosítványt. - Ne izgulj. Jó lesz. - vereget a vállamra biztatásképpen a barátom, majd egy halvány mosollyal az arcán száll ki mellőlem. Úgy teszek mint ők. Mély levegőt veszek és lassan hagyom el az autó meleg belterét. Még ők kipakolják a táskáinkat a kocsi hátuljából én addig a házat és a körülötte parkoló autókat figyelem. Itt van SeokJin kocsija, gondolom ide értek mindannyian. Úgy tűnik mi voltunk az utolsók, bár ez nem meglepő, mivel csak harminc percet vártunk TaeHyungék háza előtt, hogy végre elindulhassunk.

A nevem dallamos hangzására fordulok hátra és veszem el JeongGuk kezéből a táskámat, majd a vállamra teszem. Hatalmasat nyelek, ahogy elindulnak, majd kikerülnek és a ház felé veszik az irányt. Tétovázva indulok utánuk jó pár méterre lemaradva tőlük. Ha gyalog elindulnék vissza a városba, csak holnap reggelre érnék oda, kénytelen lennék az egész estét az erdőben tölteni. A sötét erdőben a rengeteg bogárral és vadállattal. Inkább szenvedek EunJint és SeokJint látva, mint a bogarakkal.

- MinYongi és HoSeok biztos jöttek, valamint az az idióta JiHoon is jött, mert nagy barátja HoSeoknak. Egyik rosszabb mint a másik... - indul felfelé a lépcsőn TaeHyung, mi pedig sorban követjük.
- Sugával nincs baj, csak nagyon elvont és csendes, Hope pedig hangos, de komolyabban semmi gond nincs vele. - ecseteli JeongGuk időnként hátra pillantva rám, hogy nehogy eltűnjek,
- JiHoont nem bírom... - mondom halkan, de szerencsére mind ketten hallják.
- Mert kibaszott nagy az arca. Pont a te ellentéted, Jiminie. - nevet fel Tae. Meglepődök a becézésen, mert eddig nem volt rá példa. - Csak ne halld meg amiket össze hord és nyugodtabban fekszel le aludni. Gondolj majd a csinos barátnődre. - kuncog fel, ami hatására bennem akad a levegő. Nem telik el úgy egy éjszaka sem, hogy ne gondoljak rá. - Mindenre gondoltam, dehogy SeokJin... - érünk fel a lépcső tetején lévő kis teraszra.
- Megtennéd, hogy befejezed? - szólal meg JeongGuk és fél szemmel pillant rám. Csak miattam hallgattatta el TaeHyungot... - Nem azért jöttünk, hogy EunJinről beszéljünk.
- Jól van. Megértem, ha bosszant. Végül is... nem sikerült a terved.

Megrázom a fejem és elsétálok mellettük. Nincs kedvem azt hallgatni, ahogy ők róla beszélgetnek, mert folyamatosan csak a síró görcs kerülget, amitől már hányhatnékom van. Lassan nyitok be a kívülről elég tágasnak tűnő házba, és azonnal beszélgetés, és nevetés szűrődik ki. Bizonytalan léptekkel közelítem meg az egyik szobát, melyet, egy boltív választ el az előszobától. A nyomomban a két fiúval kukucskálok be és azonnal minden tekintet rám szegeződik. EunJin szélesen mosolyodik el, amint megpillant és felpattan SeokJin mellől, majd hozzám siet és szorosan ölel magához. Olyan szívesen ölelném hosszú percekig, hogy csak én érezhessem az illatát és a szívverését, mely úgy hat rám mint valami kellemes muzsika, amit már többször is hallottam. Elnyugtat a közelsége, de nem tudom teljesen kiélvezni, mert eltávolodik tőlem, majd JeongGukot öleli magához. Elfordítom a fejem és végig nézek a társaságon, akik a kanapén, vagy körülötte esetleg a fotelekben foglalnak helyet. Szinte mindenki ismerős. és a neveiket is tudom, csak két lány arc az, ami idegennek hat.

- Azt hittük soha nem értek ide. - nevet fel NamJoon és ellöki magát a kényelmesnek tűnő barna fotelból. Csak most veszem észre, hogy milyen tágas a nappali és mennyire világos, a hatalmas ablakok miatt. Kellemes meleg színek zárnak a falak közé. Még a szoba közepén egy hatalmas L alakú kanapé, valamint két fotel és egy asztal van elhelyezve, addig a szoba másik végében egy újabb boltív választja el a két helyiséget, valamint egy könyves polc. Semmi tévé és semmi számítógép, csak egy hatalmas nagy hangfal. - Eltévedtetek?
- Nem, csak eltartott egy ideig még ide értünk. - válaszol TaeHyung. - Állati ez a ház. - lép mellettem beljebb és körbe néz. - Komolyan... Ez kurva jó.
- Nekem is leesett az állam mikor bejöttünk. - szólal meg SeokJin. Már csak a jelenléte miatt is kénytelen vagyok teljesen tudatomon kívül megforgatni a szemem. - A konyha és az étkező is hihetetlen.
- Nekem a lenti fürdő tetszett nagyon. Tökéletes kilátás az erdőre még a vécén ülsz és az állatok is ingyen mozizhatnak még a dolgodat végzed. - mosolyog szélesen JiHoon, majd végig simítja az ölében ülő vörös hajú lány haját. Erős arcú lány. Karakteres orr és arccsont, ami eléggé kiemelkedik az arcából. Nem mondanám rá, hogy szép, inkább különleges, de mégis miért ítélkezek más felett?
- Az... Tervezői hiba. - takarja el cseppet az arcát NamJoon. - Azért remélem jó fogjátok magatokat érezni a következő napokban, de előtte muszáj lenne átbeszélni pár szabályt, amit nagyon örülnék, ha mindenki betartana. Üljetek csak le. - lendíti a kezét a kanapé és a fotelek irányába. EunJin elkapja JeongGuk és az én karomat, majd a kanapéhoz húz, ahol még inkább össze húzódnak az emberek, hogy oda férjünk. Le is ülök a szélére, azonban EunJin állva marad.
- JeongGuk ülj le, majd én...
- Bele is ülhetsz az ölembe. - mosolyog rá SeokJin és megfogja a kezét. Inkább ülök a földön, csak azt ne kelljen néznem, hogy az ölében ücsörög!
- Majd leülök a földre. - pillant rám a barátom és le is ereszkedik a lábaimhoz és nekem dőlve huppan le. Nem hiszem el, hogy ezt megtette értem...

EunJin egy halk rendben után ül le közém és SeokJin közé, mire egy halvány mosoly kúszik az arcomra. Az épp kezemmel túrom össze az előttem ülő JeongGuk sötét haját, amire válaszképpen csak kuncogva a kezemre csap. Szemmel láthatóan Tae-nek nem tetszik a közeli kapcsolatunk, ahogy leereszti a fenekét az egyik párnára a földön szúrós szemekkel néz rajtunk végig. Vajon zavarja, hogy jelenleg sokkal jobban kijövök JeongGukkal mint ő? Ez lehet a baja?
- Szeretnék pár szabályt tisztázni már az elején és... ragaszkodok a betartásukhoz. Mindenféleképpen. - most először tűnnek a szavai rettenetesen ijesztően és határozottnak. Megrémiszt ez a keménység tőle... Körbe pillantunk egymás között, majd aprót bólintunk. - Nem vagytok már kisgyerekek, tudom jól, de ez az én házam és az én szabályaim élnek benne. Szóval először is. Semmilyen drog, vagy fű nincs. Akinél van, az most távozzon, vagy adja ide nekem. Nem fogok miattatok bajba kerülni. - nyújtja ki a kezét és türelmetlenül kezd dobolni a lábával. Ismét egymásra pillantunk a kis csapattal és végül JiHoon mozdul meg, majd halássza elő a zsebéből a kis tekercseket, amiket egy laza mozdulattal dob oda NamJonnak. Hezitálva, de TaeHyung is matatni kezd a zsebeiben. Két kis apró zacskót emel ki. Az egyik fehér porral van tele, még a másik ugyan olyan tekercsekkel mint JiHoonnak. Halk sóhajok közepette emeli fel a kezét, és a tanársegéd könnyedén kapja ki az ujjai közül őket.
- Vissza adod, ha megyünk haza? - pillant fel rá. - Nem kis vagyon volt...
- Indulás előtt vissza kapjátok. Ígérem. Más valaki? - pillant szét, de senki nem reagál, maximum egy fej rázással. - Remek. - tünteti el őket a zsebében. - A következő amiről beszélnünk kell, az egymás tisztelete. Nem akarom, hogy elfajuljanak a dolgok és baj legyen, vagy viták alakuljanak ki, valamint, nem akarom azt látni, hogy meztelen képek kerülnek ki valakiről, mert akkor én csapok balhét. A személyiségi jog igen komoly, valamint büntetendő, ha valaki megsérti. Csak egymás beleegyezésével kerülhetnek ki képek. Világos?
- Persze. Ez érthető. - szólal meg MinYoongi. - Bár nem hiszem, hogy problémát okozna valakinek, ha kikerülnének. - pillant a fiú mosolyogva EunJinre. - Ha hülyeséget akarnánk csinálni ő úgy is lebeszél róla minket.
- Ez igaz. - helyeseli HoSeok.
- Ne mondjátok ezt... - hajtja le a fejét zavarában a mellettem ülő. Pedig megérdemli, hogy megdicsérjük. Amit tett... Hatalmas ökörség volt és egyben... lenyűgöző... Örülök, hogy a barátja vagyok. - Csak tettem, amit mindenki tett volna.
- Senki nem tette volna meg. - rázza meg a fejét TaeHyung. - Tökösebb vagy mint mi, az egyszer biztos.
- Az tuti. - keresem a tekintetét, amit megtalálva azonnal forróság önt el. Az arca kisimul és még mélyebb lesz a mosolya. Percekig tudnám nézni őt, de túlságosan feltűnő lenne... dd
- Folytathatom? - kérdezi NamJoon, mire mi bólintunk. - Szóval... A mérték tartás. Nem vonom el az alkoholt tőletek, mert szeretném, ha jól éreznétek magatokat és felszabadultak lennétek, de senkit nem akarok az éjszaka közepén gyomormosásra vinni, vagy a hátát simogatni, még össze hányja a vécét, vagy az erdőt. Mindenki annyit igyon, amennyit akar, és ne essen túlzásba, mert szeretném, ha anélkül is élveznétek az itt létet. Ezért... Ma este sütni fogunk és senki nem fog alkoholt inni, próbaképpen. Benne vagytok?
- Persze. - mondjuk jó páran, még van aki a száját húzgálja. Köztük TaeHyung és JiHoon. Még HoSeok szája is félre csúszik egy kicsit, pedig nem is nézném ki belőle.
- És... Hallottam, hogy a kirándulásotokon milyen problémák voltak a szoba elosztással, illetve... Azzal, hogy mindenki máshol aludt, ezért nem ragaszkodok egy alap szoba beosztáshoz, de...
- A szexet azért nem kell kerülnünk, ugye? - hú... szinte érzem a feszültséget a baba fiú hangjából, aki a vörös barátnője pólóját szorongatja. Esküszöm, hogy ez a lány sokkal férfiasabb mint ő.
- Ahh... Ilyen nehéz lenne kicsit vissza fognod magad? Csak három éjszaka. Nem bírjátok ki szex nélkül? Véletlenül se?
- Nem csak magunkra gondolunk, NamJoon. - kuncog fel, ami hallatára megfeszülök és levegőt is elfelejtek venni. Jéggé dermedek, amint elkalandozik a gondolatom. Nem akarok belegondolni, hogy EunJin és... SeokJin... Csókolóznak... Össze simulnak és... meztelenek. Teljes zavaromban pillantok a giszben lévő bal kezemre, mely fokozatosan kezd fájni egyre jobban és jobban.
- Nem! Mi... - kezd mentegetőzésbe Jin, majd mély levegőt vesz. - Emiatt tényleg nem kell aggódni. Csak pár napja járunk és... és mi még... még nem...
- Várható volt, hogy ilyen hamar nem fog sikerülni. - kuncog TaeHyung. - Túl erős személyiség, hogy hamar megadja magát. Erre is gondolhattál volna.
- Nem hallgatnánk tovább NamJoont? - teszi fel a kérdést mérgesen JeongGuk. - Komolyan... Mint az óvodában... Kérlek folytasd.
Mély levegőt vesz a férfi és lassan folytatja.
- Nem minden párnak jutna szoba, mivel az emeleten csak két nagyobb és egy kisebb van. Hoztam matracokat, valamint két pótágyat. Az egyik kisebben egy kis francia ágy van, a másikban egy egyszemélyes, az lesz az enyém. A két nagyobban szintén van kétszemélyes, még egy kisebb heverő vagy ágy. Szeretnétek, ha mindenki egy helyre kerülne, vagy cserélgetnétek?
- Legyen a kis francia ágyas JiHoon és AeMin-é. - néz a párra EunJin. - Régen, kis korunkban is aludtam JeongGukkal és Jiminnel. Mi elleszünk az egyik szobába és ha gondolod ChaeYoung aludj velünk. Majd mi alszunk a nagy ágyon, a fiúk pedig elosztják. Ha úgy jó.
- Azt hittem együtt alszunk... - mondja csalódottan a lány barátja. Nem baj! Nem fogtok együtt aludni és így nem csak a tudat csal ki belőlem egy belső mosolyt, de SeokJin arca is, amin csak csalódottság és szenvedés van.
- SeokJin... Én még nem szeretnék. Sajnálom. - kezdi a kezeit piszkálni a mellettem ülő. - Szeretnék olyannal aludni, akivel már aludtam és azt nem szeretném, hogy ChaeYoung egyedüli lányként legyen TaeHyunggal egy szobában.
- Megértem az aggódását. - helyesel Tae.- Igazából nekem bejön ez az elosztás, legfeljebb cserélgetünk.

Mindenki beleegyezik a szoba elosztásba, kivéve SeokJin, aki a száját húzgálva, mély sóhajok közepette motyogja el magában a halk "persze" szót. Én felettébb boldog vagyok, hogy ezt így sikerült elosztani, mert ha nem is EunJinnel, de legalább egy szobában aludhatok vele. Az pedig csak még örömtelibbé teszi a helyzetet, hogy tudom; még nem feküdtek le egymással. Kicsit megkönnyebbültem.

A cuccainkkal megyünk fel az emeletre, ahol HoSeok hamar feltalálja magát és mind a négy ajtót kinyitja, hogy könnyebben tudjunk tájékozódni. Neki köszönhetően hamar megtaláljuk a szobáinkat, amit mosolyogva, valamint nevetve foglalunk el. A fejemet forgatva veszem szemügyre a takaros kis szobát közepén a két személyes ággyal, valamint az egyik oldalán pár méterre tőle található egy személyes ágyat és a matrac. Úgy érzem JeonGuk az ágyból nem fog engedni, így enyém lesz a padló a matraccal. Nem is terveztem mást, csak azt, hogy valaki közelébe lehessek még alszok. Nem bírom az idegen helyeket... és egy sötét erdő elég rendesen rá játszik arra, hogy halálra rémüljek.

- Akkor tiétek a nagy ágy? - kérdezi JeongGuk és a két lányra pillant, akik szinte azonnal lerohanják az ágyat.
- Ha csak te nem akarsz Jiminnel aludni. - vág vissza EunJin, majd a matrac felőli oldalára ül az ágynak. - Akkor átadjuk nektek a helyet.
- Nekem jó lesz a föld. - dobom le a földre a táskámat pont a matrac lábához. Nem is lesz annyira rossz helyem itt. Minden oldalról körbe fognak venni a többiek, így biztos nem eshet bajom.
- Tuti, Jimin? - néz rám JeongGuk és szemügyre veszi a fekvő helyem. - Elég közel vagy a földhöz.
- Mondom. Jól leszek így. - fordulok a lányok felé. - Még nem is igazán találkoztunk. Park Jimin vagyok. - kezdek szemezni a rövid hajú iskola társunkkal, aki először meglepődik, majd elmosolyodik.
- ChaeYoung vagyok. Son ChaeYoung és már ismerlek, Jimin-sshi. - mosolyog rám kedvesen. - Minden évben te írod a legjobb fél és év végi vizsgát a suliban.
Eléggé meglepődök és kérdően pillantok a EunJinre, aki a lány mellett áll. Szélesen vigyorogva figyel, majd a fejével jelezve ösztönöz rá, hogy folytassam a beszélgetést. Remélem nem barátnő szerzésképpen akarta, hogy így aludjunk, mert már ez az egész szituáció furcsa... Én nem akarok más barátnőt, csak... őt.
- Sajnálom, ha megijesztettelek. - nevet fel. - Nem volt szándékomban, csak nem igazán sokszor szoktam beszélgetni másokkal, vagyis... új emberekkel és... Épp azért jöttem el, hogy kicsit szocializálódjak, mert ha bekerülök az egyetemre, akkor muszáj leszek társalogni és beszélgetni. Szóval...
- Megértem. Jól tetted, hogy eljöttél. - ülök le JungKook ágya szélére. - Remélem jó szobatársak leszünk.
- Abban biztos vagyok. - mosolyog ránk.
Kopogás üti fülünket a nyitott ajtó keretén. Egyszerre kapjuk oda a fejünket és győződünk meg róla, hogy az ajtóban Jin áll. Érdeklődve pillant végig rajtunk, majd megáll a barátnőjén a tekintete.
- Beszélhetnénk? - kérdezi EunJintől, aki csendesen bólint, majd bármilyen szó nélkül magunkra hagy minket hármasban. Úgy érzem SeokJinnek nagyon nem tetszik ez a szoba elosztás, de hát ez most így van és nem fogok engedni, ahogy JeongGuk se.
A lány a cuccai között kezd keresgélni, mikor a barátom fel pattan és elindul kifelé. Kérdően pillantok rá, amint hátra fordul.
- Gyere Jimin. - szólal meg és lassú léptekkel folytatja az útját.
- Miért? - sietek utána.
- Hallgatózzunk.