Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

4. Fejezet: Sebhely

Hirtelen kapjuk oldalra a fejünket és a fiún kívül még másik kettő srác áll mögötte, pár lánnyal, köztük azzal a cafkával, aki reggel oktatni próbált. Jiminen úrrá lesz a félelem és remegni kezd mellettem, majd halkan zihálni. Hátrébb kúszik, de nem esik bele a vízbe. Retteg tőlük, amit meg tudok érteni. - Tegnap megúsztad Jimin-ah. Ma már nem fogod.

Végig mérem az előttem álló, magas fiút, akinek az arcán már megint az a gúnyos mosoly ékeskedik, szemeivel pedig egyenesen Jiminre mered a többiekkel az oldalán. Elegánsan veszi elő a zsebéből a cigarettás dobozát és egy szálat helyez a vöröses ajkai közé. Keresni kezdi az öngyújtóját, de végül a szőke barátnője lép hozzá és gyújtja meg.

- Köszönöm cica. - le se veszi a szemét a mellettem ülő fiúról. Beleszív a bagóba, majd éppen nyitott ajkai között engedi ki a vastag, fehér füstöt. - Azt hitted ma is nyugodtan haza mehetsz? - dobja oda Jiminnek a kérdést, de szegény nem képes válaszolni. Kerüli az előtte álló szúrós tekintetét, remélve ezzel elér bármiféle kegyelmet, vagy menekülést nyer.
- Hagyd békén. Biztos más dolgod is lenne, vagy elfogyott a gumid? Adjak rá pénzt? - ütöm vissza a labdát amit feldobott, de nem reagál rá csak lehajtja a fejét és halkan kuncog fel, amint lassú mozdulatokkal kiveszi a szájából a cigarettát.
- Nagy szája van a kis csajnak. Nem tudja, hogy félnie kellene tőled. - lökdösi oldalba JeongGukot a fiú. Barna egyenes haja kiemeli az arcát és kifejezetten helyessé teszi. Tisztán emlékszem erre a mézes-mázos kinézetre. Tegnap JeongGukkal együtt dobálták Jimint egész órán. - Én nem hagynám neki. Ez ma már a második.
- Ezt a napot elnézem neki, TaeHyung. Tegnap jött és még nem beszélt velem, Jimin-ah pedig nem igen mesélt rólam neki a viselkedése elnézve.
- Elég sokat beszélt rólad ahhoz, hogy tudjam mekkora egy féreg vagy. - a szemébe meredek. Természetesen a kijelentésemre szinte mindenki egy feszültséget keltő, csodálkozó hangot ad ki, kivéve Jimin, én és az említett, aki csak lehajtott fejjel mosolyog magában. Pár másodperc telik el mire felemeli a fejét és újra a cigijébe szív, majd csak mosolyog rám. Kétlem, hogy nem tudna mit mondani. Amekkora magas lovon ül biztosra veszem, hogy úgy pörög a nyelve, ha arról van szó, mint ventilátor lapátjai. Ha olyan mint amilyennek Jimin leírta, akkor miért nem szól vissza, vagy miért nem üt meg? Tudom, hogy bunkó, de akkor mégis mire vár? Fél tőlem? Vagy mást talált ki, hogy még jobban tönkretegye a mellettem ülő szemüveges srácot? Engem is elakar tőle szakítani, csak nem úgy mint a többieket? Sok kérdés, és mint megválaszolatlan.

- Nem semmi csaj vagy. - nyalja meg az ajkát és piciket bólogat. - Miért lógsz ezzel a lúzerrel, Noona? - mutat Jiminre a cigijével a kezében. Hiába tartja a távolságot, tudom, hogy készül valamire. Minden porcikám rezeg és csak azt súgja, valamire készül, próbál még így is rám ijeszteni.
- Ő nem lúzer és ne hívj így. - állok fel és elé lépek. Alig magasabb nálam egy fél fejjel, de annyira férfias. Szinte belefájdul a fejem abba, hogy egy ilyen testet ő birtokol. Egy jelentéktelen, undorító plankton, akivel próbálom tartani a szemkontaktust, remélve; hátha nem olyan, mint a veszett kutyák, akikkel nem éri meg szívózni. Csak van benne egy kis emberség. - Hagyd őt békén. Nem ártott neked, de te nap, mint nap megvered. Nincs jobb dolgod ennél? Vagy ennyire unalmas a kis gazdag életed?

- De, hidd el baba. Tengernyi más dolgom is lenne, viszont jó érzés valakit félelemben tartani. - gondolkodás és arc rebbenés nélkül vágja rá a kérdésemre a gusztustalan, szadista válaszát. Az arcom előtt szív bele a bagóba és amint rám engedi a füstöt rosszul leszek, mivel az elmúlt hat órában nem szívtam el egy szálat se. - Azt hittem csak külsőre vagy ilyen nagy lány, de ez az arc kifejezés mindent elárult. - emeli a számhoz a félig elégett cigarettát, ami pár másodperce még a gyönyörű ajkai között pihent és karmolta a tüdejét.
- Felejtsd el. - lépek hátrébb. - Hagyd békén Jimin-shit és takarodjatok el. - ülök vissza az új barátom mellé, aki úgy néz rám, mintha valami szuperhős lennék, aki csak azért van itt, hogy megmentse a gonoszaktól. A szemei csillognak, viszont még mindig retteg.
- Jól van. - dobja el a csikket, beleegyezően bólintva, mintha csak szóbeli megállapodást kötöttünk volna. Egy kicsit fellélegzünk mind a ketten a kijelentésre. Meglep, hogy képes voltam elérni, hogy békén hagyja Jimint. Egész ügyes vagyok. - Csak előtte kicsit átrendezzük az arcát.