Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

10. Fejezet: Teljesen egyedül

- Jimin! - cseng a fülemben egy rettenetesen ismerős hang. Hátrébb lépünk egymástól és az ijesztő, rossz emlékeket idéző társalgást kezdeményező fiúra nézek. Megrémülök TaeHyung elégedett mosolyától, így a bizsergés ami eddig bennem volt elillan, a helyét pedig félelem veszi át. - JeongGuk beszélni akar veletek.



EunJin szemszögéből:

Lassú léptekkel követem az előttem jó kedvűen dalolászó, zsebre tett kezű TaeHyungot. Másodpercenként pillantok hátra Jiminre, aki elég idegesen tördeli a kezeit és semmi jót nem sejt ebből az egészből, ahogy én sem. Elnézem az előttem ballagó barmot, biztosra veszem, hogy ő tudja mi fog történni, ha felérünk a hatalmas erkélyre. Mély levegőt veszek, ahogy a lábam elhagyja az utolsó lépcső fokot és azonnal észreveszem az egyik kanapén elfolyt, gúnyosan mosolygó JeongGukot, aki azonnal kihúzza magát és kibont egy sört.
- Én akkor magatokra hagylak titeket. - fordul felénk TaeHyung és miután alaposan végig mért engem és Jimint, vállon lökve távozik. Utána pillantok, és amint biztosan leért közelebb lépek, ahhoz a individualista seggfejhez.
- Nem gondoltam, hogy eljöttök... - pillant a hátam mögött álló Jiminre. - Főleg nem ennyire kirittyentve. Azt hiszed, hogy a szőke hajad és az új ruháid miatt nem fogom belőled kiverni a szart is?
- Ne beszélj vele így. - nézek mérgesen JeongGukra. - Nem tűröm, hogy egy taj paraszt szar darab ilyeneket mondjon neki. - a kijelentésemre felmegy benne a pumpa és az üveget félredobva áll talpra, majd lép közvetlen elém. Kénytelen vagyok felnézni rá, de nem riadok meg tőle. - Kurvára nem vágom, mi bajod van Jiminnel... Én hagytalak itt és nem ő. Ő a barátod volt és kiállt melletted... Ha egyszer rám voltál és vagy mérges, miért ő a hibás...?
- Nem tartozom neked magyarázattal... Ahogy te se anno nekem. - sziszegi el dühösen. Tisztán érzem rajta a feszültséget és a haragot, na meg persze azt, hogy megint drogozott. A szeme vörös és tágak a pupillái. - Szóval fogd be a szádat... Ribanc...
- Ne hívd így! - szól rá Jimin és óvatosan löki messzebb tőlem, ami most a legrosszabb ötlet ami létezik. JeongGuk amúgy is egy agresszív állat, de most főleg az.
- Te végképp kussolj, kis pöcs! - a bunkó állat azonnal Jiminhez lépne, hogy megüsse, de lefogom a karját, vissza tartva barátomtól. Azonban a fiú, akinek a karját fogom le másodpercek alatt a hajamba markol és közelebb ránt magához. - Mi az cica?! - tépi a hajam és a derekamnál fogva ránt közelebb magához. - Beindít a vadságod...
- Vedd le rólam a kezed! - ordítok rá, de mintha meg se hallaná. A keze lassan indul meg az oldalamon felfelé, hiába kiabálok vele, vagy húzódnék el.

Jimin a vállánál fogva rántja el tőlem, majd olyan dolgot tesz amit életemben nem gondoltam volna róla. Ököllel vágja arcon őt, Jeon JeongGukot. A számhoz emelem a kezeimet és hatalmasra nyílnak a szemeim, ahogy Jimin fájdalmasan ordít fel a keze miatt, a másik fiú pedig a korlátnak zuhan. Az arcát simogatva, dühösen néz a hősömre, megindulni készül felé, viszont a szőkített hajú fiú hozzá lép és mellkason löki. Átfordul a korláton és pár másodperc múlva hatalmas csobbanást hallunk lentről. Jimin mellé sietek és mindketten le pillantunk a medencébe, ahol JeongGuk van elmerülve a körkörös hullámú vízben. Minden jelenlévő őt figyeli, ahogy kiúszik a medence szélére, ahol már TaeHyung várja. A fiú a kezét nyújtja neki, amit ő meg is fog, de csak azért, hogy haragjában berántsa a vízbe, majd ő kimásszon.
- Park Jimin! - ordítja teli torokból, dühösen és a haját hátra tűrve néz fel ránk. - Esküszöm mind kettőtöket megöllek!

Meg se várom, hogy elinduljon fel. Elkapom Jimin kezét és a hatalmas üvegajtón át a házba rohanunk, majd a főbejáraton távozunk is, természetesen rohanva. Egészen a házunk utcájáig nem lassítok vele. A sarkon állunk meg és hangosan kezdünk lihegni, majd egymás szemébe nézve fakadunk ki hangos nevetésben. Úgy tűnik a menekülés lett a legnagyobb hobbim, mióta vissza tértem Busanba. Furcsa, mivel Szöulban, ha balhéba keveredtünk egyszer se jutott eszünkbe a menekülés, bár az leginkább a baráti társaságom érdeme volt. Ők más kaliberek voltak, mint Jimin, viszont már hiányzott ez az adrenalin bomba.