Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

9. Fejezet: Furcsa bizsergés

- JeongGuk... - kezd halkan pityeregni. - Kérlek... Engedj el... - rángatja meg a kezét. Elengedem a csuklóját és a hajába markolok bele, ezzel a földre rántva őt, így még hangosabban kezd zokogni előttem térdelve. Fél kézzel rántom le a nadrágom sliccét.
- Gondoltam veszekedés nélkül válhatunk el, de az előző miatt mérges lettem, szóval most jóvá teheted...

EunJin szemszögéből:

Kicsit több mint egy óra elteltével már Jimin gyönyörű szőke fürtjeit szárítom egy nagyobb fésűvel. A puha tincsei között tűnik el időnként az ujjam és óvatosan "simogatom". Elképesztő mennyire puha és szép haja van ennek a srácnak. Nekem nincs ennyire tökélete, és töredezetlen hajam, pedig oda figyelek rá.

Szépen, szinte egyenesre szárítom a haját, és megpróbálom valamilyen szinten beállítani, hogy ne csak a homlokára lapuljon, majd kikapcsolom a hajszárítót és lepakolok a kezemből. Alaposan nézem végig a munkám és büszkén mosolyodok el a végeredményen, ami több mint fantasztikus lett. Gondoltam, hogy sikerül valamit összehoznom, de... Ez ebben a formában fantasztikus.
- Nálad vannak a kontaktlencsék? - szólalok meg tíz perc némaság után.
- Igen. A táskámban. - pillant fel rám, miközben a szemüvegét igyekszik vissza tenni a fejére. - Megnézhetem a hajam?
- Nem! Először a kontaktlencsét beteszem neked, majd felöltözöl és utána nézegetheted magad. - kapom el a szemüvegét, mire azonnal hunyorítani kezd. Halkan kuncogva veszem magamra - az amúgy nem is túl erős - szemüveget, majd a szobámba sietek. Előkeresem a kontaktlencse tartót a táskájából, gyors léptekkel sietek vissza hozzá. Elé térdelek és a szemébe nézek miután a szemüvegét a fejem tetejére tolom. Óvatosan helyezem az ujjamra az átlátszó lencsét, majd közelebb helyezkedek hozzá a tarkójára simítva a szabad kezemmel, hogy megtartsam a fejét. Kinyitja a szemét, azután pedig a látószervébe helyezem, mire könnyezni kezd és pislogni. Mind a kettő be tétele után egy jó darabig szokja, végül pedig rám néz.
- Milyen? - ülök a kád szélére és egy pillanatra se veszem le róla a szemem.
- Furcsa, de... nem olyan rossz. - törölgeti a könnyes arcát. - Folyamatosan sírok. - kuncog fel halkan.
- Nem is vagy te olyan rossz pasi. - jegyzem meg és az arcomra húzom a szemüvegét. - Szerepet cseréltünk. - mosolygok szélesen.

Hangosan nevet fel rajtam, majd feláll és leveszi rólam és a szobámba indul, természetesen követem. Közösen kezdünk a most vett ruhadarabok között válogatni. Ő csak fej mozdulatokkal fejezi ki a véleményt, még én össze állítok egy szerelést neki a ma esti bulira. A kezébe nyomom és hátat fordítok neki az ágyon, majd elkezd átöltözni. Fél szemmel figyelem a a mellém érkező ruhadarabokat, amiket az előbb vett le magáról. Kíváncsi vagyok milyen lehet, láttam már az uszodában, de ott nem igazán nézegettem a testét. Említette, hogy edz és nagyon odafigyel az étkezésre, jól bírja testnevelésen is a mozgást. Türelmesen várom a mágikus "kész vagyok" kijelentést és felé fordulok. Elámulok rajta amint meglátom a fekete pólójában, ami a szűk nadrágjára van rá húzva. A nadrág a sport cipőjébe van bele tűrve, ami egy jó pont és az egyetlen amit sikerült jól megcsinálnia. A sötét farmer teljesen a lábaihoz tapad és jól látható, hogy bizony nem véletlen ez az állóképesség, ami van neki. Izmos a combja és erős a vádlija.
- Na várjál. - állok fel és elé lépek. - Szabad?
- P-Persze... - bólint kicsit elvörösödve, mély levegő vétel után oldalra pillant. Feljebb húzom a pólóját és kigombolom a nadrágját, majd megpróbálom óvatosan betűrni a felsőjét, de végül ő segít. Vissza gombolja és még egy övet is fűzünk a nadrágjába, utoljára pedig rá adom a szabadidő felsőt. Elképesztően áll rajta ez a szűk farmer... Nem gondoltam, hogy Jiminnek ilyen combjai vannak, ilyen erős és férfias. Annyira sajnálom, hogy úszás órán nem tudom jobban szemügyre venni, pedig akkor teljesen meztelenül láthatnám ezeket a lábakat...

- Megnézhetem magam? - kérdezi miközben a kezeit tördeli az izgatottságtól. Mosolyogva lépek a nagy tükrömhöz, ő pedig felé fordul. Őt figyelve húzom le róla a takarót, amit már a legelején rá dobtam, mivel folyamatosan magát akarta nézegetni. Amint meglátja magát a szemei hatalmasra nyílnak, az álla pedig a földet kezdi súrolni. Hitetlenkedve nézi magát, végül a hajába túr és elmosolyodik. - Nem tudom elhinni, hogy ez én vagyok. - szólal meg nevetés közben, de egy pillanatra se néz el a tükörből. - Anya kifog csinálni, ha meglátja a hajam!

- Papádnak tetszeni fog. - mosolygok és mellé lépek. - Nagyon helyes vagy, Jimin. - mosolygok rá a tükörből.
- Én... Fogalmam sincs mit mondjak. -fordul végül felém, hogy egyenesen a szemeimbe nézhessen. - Köszönöm.
- Á! - nevetek fel és a szekrényemhez lépek. - Ez csak hajfestés volt. Magadnak köszönd, mert, ha nem lennél helyes, akkor nem néznél így ki.
- Lehet. - kuncog fel, végül pedig ismét magát kezdi csodálni egészen addig még ki nem választom mit akarok felvenni. - Kimegyek még felöltözöl.

Beleegyezően bólintok és zsebre tett kézzel igyekszik ki. Bezárja maga után az ajtóm, én pedig felveszem a kiválasztott fehér inget, amit a fekete kissé szűk szoknyámba tűrök. Óvatosan igazgatom el a lábaimon a sötét nejlon harisnyát, hogy a magassarkú bakancsom ne tépje ki a szálait. Kiszólok Jiminnek, aki azonnal benyit, de megtorpan, mikor meglátja, hogy a harisnyám igazgatom.