Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

38. Fejezet: Bűnbe esve

- Eddig nem volt világos...? - csókolja meg az ajkaimat röviden, de én automatikusan hunyom le a szemeimet. - Még most se...? - a suttogása hideg zuhanyként ér és azonnal hozzá simulok, amibe a kis kezei is bele játszanak. Mágnesként vonz közel magához a kis akciónk pedig pedig tovább folytatódik. - Meg kellene beszélnünk... - suttogja.- Már megtörtént... Túl is tárgyaltuk...

EunJin szemszögéből:

- Szerinted ki lehetett az? - teszi fel a váratlan kérdést Jimin még ügyetlenkedve, fél kézzel csatolja be az övét. - Nem tudtam figyelni, arra se amiket mondott. - Hidd el, nekem nagyon is megmaradtak a szavai... Fogalmam sincs ki lehetett az, túl kényes volt a helyzet, ahhoz, hogy felismerhessem. - sóhajtok hosszan, bár a mosolyom nem tűnik el. - Legalább tudjuk, hogy valaki az iskolából tette és ketten voltak. Ez már valami. - Főleg, hogy az egyik egy tanár. - bólint kicsit, amire én is csak ennyivel tudok reagálni. - Nem nézném ki egy tanárból se... - Van akiből simán. Ahogy beszélt a sráccal... Olyan volt... - Mint a kémia tanár? - Pontosan. Annyira lenézően beszélt vele végig, mint velem az óránkon, de... nem lehet csak úgy megvádolni valakit... Semmi nyomos okot nem találtunk ellene, csak hallottunk egy beszélgetést. - Legalább valamin eltud indulni a férfi, aki veled végezteti a munkáját. - fújtat mérgesen még én lassan indulok el a kocsival. - Ő is belóghatott volna, sőt. Megtehette volna hivatalosan mindezt és még talán nyomot is talált volna. Mi lett volna, ha egyedül jössz és elkap? - Megtudom magam védeni, Jiminie... - mosolygok rá kedvesen. - Az ilyenektől nem kell félni. - Miket beszélsz? - emeli meg a hangját, ami kicsit megijeszt. Szokatlan tőle ez a hangerő. - Ez egy beteg állat, aki előre kitervelte, hogy mit csinál Kiyoval. És ha te is a prédája vagy? Látszódtál a fényképen te is és ahogy viselkedett veled, az volt a terve, hogy a pénteki korrepetálására juttat. - Csak a hátam látszódott a képen, ennyit az is láthat belőlem, aki velünk úszik az órákon. Nem hiszem, hogy bármilyen beteg gondolatot váltottam volna ki a meztelen hátammal. Amúgy meg. Az ilyen embereket a legkönnyebb meglepni. - ecsetelem neki, azonban ő csak megrázza a szőke fejét.
- Fel kellett volna vennünk a beszélgetést. Az lett volna a legjobb megoldás... Akkor talán lenne értelme ennek az egésznek... Mármint... Az ügyben. Mert, hogy... mi... - ez azért rosszul esik, hogy értelmetlennek tartja, aztán próbál szépíteni rajta. De még is mi mást várhatnék Jimintől?
- Mi mi? Basszus Jimin... Én még SeokJinnel járok... Hogy lehetne bármi is köztünk még én is ő...
- Tudom. Pontosan tudom. - fújtat idegesen. - Az én ötleteim miatt... Minden az én ötletem volt... Annyira zavar ez az egész, nagyon mérges vagyok rá.
- Elhiszem... De, hogy a fenébe nem jutott eszedbe, ahelyett, hogy el hívtál volna randira vagy akármi, te elmondtad SeokJinnek. Miért csináltad ezt?
- Én se tudom... - hajtja le a fejét. A gipszét kezdi piszkálni a kezeivel, ami már sokkal koszosabb mint volt. Azt is csak miattam csinálta magával... - Az ígéretünk se lett volna szabad vissza utasítanom. Egy olyan lány, mint te... csodálom, hogy...
- Egy olyan srác, mint te csodálom, hogy szóba áll velem. - szólok közben és leparkolok a házuk előtt. - Szerencsés vagyok, hogy... hogy ilyen vagy velem.
- Ebben nincs semmi szerencse. - csatolja ki az övét. - A te részedről biztos nem. MinJun... SeokJin... mind ketten sokkal jobban illenek hozzád... Még JeongGuk is. Ők a te eseteid, nem én... Én melletted csak egy szürke kisegér vagyok.

Szavak nélkül csatolom ki az övem és hajolok hozzá. Könnyen fordítom magam felé a fejét, hogy az ajkának préselhessem az enyémet. Azonnal csókba csábítom és mint a szertárban, olyan szenvedéllyel, de sokkal lágyabban csókolom. Kénytelen viszonyozni, amit tőlem kap, így az ajkaink együtt táncolnak. Fogalmam sincs meddig élvezem a vastag ajkait, amiket már szabadon vehetek birtokba, de lassan, az arcomon egy kisebb mosollyal hajolok hátrébb.

- Befejezted...? - suttogom közvetlen az ajkára, amire ő csak aprót bólint. Tisztán érzem, hogy vágyik a folytatásra. Soha nem éreztem még senkit ennyire esedezni az ajkaimért, vagy értem, de Jimin... teljesen más. - Ha nem lenne Jin már biztos, hogy az öledben ülnék...
- Azt... értékelném... - mondja halkan, kicsit zavartan. Érezhető, hogy bűntudata van. Nem vagyok az övé, és még SeokJinnel járok. Nekem kellene rosszul éreznem magam, nem neki. Én csaltam meg a barátom, nem pedig fordítva, de hát Jiminie túl jó. - Szombaton... Ha szakítasz SeokJinnel... Eljössz moziba velem?
- Igen. - mosolygok kedvesen.
- Tegyünk kisujj esküt és ígérd meg nekem. - emeli fel a rövidke kisujját, mire én elmosolyodok és lassan fűzöm az övbe a sajátom.
- Ígérem...