Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

8. Fejezet: Azok a halvány rózsaszín, vastag ajkak...

Ledöbbenve mérem végig a hosszú, hófehér lábakat, a teljesen elütő fekete fürdőruháig, ami elképesztően tökéletes testet takar. A kiálló csípőcsontoktól, a vékony derekán át, a méretes, mégis nem olyan nagy mellekig. Elakadó lélegzettel győződök meg róla, hogy az a test EunJinhez tartozik és amint az arcára érek a végig mérése után minden testrészem bele rándul, még a nemességem is és kénytelen vagyok végig nyalni a már száradás szélén álló ajkaimat. Be kell vallanom, hogy hazudtam mikor azt mondtam, bottal se nyúlnék hozzá, mert jelenleg itt helyben képes lennék megdugni...

Jimin szemszögéből:

Olyan érzés járja át az egész testem mint még soha se. Vad forróság kezdi égetni a bőröm és bizseregni kezdek a látványtól, amit jelenleg a szemem előtt van. Szinte gyönyörködve bámulom azt a gyönyörű hófehér bőrű lányt, akinek az alakját még inkább kihangsúlyozza a fekete, testre simuló úszódressz. Elpillant mindenki felett, majd ahogy meglát felém indul, természetesen azonnal letörlöm a homlokomon csillogó, árva izzadtság cseppeket és önuralmat gyakorlok magamon. Ahogy megáll előttem ő mér végig tetőtől talpig. Eléggé aggasztó, hogy egy férfi nem bámulhat meg egy nőt rendesen, de fordítva a művelet helyén való és szabad.
- M-Mi az? - lassan és akadozva engedem ki azt a két szót a számból, ami jelenleg tiszta a fejemben.
- Csak kíváncsi voltam. - mosolyog majd felkuncog. - Kezd kényelmetlenné válni, hogy elég sokan néznek... - mondja többnyire zavartan és a válla felett előre húzza a fekete copfját kezében az úszósapkájával.
Óvatosan pillantok szét és észre veszem, hogy tényleg elég sok fiú csorgatja a nyálát, és a lányok se igazán bírják ki nézés nélkül, igaz, még a fiúk ámulva és gyönyörködve nézik, addig a lányok megvetően, rettentő féltékenységgel és hihetetlen irigységgel.
- Még JeongGuk szeme is rajtad van. - pillantok vissza az arcára és eléggé meglepődik. - Pedig az öltözőben azt ecsetelte TaeHyungnak, hogy ő bizony egy bottal se nyúlna hozzád.
- Vicces, hogy én ugyan ezt mondtam a szőke ribancának. - enged szabadon egy mély, fáradt sóhajt. - Legalább ennyiben megegyezik a véleményünk.
- Nem tudom EunJin, de... Ha én azt mondanám, hogy hozzá nem érnék egy lányhoz, akkor nem méregetném percek óta. - húzom el enyhén a szám, amint eszembe jut amit mondott nekem JeongGuk az öltözőben. Én nem vagyok olyan, akinek... Feláll bármikor...
- Valami bánt? - teszi a vállamra a kezét az előttem álló angyal. - Az a pöcs volt? Mit csinált?
- Nem. Nem most... most nem... - sóhajtok hosszan. - Csak egy megjegyzést tett.
- Mit mondott? Hmm? Jimin-ah, gyerünk beszélj! - mind két apró kéz a bőrömhöz ér - Hallod? - rángatja meg egy kicsit a vállaimat.
- Ahogy beszéltek rólad Kim TaeHyunggal... Mérges lettem... Majd JeongGuk, megkérdezte, hogy... Az... a... az a pici. - nyelek nagyot. - Fel.
- Az az aberrált fasz. - fújtat dühösen. A kezei könnyen csúsznak le a vállamról és ökölbe szorítja az ujjait. - Ne foglalkozz vele! Csak az mond ilyet a másikra, aki tudja, hogy a sajátja kicsi.
- Tényleg...? - kérdezem halkan, mire ő mosolyogva bólint. - Köszönöm.

Az elkövetkező hét szinte fantasztikusan telt! Nem hittem, hogy valaha fogok ilyet mondani, de mióta EunJin vissza jött és kiáll mellettem JeongGuk és a bandája nem vert meg komolyabban. A hétvégén is találkoztunk és iskola után is sokszor átnézett, igaz csak fél órára, esetleg egyre, de akkor is jól elvoltunk. Még nálunk volt próbált nem cigizni és ha kettesben mentünk valahova, akkor is vissza fogta magát az én kérésemre, még én megígértem neki, hogy kipróbálom a kontaktlencsét. Olyan boldog vagyok, hogy van valaki, aki mellettem áll és segít. Nagyon hiányzott...

Pénteki, utolsó két óránk előtti ebéd szünetben ülünk lent az iskola ebédlőében. Még én a pár perce megvett ebédemet eszegetem, ami a napi menüt nézve gyros lenne, de ez inkább hasonlít valami főzelékhez, addig az előttem ülő lány a mobilját nyomkodja elég mérgesen, majd egy halk káromkodást megszellőztetve az asztalra dobja, így az pont az én tálcámnak csúszik. Kérdően pillantok fel rá, és ahogy elkapja a pillantásom keresztbe fűzi a karjait a mellkasa előtt és hátra dől.
- Sajnálom... - motyogja el feldúltan.
- Mi a baj? - szólalok meg, amint lenyeltem a számban lévő falatot.
- Csak... - vesz mély levegőt és az asztalra támaszkodik. - Barátnőmmel beszélgettem, sms-ben. Napok óta tervezzük, hogy beszélünk, de neki sose jó, és folyamatosan félre passzol. Bocsánat kérésképpen megígérte, hogy a hétvégén idejön és csinálunk valamit, erre... Lemondta...
- Elmondtad neki, hogy ez bánt téged? - pillantok a telefonjára.
- Persze... De ő túl elfoglalt. Pedig én csak beszélni karok vele... Normálisan és személyesen... Hallani akarom a hangját. Tudom hülyeség, de... szükségem van rá...
- Sajnálom... - kezdem piszkálni a kezeimet és félre húzott szájjal piciket pislogok rá.
- Ugyan... Mindegy. - nyúl a telefonjáért és megnézi jött-e új üzenet, majd amint a szemöldökét magasba rántva és a szemét megforgatva teszi el a telefonját tudomást veszek arról, hogy bizony nem írt neki. - Valahogy... Valahogy sejtettem, hogy ez lesz. Neki ott vannak a haverok. Nekem meg... Itt vagy te. - mosolyog rám kicsit szomorúan, de legalább őszintén.
- Pontosan. Szóval. - tolom elé a tálcát és neki nyújtom a villám. - Azt hiszem szabad vagy a hétvégén.
- Jók a megérzéseid, Park hatodik érzék Jimin. - veszi ki a kezemből az evőeszköz, utána pedig mosolyogva kezd enni, de az első falat után vissza is köpi a szalvétába. - Te ezért komolyan fizettél?
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire... rossz. - nevetek fel, mire ő is nevetni kezd.
Az önfeledten nevetésünk közepébe EunJin telefonjának csengetése vág közbe, így a röhögésünk szép lassan halkul el, ahogy előveszi a mobilját. Gyorsan futja át a beérő üzenetet.
- Írt? - pislogok rá, de ő megrázza a fejét. - Akkor?
- Meghívtak JeongGuk esti bulijára. - engedi le a telefonját és rám emeli a tekintetét, viszont én csak meglepődve pillantok rá.