Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

60. Fejezet: Csak még egy falatot

- Szóval csajozni jöttél.

- Ha te JeongGukkal... csókolózol nekem is lehet... nem? Amúgy én nem akartam ezt, de TaeHyung erősködött. Szóval...

- Csináld csak. - szól közbe a lány. - Hátha találsz olyat, aki nem készít ki idegileg és nyugodtan tudsz mellette magadra is koncentrálni. Neked erre van szükséged, nem?

- Jó. Most hagyjátok abba. - szólok ismét közbe, de mind a ketten durcásan fordítanak hátat egymásnak. - Mi lenne, ha... Megbeszélnétek ezt? Mert szerintem nagyon is elmaradt ez a része, pedig szükség lenne rá. - igen... Ők ezt nem beszélték meg, legalábbis normális körülmények között nem sikerült nekik. Ezt a folyamatos hajtépést nem fogja bírni egyikünk se, igaz mind a kettejüknek van rá okuk, ugyanakkor... Nem kellene, hogy ez így legyen. - Sőt. Még nekünk is beszélnünk kell. - nézek egyenesen Jiminre, aki lassan fordul vissza az irányomba. Kissé bizonytalanul bólint rá, mire én hosszan fújtatok.

- Akkor... Bemehetünk? - pillant körbe TaeHyung, mire aprót bólintással válaszolok.

EunJin szemszögből:

Elmerülve, csendben a finom falatok, sós ízében eszegetek JeongGuk jobb oldalán és próbálok mindent kizárni. Annyira jól indult a mai nap, aztán elkezdődött egy mély repülés, ami a konyhánkban érte el a legmélyebb pontját. Örültem, hogy elkísérhettem erre a vacsorára JeongGukot, mert kicsit máshol járt a fejem, de amikor kimentettem újra minden elkezdődött, majd ha ez nem lett volna elég váratlan módon betoppan Jimin, akinek itt se kellene lennie. Gondolom TaeHyung nem akart rosszat, épp ugyan azon volt mint a partnerem, de ez most nagyon borzasztóan jött ki. Nem szerettem volna, hogy itt legyen... hogy lásson engem és JeongGukot. Mióta visszajöttünk hozzám se szólt. Vártam, hogy mond valamit, de nem. Még egy mosolyt se igazán láttam az arcán, mi több vártam, hogy a kezét újra a combomra tegye, sajnos ez nem történt meg. Rosszul érezheti magát Jimin miatt? Ez lenne az oka? Zavarja a jelenléte, vagy csak lelkiismeret furdalása van?

- Szóval TaeHyung és Jimin ennyire jóba vannak? - teszi fel teljesen váratlan módon a kérdést JeongGuk édesapja. Kissé megilletődve pillantok fel a férfira, majd a pár asztalnál odébb ülő Jiminre terelődik a tekintetem, akit TaeHyung szórakoztat evés közben, bár nem hallom pontosan miről is tart neki kiselőadást.

- Nem... Vagyis... De. Vagy nem tudom. - dadogja el a mellettem ülő.

- Ennél kicsit jobban fogalmazd meg a válaszod. Férfi módjára.

- Ha jóba is voltak, akkor az miattam volt. Viszont sokat beszélgetnek az utóbbi időben, szóval lehetséges, hogy jóba vannak. - vesz mély levegőt és a poharáért nyúl, amiben tiszta víz csillog. Aprót kortyol belőle majd vissza helyezi a tányérja felé. Még egyszer utoljára egy falatot bekapok, majd elfektetem a tányérban a kést és a villát, mire azonnal rám kapja a fejét. - Ennyi?

- Igen. - bólintok kicsit.

- Egyél még. - ül hozzám közelebb és óvatosan érinti meg a tányérom, amit közelebb tol az irányomba. Először a maradék ételre pillantok, majd rá. - Na. Csak a kedvemért...

- Ma már ettem... - veszek mély levegőt.

- Nem baj. Mondtam már. Ha nem eszel, hogy fogsz megverni? - mosolyodik el kedvesen, mire az én arcomra is egy halvány vigyor csúszik és vissza veszem a kezembe az evőeszközöket. - Muszáj enned. Oké?

- Jó. De nem kívánom... - motyogom halkabban és próbálom az apja tekintetét kerülni, aki érdeklődve hallgatja a beszélgetésünket.

- Nem ízlik...? - teszi fel a kérdést halkan.