Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

18. Fejezet: Válassz egyet

A talaj bámulása közben üti meg a fülem egy ismerős zene. Már nem egyszer hallottam ezt a számot, így felkapom a fejem és a zene irányába fordulok. Megilletődve bámulom a felbukkanó kopott kék kisbuszt, tele graffitizett ajtókkal, ami lassan gurul be a pakolóba. Ismerem ezt a kocsit, és a kellemes emlékek miatt elmosolyodok. Csak egy srác jár egy ilyen ótvar, négykerekű konzerv dobozzal... MinJun.

EunJin szemszögéből:

Le se tudom venni a szemem a lefékező furgonról és a mosolyom se csillapodik, sőt egyre szélesebb lesz, így a fiúk is követik az én tekintetemet. A kék konzerv doboz megáll nem messze tőlünk és azonnal nyílik az ajtaja, így a benne szóló zene és füst azonnal előtör a kocsi mélyéből. Fél pillanat telik el és egy fekete magassarkút viselő hosszú női láb bukkan elő, amit átlátszó, virág mintás nejlon harisnya véd a kellemes őszi levegőtől, ami alig tizennégy fok lehet. A hosszú lábak gazdája lassan bújik elő a szűk fekete ruhájában, amit felül egy szőrös, vörös pulóver fed. Elegánsan pillant körbe, majd ahogy megakad rajtam a szeme elmosolyodik és mint akit rakétából lőttek ki, kezd felém rohanni, majd a karomba zuhan és szorosan ölel magához. Tisztán érzem rajta a tömény cigaretta és az olcsó parfüm szagát.

- Hogy a fenébe kerültök ide? - lépek hátrébb tőle, hogy a szemeibe nézhessek, amik mint mindig, most is ki vannak fekete tussal húzva és kék kontaktlencse világít az íriszén.
- Mondtam, hogy muszáj lesz találkoznunk, nem? Nos, mivel te nem jöttél ezért úgy döntöttünk, hogy mi jövünk el érted és elmegyünk szét baszni a fejünket a ma esti kurva jó koncerten. - ragadja meg a kezem, majd a mögöttem álló két fiúra pillant. - Oh. Barátaid?
- Igen. - fordulok a fiúk felé. Azt hiszem azok... bár a mai után ebben se vagyok biztos. - Ő Park Jimin és Jeon JeongGuk. - mutatom be a fiúkat, majd a mellettem álló lányra nézek, aki azonnal kezet fog mind a kettővel.
- Tina. Park Tina. - ráz kezet a fiúkkal hozzá képest elég illedelmesen.
- Nem hittem, hogy nálad nagyobb dohányos is van... - motyogja kellemetlenül Jimin a kezei tördelése közben.
- EunJin? - nevet fel Tina. - Ő hozzám képest semmi, ha cigizésről van szó. - szinte azonnal a szőrös kabátja zsebébe nyúl a fekete dobozos cigarettájáért. Tina sok mindent meg von magától. Többek között a jó kaját, és a pénzt amit, a munkája miatt, vagy a családjától kap, vagy ruhákra, esetleg cigire költi, mivel ő nem szív szart. Két szálat vesz ki és az egyiket a kezembe adja, majd a másikat a szájába teszi. Örülök, hogy most könyörgés nélkül is megkínál valószínűleg ez akar lenni az ő bocsánat kérése. Amint meggyújtjuk a cigit egyszerre fújjuk ki a füstöt.
- Tina! - hallom meg azt a rettenetesen rég hallott ordítást. - Megtaláltad már?
A kocsira pillantok, ahonnan szakadt nadrágjában, és rövid ujjú pólóban száll ki MinJun, így tökéletesen látszanak a karján és a lábán lévő teljes bőrfelületet elfoglaló tetoválások. Szinte érzem, hogy csillogó szemekkel és vörösödő arccal mérem végig, mire Tina kuncogva reagál.
- Hiányoztál neki... - jegyzi meg.

MinJun, ahogy észre vesz felém veszi az irányt és ahogy hozzám ér kiveszi a számból a cigit, amibe alig sikerült egyszer bele szívnom, majd JeongGuk kezébe nyomja, így minden akadály nélkül az ölébe kap és az ajkamra tapad, amitől a szemeim hatalmasra nyílnak és teljesen értetlenül emelem a vállához a kezeimet. Tudom, hogy részeg voltam azon az este, de ezt a csókot soha életembe nem fogom elfelejteni. Vad és intenzív. Pont olyan amilyenre most nekem szükségem van, így minden agyalás nélkül csókolok vissza, amire elmosolyodik és lassan enged vissza a földre, hogy vággyal telve, drog hatása nélkül nézhessen a szemembe. Szinte feltérképezem a hibátlannak mondható arcát, amin már elkezdett kicsit nőni a szőr az előző borotválkozása után. Mielőtt hosszú barna tincsei a szemébe lóghatnának egy könnyed mozdulattal igazítja hátra.

- H-Hé! - szólal meg JeongGuk, amire MJ felemeli a fejét rólam és a mögöttem állóra pillant.
- Oh. Kösz. - veszi vissza a cigimet tőle és a szájába veszi. Ismét végig mérem a tökéletes arcát és vastag ajkait, mintha egy kis gyerek lennék az új játékéval, azonban amint rám fújja a szájában lévő füstöt rá kell jönnöm, én vagyok a játék. Talán percekig bámulok a szemébe, még feldolgozom, hogy nem csak ketten vagyunk. - Kik a kis fiúcskák, barátaid? - kuncog és átkarolva, húz magához, így fordul a többiek felé velem. Látom, hogy JeongGuk idegesen szorítja ökölbe a kezét és sziszeg el valamit, de Jimin hátrébb rántja. - Baek MinJun. A barátaimnak, csak MJ, de nektek MinJun Hyung.
- Kösz. A seggedet ne nyaljuk ki? - jegyzi meg JeongGuk és keresztbe fűzi a karját a mellkasa előtt.
- Húh... - lép el tőlem és közvetlen a "barátom" elé lép. - Kitalálom ki vagy. A suli kurva menő gyereke. - nevet fel és kicsit berogyaszt a térdével, hogy pontosan a szemébe tudjon nézni. - A gazdag hülye gyerek, kibaszott sok pénzel. Ugye? - csapkodja meg kicsit az arcát, mire JungKook nem reagál túl jól. Elhúzódik és elüti MJ tetovált, gyűrűs kezét. - Te meg a kis okos? - fordul azonnal Jimin felé, de szinte azonnal fel kuncog és megpöcköli az orrát, mire ő felnyög és megtörli azt.
- Oppa... - nyúlok a keze után és vissza húzom. - Hagyd őket.
- Nehezen megy, ha mind ketten úgy néznek rám mintha kibaszottul levágtam volna egy ember fejét. Gondolom egyik se volt neked elég tökös, igaz? - fordul felém. - Remélem még mindig csak rám vársz... - suttog a fülembe, de véletlenül se úgy, hogy csak mi halljuk. - Mert ha igen, ma csak a tiéd leszek...
Annyira meglepődök, hogy hatalmasra nyílnak a szemeim és az ajkaim elválnak egymástól. Nem is tudom, hogyan kellene kezelnem ezt az egész helyzetet. Amit mondott, amit a fülembe súgott, az... az egy elég invitálás volt. Invitálás... az ágyába hívott...
- Beszéljünk, EunJin. - ragadja meg a kezem JeongGuk és elráncigál Jiminnel együtt minimálisan messzebbre Tináéktól, akik értetlenül néznek utánunk. Amint JeongGuknak kedvező távolságra vagyunk a barátaimtól neki is kezdenek. - Nem mehetsz el velük. Az anyád kiakadna.
- Ne szóljatok bele abba amit csinálok. - vizsgálom mind a kettőjüket. - Ha elakarok menni elmegyek. Ez nem anyámtól és főleg nem tőletek függ.
- Geci... Az a srác úgy néz rád, mintha egy őszike lennél a szavannán és ő csak le akarna vadászni, majd jól megdugni. Ismerem az ilyen embereket EunJin... Érzés nélkül leitat, majd megdug és ennyi. Szerinted, ha egy kicsit is érdekelnéd, akkor nem jött volna el érted hamarabb? Egyáltalán hány éves? Napi szinten döntheti sorra a csajokat és már megbocsáss, de te még annyira szűz vagy mint kis pöcs Jimin. - mutat a mellette állóra, aki nem is reagál már a gúny névre. - Hidd el, ez a srác részegre inná magát és életed legrosszabb első szexét adná neked. Ne tedd már szét a lábad egy ilyen faroknak. Ne legyél ekkora hülye picsa.

A mondata végéra hatalmas pofon csattan az arcán, a kezem által. Mi mást várt volna ezután a kis monológ után? Nem kell senki tanácsa az életem terén, főleg nem tőle... A mai után semmilyen joguk nincs beleszólni a dolgomba. Mikor is volt? Egész nap kisírt szemekkel, fél kómás állapotban járkáltam és nekik az volt a legnagyobb bajuk, hogy a hátam látszódik egy képen, mintha féltékenyek lennének, vagy bíztak volna benne, hogy csak ők látnak így. Tina a kép megkapása után azonnal megkereste volna azt, aki csinálta, és jól szét verte volna a fejét, de hát mit várok Jimintől, aki magát se képes megvédeni és JeongGuktól, aki annyira önző, hogy saját magán kívül senki nem érdekli. És most jönnek nekem a lelki szófosásukkal, mintha ők annyira értenének bármihez is. Csak jártatják a pofájukat és ennyi. Az ütés okozta vöröses foltot kezdi dörzsölni a kezével, ami inkább csak csípett, mint fájna. Csalódottan és mérgesen néz vissza a szemembe, de egy szót se mer szólni.
- Kurvára leszarom a véleményed. Ne szólj bele az én dolgomba, mivel neked rohadtul semmi közöd hozzá. Nem kell egy olyan drogos tanácsa, mint a tiéd, aki szintén semmit nem tudd arról mit jelent szeretni. - egyenesen a szemébe nézve mondom el a véleményem, még a kezeim ökölbe szorulnak és nem enged a haragom.
- EunJin... Tényleg... Nem ezt kellene csinálnod. Ez a srác... Csak ki akar téged használni. Biztosra veszem, hogy az egyetlen, ami ma kell neki tőled, az... az a szex. Tényleg egy ilyen srác legyen neked az első...? - motyogja Jimin, mire az én kezdem újra ütne, de ez úttal Jimin törékeny arcát.
Pont ő mondja ezt...? Csak ki akar használni...? Egy ilyen srác...? A szemébe hetekkel ezelőtt én is csak egy "ilyen lány" voltam. Vissza utasította a kérésem, mondván én nem vagyok elég jó. Nem ilyen lánnyal akarja, most meg bele szólna abba is, hogy én kivel akarom. Ehhez semmilyen formában nincs joga. Ő közölte, hogy nem én viszont akarom, hogy megtörténjen, MinJunnal. Mielőtt a kezem csattanhatna az arcán, hirtelen torpanok meg a rémült arca miatt, aminek köszönhetően szorítja össze a szemeit, az egész testével megrezzen. Hiába mondta, hogy borzalmas vagyok... én nem vagyok képes megütni őt.

- Ti folyton engem vádoltok, mert nem írtam és hívtalak titeket. És ti? Mi a faszt csináltatok abban a négy éveben? - felváltva vizsgálom a két fiút. - Folyton én legyek a hibás, mikor ti is épp ugyan ezt csináltátok? Titeket érdekel az én problémám? Mert, ma egész nap kisírt szemekkel járkáltam és ti még észre se vettétek! - emelem meg a hangom. - Akadjatok le végre rólam! Menjetek és verjétek halálra egymást, az legalább sikerült ennyi idő alatt, mikor eltűntem. - lököm meg mind kettőjük vállát, ahogy elsétálok közöttük, majd a többieket veszem célba. - És az őzek nem a szavannán élnek, idióta! - szólok vissza JeongGuknak.

Minden szó nélkül követem őket a kisbuszhoz és szállok be hátra, ahol még páran ülnek és nevetve fogadnak, majd kezdenek velem beszélgetésbe. Egy pillantást vetek a parkolóban álló két fiúra, akik lefagyva bámulják a kocsit, ami szép lassan gurul el. Be telt a pohár, hogy engem akarnak formálni és engem büntetnek, én vagyok a rossz és én vagyok az, aki a hibákat elköveti, holott ők se jobbak. Ők is ugyan olyan mint az apám... Engem hibáztatnak, mert ők se voltak képesek engem hívni, vagy keresni miután eljöttem Busanból.

Ahogy átlépjük a város határát és elhagyjuk a a hatalmas "Viszlát" táblát egy furcsa ismerős érzés lesz úrrá rajtam. Újra elhagyom a szülő városom és Szöult veszem menetirányba, azonban most nem anya zokogása és hisztije zengi be a fejem, hanem a hangos zene, és a többiek nevetés, a cigi füst, a borzalmas parfüm, amik már szinte fulladást okoznak, de szerencsére a tető ablakot sikerül hármuknak kinyitniuk, így kicsit tisztul bent a levegő, akárcsak a gondolataim minden száll cigi után.

A nap már a földet súrolja a sugaraival, mikor meglátjuk Szöul fényeit és felhajtunk a feljárón a több sávos főútra. Tina megragadja a kezem és felállít, majd az egyik székre állva emelkedünk ki a tető ablakon. Hangosan kezd ordítani a barátnőm, majd én is ugyan azt teszem amit ő. Átkarolja a nyakam és szorosan ölel mosolyogva magához. Fogalmam sincs mikor éreztem már így magam. Szabadon és függetlenül, mintha az egész világ a miénk lenne, senki másé.
Az éjszaka köszönt ránk, ahogy egyre beljebb érünk a városban, egészen a Gangnam negyedig. A fények élesek és rikítóvá válnak az éjszakai kluboknál, a hangok keserűek, erősek és fülsértőek. Több helyről is hangos zene szűrődik ki, és az éjszakai bároknál hatalmas sorok tolakodnak a bejutásért. Nem messze az egyik szórakozó helytől pakolunk le. Minden cuccomat az autóban hagyom MinJun kérésére és Tinától kapott cuccokat veszem fel, miután mindenki kiszállt.

- Ma este nagyon dögösnek kell lenned. - mosolyog szélesen a barátnőm és figyeli hogyan öltözködök. - Tudom, hogy van nála gumi. Indulás előtt vette.
Azonnal felkapom a fejem a szűk rövid farmerről, amit össze gombolok a derekamon. Ennek most örülnöm kellene? Hatalmas görcs csomó tekeredik a hasamban és kaparni kezd a torkom - ami lehet nem is az idegesség, hanem a doboz cigi miatt van, amit még út közben szívtam el - , a kezeim pedig remegnek és nem csillapodnak le, hiába próbálom vissza fogni magam, nem megy.
- Nem kell izgulni. - kuncog fel. - Már megbeszéltük ezerszer. Egy kicsit fájni fog az elején, aztán... - mér végig vigyorogva. - Könyörögni fogsz, hogy ne legyen vége.
- Kezdek egyre jobban rá görcsölni... - igazítom meg a fekete nejlon harisnyám, majd vissza veszem a sötétkék bakancsom.
- Mondtam már. Ha rá parázol, csak nehezebb lesz. - dobja nekem a táskájából elő halászott vörös inget, mire én megforgatom a szemeimet és a fehér pólómra veszem fel, aminek a végét már betűrtem a nadrágomba. - Lazulj el. Kicsit rúgj be, de csak annyira, hogy remekül élvezd magad.

Túl könnyen beszél. Lemerem fogadni anno mikor ő feküdt le először egy sráccal, akkor nem készült rá ennyire, de most... MinJun ma szó szerint felajánlotta magát nekem. A dolgoknak akkor ösztönösen kellene jönnie, igaz? Nagyon remélem, mert jelenleg, csak azon jár az agyam, hogy milyen szinten fogom magam leégetni mikor oda jutunk. Fogalmam sincs mégis mit kellene csinálnom az este. Neki esni és rámászni? Vadul, szenvedélyesen falni és vonaglani alatta, vagy éppen felette, ha a helyzet úgy kívánja. Remeg a gyomrom, ahogy végig szalad az agyamon a ma esti közös programom azzal a sráccal, akiért oda vagyok és mondhatni szeretem évek óta.

- Ezt még vedd fel. - pillant át a vállam felett a sofőr ülésre, mire én is oda kapom a fejem. MinJun szürke pulóverén akadnak meg a látószerveim, és szinte felcsillan a szemem. Azonnal a kezembe kapom és az orrom alá dugom, mivel muszáj beszívnom az édes illatát, ami eddig nem is tűnt fel a cigi miatt. Az ő illata édes, férfias és kicsit keserű, mint a gyömbér, amit frissen reszeltek a zöld teába. Folyamatosan csikizi az orrod a csípős illata, ugyanakkor hiába tudod mi lesz, ha belekóstolsz, te akkor is kívánod. - Neked hagyta itt.
- Milyen romantikus. - kuncogok és a hátamra kapom, majd szinte kiugrok a kocsiból a nyomomban Tinával, aki még kicsit gúnyosan megforgatja a szemeit. A hűvös késő őszi levegő azonnal megcsap és megremegek a hideg fuvallat ölelésére, amit MinJun meleg karjai váltanak fel. Az izmos felkarja a vállamra nehezedik és szinte azonnal felmelegíti az egész testem.
- Lehet lesz egy kis gond a bejutással. - rázza meg a fejét, mire egy kicsit eltűnik a mosolyom. - Nem vagy tizenkilenc.
- Akkor most mi lesz? - pillantok kicsit csalódottan körbe. Borzalmasan érezném maga, ha a cél előtt pár méterrel kellene megállnom és az egész koncertet idekint töltenem a hideg kocsiba, távol az otthonomtól, így sajnos haza se tudnék menni, ha MinJun úgy gondolja bent, hogy felszed mást.
- Megoldom. - nyomja el az ajkai között pihenő cigit, majd rá lép a fekete bakancsával és szét nyomja.

Megkönnyebbülve - egy nagyon picit - sétálunk a bejárathoz, ahol egy kétajtós kidobó srác figyeli a terepet, majd mikor meglát minket fel rántja a szemöldökét, érdeklődve figyelve minket, majd szinte azonnal rajtam áll meg szeme.
- Igazolványok? - nyújtja felénk a kezét. Reflexből pillantok fel a srácra, aki még mindig átkarolva tart közel magához. Le pillant rám és megrázza a fejét, majd átnyújtja a személyijét a többiekkel együtt. Le ellenőrzi a képeket, igaz az egyik sráccal kötekedni kezd, mivel az igazolvány képén teljesen kopasz, még most hosszú kék tincsei takarják a szemét, de amint elfogadja azonnal nekem áll. - Én te? Igazolványt.
- Még nem múlt el tizenkilenc. - válaszol Tina, amire a férfi sóhajt, bizonyára nem én vagyok az egyetlen a mai napon, aki be akar jutni és még nem múlt el tizenkilenc.
- Akkor sétáljon haza a kislány. Túl fiatal egy ilyen bulihoz. - biccent a fejével, mivel odébb kellene állnom.
- Haver. Többen is vagyunk és a barátunk. Nem fog baja esni. - ecseteli az egyik srác, mire a kopasz nagy darab megrázza a tetovált fejét. - Ne legyél már fasz...
- Nem hagyatom kint a kocsiban, mint egy kiskutyát, ember. - szólal meg MJ. - Haza se tudom vinni, mivel nem a szomszéd utcából jött. Egészen Busanik mentem a barátnőmért, hogy ma elhozzam ide. Kurvára azt akarod, hogy egy lányt az éjszaka közepén idekint hagyjak? Sokkal nagyobb biztonságban lenne mellettem, a közelemben.

Elképedve nézek fel az engem ölelő fiú arcára, aki határozottan beszél értem és egy pillanatra se lazít körbefogó karja szorításán. Hitetlenkedve hallgatom a mondatait, amiben úgy beszél rólam, mint a barátnőjéről. De mi a fene... Egy pillanat. A barátnőjének nevezett mindenki füle hallatára. Szinte elkezd feszülni a mellkasom a büszkeségtől és az örömtől, igaz tudom, hogy csak azért mondja, hogy bemehessek, de akkor is. Ha ennyire ki akar értem állni, akkor biztos fontos lehetek neki. Baszd meg JeongGuk és te is Jimin! Mit tudtok ti róla?!

- Jó... De bent egy szóval se említsétek, hogy hány éves. A főnök kiakadna. - lép el az útból, valamint szabad utat kapunk az ajtóhoz, amin kettesével szökünk be MinJunnal utoljára.
Belépünk és bezárjuk a hatalmas ajtót. Érdeklődve pillantok körbe a fényes előtérben, ahol semmi nincs, csak pár tábla két folyosó és egy lépcső az emeletre, ahonnan vörös fény szűrődik le, még az egyik folyosóról zene. Elindulunk a zene irányába, de MinJun vissza húz és maga felé fordít. Így lemaradunk a többiektől és ketten állunk a nagy, üres helyiségben. Meglepődve nézek a szemébe, mire elmosolyodik, majd felkuncog.
- Egy köszönöm-öt, azért kaphatnék, nem?
- Köszönöm, Oppa. - hajolok meg mosolyogva a hasamban egy kisebb görccsel, valószínűleg az izgalomtól, amibe bejátszik a zene és a kettesben lét azzal a fiúval, akiért oda vagyok évek óta. Eddig talán csak az incidenskor voltunk kettesben.
- Ennyivel nem fogom beérni. Csókolj meg, picike. - szorítja össze a száját vigyorogva, mire én is széles mosolygásba kezdek. - Na?

Nem mondok semmit, csak közelebb lépek hozzá és rövid csókot adok a szájára, mire elmosolyodik, majd azonnal az ajkam után kap. Közelebb rántva magához ölel szorosan, ami elég kellemetlen és furcsa. A melleim a mellkasának nyomodnak, kezei lassan ereszkednek a fenekemre. - Most újra köszönt meg... Csak kérem a tiszteletet....
- Köszönöm... - suttogom a szájába, de ez neki nem elég, így gyengéden csap a fenekemre, mintha valami szamár lennék. Kellemetlenül és feszengve kapok a vállához, hogy a pólójába markoljak. - Köszönöm, Oppa... - ismétlem meg újra a szemeim lesütése után, hogy ne nézzek a szemébe, amiből valószínűleg áramlik a büszkeség és a nagy egója.

Nem szeretek alá rendelt lenni és nem is szokásom. Talán épp ezért tetszik Jimin ártatlan pillantása, vagy ölelése, mivel akkor én vagyok a dominánsabb fél, de jelenleg... Tényleg csak egy játéknak bizonyulok MinJun kezei között, amit kedve szerint markolhat, vagy fenekelhet meg, ha nem úgy van valami, ahogy ő akarja. Túl fiatalnak és szinte gyereknek érzem magam a közelébe. Egy buta kölyöknek, aki esedezve könyörög, hogy végre befejezze azt, amit egyszer már elkezdett. Akarom én ezt? Akarom, hogy egy ilyen srác legyen az, aki ma este... megdönt? Nem akarom... Nem szeretném, de vágyom rá, hogy valaki figyeljen rám és erre ő a legjobb személy. Lehet pont az a kemény kéz hiányzik nekem, ami anyámban nincs. Szükségem van arra, hogy valaki úgy kezeljen, mintha fontos lennék, de még is kioktasson... Mekkora baromság már ez...

- Ezzel elérted, hogy este újra felkészítselek előtte... - suttogja az ajkaimra. - Nem akarom, hogy részeg legyél... Józanon akarlak magamnak... Legyél ott fejben is...