Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

15. Fejezet: Asztalon hagyott vér folt

Halkan kuncogva dőlök vissza TaeHyung mellé, aki értetlenkedve néz rám a nagy szemeivel. Válasz adásképpen csak megvonom a vállamat és már keresem is elő a táskám mélyéből a fülhallgatómat, ami jobb társaságot fog nyújtani mint a mellettem ülő idióta.

EunJin szemszögéből:

Nem értem mi baja van Jiminnek az utóbbi napokban. Nem is igazán szól hozzám és a szemkontaktust is kerüli, vele együtt a közelségemet is, ami lassan kezd nagyon bosszantani és elszomorítani. Olyan mintha haragudna valami miatt rám, de fogalmam sincs pontosan mi miatt, nem tudom mit csináltam, amivel ezt érdemlem. Az utóbbi időben mindenben a segítségére voltam, de jelenleg egy nagy adag levegő vagyok a számára, az egyetlen amit megbeszélt velem, hogy együtt vagy külön külön megyünk-e JeongGukhoz korrepetálni. Nem tudnám hagyni, hogy Jimin egyedül járjon ahhoz a vadbaromhoz. Bármikor bánthatja, ha nem vagyok ott és én azt nem akarom, ugyanakkor... Én se szívesen akarok vele kettesben lenni. Félek a múltkori miatt, hogy mi lesz ha megint együtt leszünk egy zárt térbe JeongGukkal. Így is elég aggasztó, hogy megtudta azt,amit egyáltalán nem akartam senki tudtára adni, hogy szűz vagyok. Bőven elég volt, hogy Jimin tudta és nem nevetett ki érte, de a többiek biztos nevetség tárgyának tartanának. Érzem, hogy el kellene mesélnem Jiminnek mi történt azon a reggelen, mivel nem hagy nyugodni, hogy nem tudja.

- Jimin-ah. - nézek rá, amint kiérünk az iskola területéről és a buszmegállóba indulunk, hogy elérjük a belvárosba indulóbuszt, amivel hamarabb JeonGukhoz érhetünk. 
- Mondjad. - ül le a fa padra, azonban nem néz rám még egy pillanatra se.
- Figyelj Jimin-ah, ha ezt csinálod az embernek egyáltalán nem lesz kedve veled beszélni. Mond már el miért haragszol rám, hogy legalább én is tisztában legyek vele mit csináltam. - nézek le rá határozottan, de hamar megbánom vele szembe ezt a hangsúlyt, így pár nehéz sóhaj után leguggolok elé és a szemeibe nézek. - Elmondod, mi a baj?
- Az, hogy... - kezd bele nehezen, majd azonnal el is fordítja a fejét. - Bejön neked JeongGuk?
- M-Micsoda? Honnan veszed ezt a hülyeséget? Jimin ez marhaság! Egy olyan ember mint... mint ő soha az életbe nem tudna bejönni nekem. Épp erről akartam beszélni veled, mivel nagyon bánom azt, ami az osztálykiránduláson történt. - tűröm a fülem mögé a hajam szégyenkezve. Látott már Jimin megtörve, de az ott más volt. - Hidd el, hogy egy kicsit se gondoltam komolyan és csak... csak egy hiba volt.
- Mi? - kérdez vissza értetlenül.
- Meg... Meglestem JeongGukot... - veszek mély levegőt, természetesen neki túl erős a kijelentésem és hatalmasra nyílnak a mosolygó szemei. - Álmos voltam és felkeltettek. Elbambultam, és jó darabig néztem az izmos testét. Reggel pedig egyszerűen rám mászott mint valami perverz. Sajnos engedtem magamnak a csábításon mert, egy hülye picsa vagyok...
- Igen. Igen az vagy. - áll fel és nem is néz rám. Gondoltam, hogy mérges rám, de hogy ennyire... - És neked biztos tetszett, hogy képes lett volna ott helyben lefeküdni veled, hogy élvezted. Csalódtam benned, mert pont tőled nem vártam volna, hogy ennyire megmozgat és haragszom, mert velem is ezt teszed te... - motyogja el. - Érted? - fordul hátra felém, mire én aprót bólintok és lassan állok fel a kezeim tördelése közben. - És... Az az este... Hatalmas baromság volt. Barátok vagyunk, csak barátok.
- Értem és tudom. - hajtom kicsit le a fejem. - Sajnálom.
- Az ígéretet, pedig hagyjuk. Én azzal a lánnyal akarom elveszíteni, akit szeretek és az... az nem te vagy.

Könyörtelen szavai egyenesen a szívemet célozzák meg és legszívesebben sírva fakadnék. De miért? Érzek valamit iránta? Csak barátok vagyunk, jól mondta. Nem kellene rosszul éreznem magam azért amiért a szemembe mondta, hogy ő engem nem szeret.
- Igazad van... Már nem gyerekek vagyunk. - egyezek bele nehezen. - Nem engedhetjük, hogy a kamasz vágyaink és a felhevült hormonjaink irányítsanak minket. Hülyeség volt az egész.
- Örülök, hogy egyet tudsz velem érteni. - pillant az érkező busz irányába, ami hangos motor hanggal áll meg mellettünk a megállóban. - Menjünk. - indul el a buszra, majd felszáll akár csak én. Megveszi a jegyet és hátra felé veszi az irányt, azonban miután minden zsebem átkutattam, akkor se találok elegendő wont a jegyre.
- Jimin-ah. - szólok utána. Kérdően és nehezen néz hátra. - Tudsz kölcsön adni?

Nem is mond semmit, csak vissza lép mellém és megveszi nekem a jegyet, így ketten indulunk hátra, majd egymásmellé ülünk le. Szorosan az ablak mellett foglal helyet, majd be is fordul az üveg felé és kifelé kezd bámulni. Mély sóhajt hallatok miközben leülök mellé. Másodpercekre hunyom le a szemem, hogy sikerüljön erőt nyelnem, majd rá nézek.
- Ígérem vissza fizetem. - pislogok rá, azonban ő csak megvonja a vállát. - Jó. Tudod mit? - nézek rá majd felállok mellőle. - Baszd meg. - ülök le pár üléssel odébb. Velem senki se csinálja ezt, mert a végén én leszek az, aki a puszta kezével ver egy kis kedvességet ebbe az idiótába. Nem jártunk, nem tudom minek hisztizik ennyire. Még az első nap megtehettem volna, hogy hagyom és csatlakozok JeongGuk baráti köréhez, de én helyette őt választottam és kitartottam mellette. Persze... hülye vagyok, de akkor se csinálja ezt velem... Szerintem ezt nem érdemlem meg azok után amit az elmúlt hetekben tettem érte.

Leülök mögé, majd előkeresem a fülhallgatóm és bedugom a fülem, így szinte maximum kezd a fülembe szólni egy erős rock szám, amit mindig akkor hallgatok, ha elakarok tűnni ebből a szar világból. Felpillantok a telefonom kijelzőjéről, természetesen azonnal Jimin kérdő tekintetébe akadok meg, amire még a kezével is rá segít, azonban én felemelem a kezem és a középső ujjammal intve mosolyodok el. Haragudjon JeongGukra, amiért évek óta képes megverni és folyamatosan szekálni. Csak barátok vagyunk, ezt ő is mondta, szóval ne játssza a féltékeny és megsértődött szerelmest. Bekaphatja.

Rámászva az ablakra hallgatok meg legalább hat számot, mikor megrezzen a telefonom, hogy üzenetem jött. Azonnal feloldom és meglesem az üzenet, mivel remélem, hogy JeongGuk az, hogy lemondja a tanuló kibaszott szakkört, de nem. Váratlan módon a "legjobb" barátnőm írt nekem, két hete először. Hamar átfutom a két soros üzenetet, amiben annyi áll, hogy muszáj lesz találkoznunk és beszélnünk az este, mert szörnyen hiányzok neki. Persze... Én meg egy kibaszott szarvas vagyok Mikulással a hátamon. Válaszképpen csak egy "rendben" szót küldök vissza és amint lezárhatnám a telefonom egy képet kapok tőle, amin ő és MinJun van. Képtelen vagyok elmosolyodni a képet látva és kicsit beharapom a szám. Hogy tudnak hiányozni, ha napok óta nem keresnek...? Rég láttam már MJ-t. Ah... Vele Tina bármire rá tud venni...A busz lassan áll meg és felállok, ahogy a pár sorral előrébb ülő Jimin is. Kénytelen vagyok kihúzni a fülemből a zenémet és rá néznem. A kép teremtett jó kedvem hamar illan el őt látva.

- Nem szeretem mikor ilyen vagy. - pillant szomorúan a szemembe. - Én vagyok most megsértődve.
- Ha nem akarod, hogy le dobjalak a mozgó buszról, akkor fogd be. - a szemem sarkából nézek rá másodpercek erejéig. Nagyot nyel és bátortalanul bólint rá a szavaimra, amik inkább fenyegetésképpen hangzanak a kis nyuszinak.
Leparkol a busz és gyalog indulunk tovább a hatalmas ház felé, ami sötétben korán sem volt ilyen oltári nagy, mint jelenleg. Régen láttam már fényes nappal ezt a házat, ezért is annyira furcsa és elképesztő újra látni az egész épületet, amiben több család is elférne, viszont ők csak hárman lakják.
- Baromi nagy ez az egész... - motyogja el Jimin. - Vagy... hatszor beleférne az egész házunk.
- Ne is mond. - sóhajtok hosszan a házat vizsgálva. Egytől egyig végig nézem a két szinted behemót hatalmas ablakokkal és nagy kocsi bejáróval. A gyönyörű virág bokroktól és már sárguló földtől, amit a zöldülő fák lombkoronái már elleptek, tovább krém színű falon keresztül a sötét cserepes tetőig. Kislány koromban mindig is azt gondoltam, hogy én leszek Mrs. Jeong, aki ebben a hatalmas házban él, de most már a legrosszabb álmaim közé tartozik ez a képzelgés. Nem csak a személy miatt, akit magamhoz képzeltem, hanem az undorító mustáros színű ház miatt is, ami kiskorunkban a kastélyunk volt, a mesés palotánk.
- Fúj. - ejtem ki az ajkaim közül a rövid szót, erre Jimin azonnal rám kapja a tekintetét. - Csak... Felfordult a gyomrom. - húzom el a számat. - Menjünk inkább mielőtt ide hányok... Essünk túl rajta. - indulok el a kapu felé, amin hamar sikerül bejutnunk, majd a hátsó terasz felé vesszük az irányt, ahonnan nyugis zene szól. A zene hangját követve megyünk fel a lépcsőn arra a teraszra, ahol a bulis incidens történt, majd a nyitót terasz ajtó felé megyek Jimin előtt. A kanapén szemet szúr JeongGuk, aki kényelmesen elfolyva a kanapén egy száll cigit szív teljesen elkábulva.
- Kopp, kopp kettyós. - lépek be zsebre tett kezekkel a nappaliba, mire azonnal kipattan a szeme és felénk néz.
- Idióta vagy te. - vonja össze a szemeit és gúnyosan néz rám, miközben elnyomja a csikket maga mellett, valószínűleg a kis hamusba, nem pedig a bőr kanapéba.
- Meglepő, hogy ismered a kettyós kifejezést. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tágas a szókincsed. - csodálkozik Jimin a füstölő srácon, aki a mondatok után, dühösen áll talpra és lép Jimin felé, de be lépek elé.
- Csak, hogy tudjátok. - nézek mind kettőjükre felváltva. - Kurvára szar kedvemben vagyok, szóval vagy mind ketten lenyugodtok és mihamarabb végzünk, vagy papír lapokkal fogok eret vágni a hülyeségeitek miatt.
- Csak nem meg van Noona? - kuncog fel gúnyosan az előttem álló sötét hajú fiú, azonban én nem tartom annyira viccesnek és tenyérrel vágom arcon, amin eléggé meglepődik és az ütéshez emeli a kezét.
- Na ide figyelj... - lököm vállba, mire sikeresen leül a kanapéra. - Vagy befogod a pofád és csak akkor beszélsz mikor valamelyikünk kérdez, vagy olyan jobbost kapsz a csajozós pofádba, hogy egy életre megutál minden nő.
- Jó. Értettem. Kemény vagy mint egy szikla. - védekezésképpen emeli fel a kezeit egy lágy sóhaj társaságában. - Mivel kezdjük?
- Matekkal. - vágja rá Jimin. - Ha az angol után kezdünk neki, akkor egyáltalán nem fogja érdekelni és semmi nem fog megmaradni. A nyelv jó kikapcsolódás lesz a számok után. - ül le az egyik fotelba szembe JeongGukkal. A Jimin melletti fotelba ülök és feldobom a lábaimat a karfára, majd telefonozni kezdek.
- Kikapcsolódás... A tanulás egyes szakaszai annyira pihentetőek, vagy szórakoztatóak. Juhé! Nem is értem miért nem csináltam ezt... bármi helyett! - kezd mű örömbe, még kinyitja a matek füzetét, ami darabokban és össze firkálva tárul elénk. Jimin szemei fent akadnak és megrándul a keze a füzet láttán. Elnézve az övét, ami szép és rendezett meg is értem ezt a reakciót. Kis cédulákkal van minden bejelölve rajta, sőt a lapok között pár kisebb jegyzet is van és minden alá van húzva világos szövegkiemelővel.
- Hogy a fenébe vagy képes ilyen igénytelen füzetet vezetni és... és... írni bele... koptatni a tolladat... Hozz egy új füzetet, ami üres és kezdjük. Meglátod, ha érted az egyenleteket és a fogalmakat, akkor élvezetes lesz megoldanod a feladatokat.
- Lószart. - áll fel, és akárcsak mint egy hisztis óvodás felbaktat a szobájába, ahonnan egy teljesen üres füzettel tér vissza, amit Jimin elé dob a kis asztalra a többi cucc tetejére. - Tessék tanár bácsi. - vetődik vissza le a kanapéra.

Jimin megnyugszik a szép, üres füzet jelenléte miatt, így bármilyen probléma nélkül kezdenek neki a tanulásnak, ami mindössze egy és fél óráig tart kisebb szünetekkel megszakítva. Minden feladatot átvesznek, egészen elsőtől a mostani képletekig. Fáradtan dől hátra a kényelmes kanapén, majd hatalmas levegőt vesz.
- Eddig bírtad? - emeli fel a tekintetét a következő feladat körmöléséből Jimin. - Pedig már megírtam neked a következőt, ezek nem is nehezek.
- Menj a francba... - dobja az asztalra a tollát JeongGuk, majd nyújtózkodásba kezd, amire minden izma teljesen megfeszül és felcsúszik a pólója a hasfalán. - Ha tovább folytatom, akkor erőm nem lesz az angolhoz. Nem eleget gyakoroltunk már, stréber?
- Hidd el. Neked még legalább az életkorod felének az ötszöröse, az a negyvenöt év se lenne elegendő, hogy minden képletet sikeresen el tudj sajátítani. Egyáltalán értesz te valamihez?
- A kémiát elég jól vágom. - húzza el a száját kicsit gúnyosan.
- Bizonyítsd. - kihívó szempárbaj veszi kezdetét a fiúk között. mire az elfáradt magolós elmosolyodik. - Mivel lehet kimutatni egy ételben a keményítőt, vagyis szénhidrátot? - Salétromsavval. - vágja rá mosolyogva, majd kicsit hátra dől és keresztbe fűzi a karját. - Jó... Akkor... - gondolkodik el Jimin. - Foszfor vegyjele? - P. - kuncog fel jó kedvűen JeongGuk, mire Jimin körbe pillant. - Mit nézel? Mondtam. Kémiából jó vagyok. - Na és EunJin? Kémia? Mik az atomok? - Nem tudom... - sóhajtok hosszan és leteszem a telefonom a kezemből. - Nem nekem kell plusz óra... Békén lehet hagyni.
- Akkor egy könnyű. Réz vegyjele? - csak megforgatom a szemem és megrázom a fejem. Nagyon élvezi, hogy valamiben okosabb mint én. Csodás. - Látom neked is elférne akkor egy kémia korrepetálás. Cu, cica. - nevet fel gúnyosan JeongGuk. - Soha nem ment nekem a kémia, főleg ez a része... - nyitom ki az angol füzetemet.
- Talán angolból ennyire penge vagy? - hajol rá a térdére, mire én fel emelem a tekintetem és rá nézek.
- Két éve megcsináltam a vizsgát angolból. Be se kellene járnom az órára.

A hír hallatára mind ketten meglepődnek, és hitetlenkedve néznek rám. Nem szeretek ezzel dicsekedni, mivel miért is tenném? Ez az én dolgom, más se meséli el akárkinek, hogy mennyi pénze van, vagy éppen hány illegálisan letöltött filmet őrizget a gépén. Magamnak tanultam, nem másnak.
- Tudtam, hogy jó vagy angolból, de hogy ennyire... - hitetlenkédig Jimin a fejét rázva, majd az eres, rövid és dundi ujjas kezével túr mélyen a hajába. - Mondhattad volna.
- Nem szeretek az ilyen dolgokról beszélni.
- Nem szeretsz arról beszélni amiben jó vagy? - kérdez vissza ironikusan JeongGuk, majd elő vesz egy cigit és elegánsan gyújt rá. Követem a példáját és előkeresem a sajátomat a zsebembe, de mielőtt kivehetném az előttem ülő emeli el a szájától a cigarettáját és nyújtja nekem. Szó nélkül veszem el és mélyet tüdőzök le belőle, még ő egy újra éget meg.
- Miért kellene? - vonok vállat gyerekesen.
- Mivel emberi szokás, hogy valaki eldicsekedik, azzal amivel rendelkezik, vagy amit birtokol. - Jimin fél szemmel pillant rám, még össze pakolja a matek cuccát, majd kényelmesen elhelyezkedik. - JeongGuk is folyton dicsekedik valamivel. Ha nem a pénzével, ami az apjáé, akkor a testével, vagy a kémia tudásával... Úgy érzékelem Jimint nagyon is zavarja az, hogy kémiából elég jó JeongGuk és emellett még helyes is. Kicsit ideges, mivel mindig ő volt az okos hármunk közül, még a másik majom az erő és a sportosság volt, de hogy JeongGuknak mind kettő jól menjen. Csak tudnám, ha ennyire penge kémiából, akkor miért kapott a tavalyi vizsgájára harminc százalékot.
- Akkor én nem vagyok ember, mert engem ez az egész egyáltalán nem mozgat meg és nem okoz örömet, se extázisba kerülést. Én már csak ilyen vagyok. - szívom a cigarettát, még előrébb hajolok, akárcsak JeongGuk.
- Kibaszott fura vagy. - jegyzi meg az előttem ülő gerinctelen féreg teljesen elkomolyodva.
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja, kettyós. - nyomom el az apró csikket, amint teljesen elszívtam, akárcsak ő.

Kis pihenő után kezdünk bele az angol tanulásba, ami borzalmasan megy neki. Nem tudom, hogy most a fáradság, vagy a nem akarás tesz vallomást az ilyen távoli viszonyáról az angol nyelvvel, vagy egyszerűen sík hülye ez a gyerek és teljesen felesleges bármennyi időt is elpazarolni a tanítására, de végül kínkeservesen hosszú időnek tűnően végzünk és felszabadultan állok fel, hogy kinyújtóztassam magam.

- Megyünk lassan? - Jimin tekintete a magasba emelkedik a telefonja kijelzőjéről egészen rám. - Fél nyolc múlt és még haza kell mennünk innen, ami nem rövid idő.
- Haza viszlek titeket. - a talpára erőlteti magát JeongGuk és megkeresi a kocsikulcsát, azonban Jimin megijedve néz rám. Értetlenül nézünk egymásra fiú háta mögött, és reménykedünk benne, hogy jó ideje nem ivott mrér. Jeon JeongGuk akar minket haza fuvarozni? A fejére esett volna, vagy mi? - Van egy kis dolgom még a városban, szóval nem túl megerőltető.
- Hát... Ha nem ittál mióta haza jöttél, vagy egy füves cigit se szívtál el, akkor természetesen megköszönjük. - pakolok mindent bele a táskámba, közben kérdő pillantásokat vetek a fiú felé.
- Ittam egy korty sört, de annyira kész vagyok a tegnapi bebaszásom óta, hogy inkább ki öntöttem.