Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

14. Fejezet: Mekkora egy idióta vagyok!

- Átölelhetlek...? - suttogja el.
- Igen... - fordítok neki hátat és azonnal átkarol. Az engem ölelő karján simítok végig, majd megfogom a két fejét és jobban magamhoz ölelem. A légzése a nyakamnál megszaporodik és megremeg, vagy éppen feszül a karja. A bőre lángol az izgalomtól, ami engem se hagy nyugodni és őszintén kimondta felizgulok a közelségére, akár csak ő az enyémre.

EunJin szemszögéből:

Ölelő karok szorításában kelek fel minden bizonnyal reggel, mivel a szemeim nyitogatása közben hallom meg a kinti madarak csiripelését és pillantom meg az ablakon beszűrődő nap sugarait a szoba bejárati ajtaján, majd Jimin vékony azonban izmos karján akad meg a szemem.
Az ajkamra harapva bújok a karjához, mire megmozdul és kicsit rám fordul. Elmosolyodok és újra lehunynám a szemem, azonban halk köhögés üti meg a fülem HoSeok ágya felől. Óvatosan és lassan ülök fel vigyázva, hogy ne keljen fel a mellettem annyira békésen és édesen alvó fiú. A hajamba túrva pillantok a másik ágyon fekvő srácra, aki a telefonját nyomkodja kócos sötét hajaival, megviselt arcával. Fokozatosan fordul felém kicsit meglepődve, ennek következményképpen lezárja a telefonját.
- Ti is...? - motyogja el, majd folytatja. - Halkak voltatok...
- Nem... Nem mi nem... - suttogom el halkan nehogy felkeltsem Jimint. - Csak... JeongGuk és HaMin... Jobbnak láttam átjönni.
- Megértem. - bólint és feláll, majd a fürdőbe indul. - Én is így tettem volna. - amint belép a fürdőbe vissza mosolyog elég izgatottan és lassan zárja be az ajtót.
Nem félek, hogy pont ő elpletykálná bárkinek is, hogy itt töltöttem az estét, főleg nem az egyik tanárnak. Az a mosoly. Mint aki örülne ennek az egésznek, illetve... más boldogságának.

Jimin alvó arcára nézek és kénytelen vagyok én is elvigyorodni rajta. A felpuffadt arcába lógnak a szőke tincsei, amiket én egy könnyű kéz mozdulattal túrok ki a csukott szeméből. Óvatosan fekszem vissza mellé, azonban most szembe vele, közben pedig az ajkait figyelem, amiket résnyire nyitva tart. Mély levegőt veszek, közben másodpercekre lezárom a szemeimet, ráadásul egyre közelebb helyezkedek a szájához.
Eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne ha... Kihasználnám, hogy jelenleg nincs magánál és gyengéden csókolnám meg az ajkait, miközben az arcára simítok. Egyre jobban felbátorodnék az egyoldalú csókban, és nagyobb mozdulatokkal folytatnám. Az ő ajkai is megmozdulnának, mire mind ketten vad csókba kezdenénk, még ő magához húz, majd rá fordulok. Felette megtámaszkodva simogatná a testemet, de az érzéki, vad csókunk nem szakadna meg egy pillanatra se. A levegő és oxigén hiány miatt mind ketten halk sóhajtozásba kezdenénk, ami még jobban felizgatna mind kettőnket.

- EunJin... - hallom meg magam elől a hangokat és rögvest kipattannak a szemeim, ezzel vissza térek a valóságba a perverz képzeletemből. Minden csak egy beteges látomás, egy érzelmi és erkölcsi álomkép volt, mely csak bűnt szül. Be kell ezt fejeznem, minél hamarabb. Vissza kell fognom magam és el kell nyomnom azt ami bennem van. Muszáj... Még muszáj.
- Itt vagyok. - mosolyodok el a nevem hallatán, de a kedves mosoly csupán másodpercekig él, mivel bezáródik a szoba ajtaja, amire már csak reflexből ülők fel és kapom oda a fejem, de csak egy flegma nézéssel találkozok JeongGuk személyében.
- Gondoltam, hogy ide szöksz. - mosolyog rám kicsit gúnyosan, majd megáll. - De reménykedtem, hogy az én ágyamban fekszel majd és aludni fogsz...
- Kapd be... - bújok ki a takaró alól és lelógatom a lábam az ágyról. Két kézzel túrok a hajamba és mély levegőt veszek. - Miért nem hoztad át inkább ide? Szerettem volna aludni az este...
- Csatlakozhattál volna. - kezd el meztelenre vetkőzni, de azonnal elfordítom a fejem és a szemben lévő falat kezdem vizsgálni. - Mi az? Talán nem láttál még faszt? - kezd gúnyosan nevetni, de nem nézek rá vissza, csak elvörösödök és össze szorítom a szemem. A nevetése azonnal elhalkul, majd teljesen abba is hagyja. - Ne basz... Te még szűz vagy...
- É-És? - hajtom le a fejem. - Nem hiszem, hogy közöd lenne a nemi életemhez, vagy bármihez is ami velem kapcsolatos... - motyogom el, azonban nem válaszol, csak elém áll, majd megragadja a kezem és fel állít. Meztelenül fordít a falhoz és nyom neki. Zavarba esve emelem feljebb a fejem, hogy véletlenül se találkozzon a tekintetem a hím tagjával. A pólóm aljába markolok és most először sikerül JeongGuknak fölém kerekednie.
- Nézd meg, kis lány... - vigyorodik el gúnyosan. - Ezzel fogom elvenni az ártatlanságod... - nem is kell nekem több, mivel azonnal elvörösödök és zavarba esek. Próbálom kerülni a szemeit, amik csak engem néznek és egy másodpercre se néz el rólam, még én a plafont bámulom. - Tegnap tetszett amit láttál... igaz? - suttogja el és közelebb hajol hozzám. - Csak tudd... Végig rád gondoltam... És a nevedet nyögve élveztem el... - az ajka a bőrömet kezdi gyengéden simogatni, igaz csak éppen, de nehézkesen ellököm magamtól, talán kicsit túl erősen is, mivel sikeresen beverem a könyököm a falba, de ez pont elég, hogy menekülő utat nyerjek.
Ha csak egy másodpercre is, de éreztem a bőrömön az ajkát, ez pont elég volt, hogy vissza térjek magamhoz. Szinte berontok a közös szobánk ajtaján, majd annak támaszkodok háttal és szájon át kezdek levegőt venni még a szemeimet lehunyom, miközben a szívem ezerrel ver, valamint a pulzusom is az egekben járhat az előbb történtek miatt. Kevesebb mint fél nap alatt sikerült kétszer is megmozgatnia az agyam és olyan érzést kiváltani belőlem, amire eddig csak MinJun volt képes azon a bulin, amin... szerelmeskedtünk... mondjuk. Nem hiszem el, hogy ennyire képes vagyok megtörni ettől... És ezt most már ő is tudja, tudja mi a gyengém. A vágy és a kíváncsiságom, amit nem bírok vissza fogni.
- EunJin? - hallom meg HaMin hangját, így azonnal kipattannak a szemeim és rá nézek. Az ágyán ücsörög teljesen felöltözve és egy magazint lapozgat. Kérdő pillantások százait küldi felém, nem mintha érdekelné, hogy mi van velem, csupán kíváncsi egy szaftos kis pletykára. - Mi van?
- A pasid egy mocskos kis... - szorul ökölbe a kezem, majd csak sóhajt és megvonja a vállát. Meglepődök a reakcióján és közelebb lépek hozzá. - Te... Te ezzel tisztában vagy...?
- Persze... - áll fel és elém lép. - Azért szakítottunk, mert megcsalt... Fogalmam sincs kivel, vagy kikkel, de meg csalt. Nem szeretetből jöttünk újra össze, csak a szex miatt. Nem tudnék szeretni egy olyan embert mint ő... Soha. Az egyetlen pozitívum abban az egoista gyökérben, hogy nagy a szerszáma és fantasztikusan használja. Én meg magasról teszek rá, ha végig a te nevedet nyögi közben, akárcsak tegnap este, ha képes olyan orgazmust adni, ami mindennél jobb. - mosolyog kicsit gúnyosan és a vállamra teszi a kezét.

Tényleg igazat mondott... Egy másik lánnyal, a barátnőjével szexelt és közben... közben a nevemet... - Egyszer dughatnátok. Nem bánnád meg. Hatalmasra nyílt szemekkel nézek az előttem álló lány szemébe, a gyomrom pedig felkavarodik és hányinger kerülget, a sírás és az össze szakadás szélén állva próbálom össze szedni magam, de nem megy. Hogy... Hogy lehet valaki... valaki ennyire undorító és...
- Na még mit nem... - lököm le magamról a kezét és mély levegőt veszek. - Soha. Soha nem fogok egy olyan rohadékkal együtt hemperegni, aki egy ekkora féreg mint ő! És ne merjen egy ilyen kurva hozzám érni akárcsak egy ujjal se, mert felfordul a gyomrom és rögvest ide hányok. Itt mindenki ilyen kibaszott beteg?! - kapom a kezembe a cuccom és bezárkózok a mellékhelységbe, ahol azonnal a kád szélére ülök és a térdemre borulok.