Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

49. Fejezet: "Drága EunJin, gratulálok!"

- Jimin-sshi. Ez elég nagy dolog lenne és megint szembe mennétek a szabállyal. Ha valaki megtudnád, hogy ezzel kapcsolatban, szinte kihallgatod, miután az ügyvédje jelenlétében se szólt egy szót se... Ez egy veszélyes dolog és...
- Nem kihallgatnám. Csak beszélnék vele. Mint fiú a fiúval. Ahogy EunJin tette Kiyoval. Én is kívül álló voltam, akárcsak most ő. Értenénk egymás szavából és talán sikerülne meggyőznöm, hogy valljon. Akkor pedig EunJin is felszabadulna. Nekem pedig csak ennyi kell jelenleg. Semmi több.

Jimin szemszögéből:

Újra és újra felhúzom magam a rúdon, figyelve, hogy szabályosan végezzem. Csak párat tudok megcsinálni mert a kezem égni kezd és kénytelen vagyok elengedni. Halkan lihegve törölgetem a kezem és felnézek a rúdra, majd JeongGukra pillantok, aki a lányokat figyeli a tornaterem másik felében. Egymásnak segítve nyújtanak, vagy éppenséggel egyedül, ahogy EunJin is. Mosolyogva pillantok rá és intek az irányába, mire ő azonnal vissza int, így JeongGuk azonnal rám pillant és keresztbe fűzi a mellkasa előtt a kezeit.

 
- Ennyit bírtál?
- Nem megy több. - vonom meg a vállam. - Fáj a kezem.
- Ne csináld már Jimin. Erőltesd meg magad egy kicsit. - sóhajt hosszan és tőle nem várt módon megforgatja a szemét. - Hogy akarsz, majd a sráccal beszélni? - terel szinte azonnal témát és hosszan fújtat.

Nem teljesen értem mi baja van. Ma eddig csak ilyen stílusban volt képes beszélni velem, szinte kerüli a tekintetem és durrog minden szavamon. Tegnap dolgozott. ha minden igaz egész nap bent volt, mert kiestek páran a hétvégére és egyedül kellett az egész napot végig csinálni a kávézóban, de ez akkor sem ok arra, hogy ilyen stílusban beszéljen velem. Megértem, hogy fáradt, de nem csinálhatja ezt azért, mert dolgozik. Akár fáradt, akár nem tiszteljen már meg és ne egy darab szemétként kezeljen. Ma minden témán átugrik, gyorsan vált, mintha attól tartana, hogy olyat mond valamire, ami már tényleg nagyon kiakasztó lenne.

- Még nem tudom. Odáig nem jutottam el... - rázom meg a fejem. - Nem akartam a hétvégén ezen agyalni.
- Hát... Én se ezen agyaltam volna a helyedben. - ma talán először mosolyodik el és kicsit vállba lök. - Na? Jó volt?

A hirtelen jött kérdéstől teljesen zavarba jövök és talán még egy kicsit el is vörösödök. Zavartan simítok a tarkómra, ami eléggé izzadt. Csak megemlítettem neki szombat este, mikor haza mentem, de nem is különösebben reagált rá, csak másnap délután. Eléggé zsúfoltak neki a hétvégék a munka miatt, szóval megértem, hogy csak akkor tudott rá válaszolni, akkor se sokat. Nem volt alkalmunk megbeszélni és én nem akartam különösebben az orrára kötni, de ma úgy eltelt a nap, hogy csak rá se kérdezett. Egészen eddig.

- Hát... Igen... - mosolyodok el és kicsit a számra harapok. - Nem gondoltam volna, hogy... Ennyire...
- A szex mindig jó. Főleg jó emberrel. - lép a rúd alá és megtörli a nadrágjába a kezeit. - Én is azért szeretem, de EunJin miatt pénteken nem sikerült csajt találnom.
- Elég... sokat ivott aznap... Szerintem ő se gondolta, hogy az lesz... De MinJun rá tett egy lapáttal és szerintem csak felejteni akart.
- Mi meg mint a tétlen faszok ültünk az asztalnál és hallgattuk, ahogy földbe tapossa. - nagy erőt vesz magán és felugrik a a rúdra, amit könnyen kap el, majd felhúzásokat kezd csinálni. Sokkal könnyebben és gyorsabban csinálja, véletlenül sem áll meg tíz után.

Nagyon is igaza van... Semmit nem tettünk. Főleg én. Még a számat is nehezemre esett kinyitni, bár lehet jobban is jártam, mert TaeHyung arcát megnézve nem irigylem azt a versét amit kapott. Valószínűleg, az én arcom ennél sokkal durvábban nézne ki és több lenne vele a baj, mint egy kis dagadás, meg véraláfutás. Meg is értem, hogy ma kihagyja a testnevelést és inkább a padon elfolyva a mobilját nyomkodja. Mi lett volna, ha JeongGuk nem áll fel és lép hozzá, vagy éppenséggel a biztonsági őrök nem jelennek meg. Szanaszét verte volna TaeHyung fejét, ebben biztos vagyok. Bátor volt amit EunJinért tett, de ugyanakkor hihetetlenül nagy hülyeség. Hiába volt meg rá az oka.
TaeHyung irányába fordulok és figyelem, ahogy újra és újra ingerülten rántja meg a vállát, majd oldalra billenti a fejét és mély levegőt vesz. Látszódik rajta, hogy eléggé fáj attól eltekintve, hogy keménykedik vele. Hogy is ne fájna... Lényegében közelebbről megvizsgálta az asztalt akkor este.