Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

5. Fejezet: Kérem vissza a gyerekkorom!

Tíz évvel ezelőtt, egy forró nyári napon:

Tisztán emlékszem arra a forró szélre, ami lágyan kapott bele a puha, hosszú és egyben fekete hajamba és lökte le a fejemen lévő kalapot, amit JeongGuk nyomott a fejemre még két perce. Lassan fordultam az elvesztette tárgy után, de mielőtt érte nyúlhattam volna, már más rég megtette és mosolyogva nyújtotta felém.
- Ne hagyd el. - mosolygott rám az előbb említett fiú, így képtelen voltam én is elvigyorogni, de amint a kalapért nyúltam, elhúzta és ő nyomta a fejemre ismét. - Tökéletes. Pont illik egy szülinaposhoz. - mért végig a barna szemeivel, a már akkor is nagyképű fiú. Hiába volt olyan amilyen, időnként annyira kedvesen viselkedett, hogy nem lehetett szó nélkül tűrni.
- Köszönöm, JeongGuk-ah. - igazítottam meg a kalapot a hajammal együtt és körbe pillantottam, hogy Jimin hol lehetett már. Elvégre már akkor jócskán elkezdődött a bulim. - Jimin-ah? Nem láttad?
- Mikor jöttem akkor elmentem érte, de azt mondta, hogy még nincs minden kész és, hogy a biciklije teljesen leeresztett, így minden bizonnyal, vagy sétál és akkor több idő, vagy kocsival hozzák. - lépett az asztalon lévő ajándékos szatyrokhoz és dobozhoz, majd azokat kezdte pakolászni. - Ne izgulj. - mosolygott szélesen magában. - Biztos megjön lassan.

Nem is telt el sok idő, amint kimondta azt a mondatott Jimin lépett ki a ház ajtaján és sietett le a lépcsőn a füves udvarra. A homlokáról folyt az izzadság és csupán lihegni tudott, mivel jól tudtuk mindhárman, hogy ő nincs hozzá szokva az ekkora testmozgásoz, főleg nem akkora ajándékkal amit cipelt.
- Sajnálom... Nagyon sajnálom EunJin-ah... JeongGuk-ah... - emelte ránk fel a fejét és a hosszú frufruja alatt törölte meg a homlokát. Mindig is érdekesnek tartottam, hogy Jiminnek tipikus jófiú frizurája volt. A szokásos bubi haj, még JeongGuk már egy éve megszabadult akkor a hosszú hajától és váltott egy fokkal rövidebb, felfelé állított hajra, ami csak még ördögibbé tette a kinézetét és azonnal felismerhetővé, hogy milyen "lázadó".
- Idáig futottál ezzel a hatalmas dobozzal, Jimin-shi...? - mérte végig gúnyos arckifejezéssel a ajándékot, ami éppen, hogy nagyobb volt mint amit ő hozott. A sérelem nem a késő fiúhoz szánta, inkább csak az ajándékhoz. Mindig ment a vetélkedés kettőjük között mindenben, igaz az iskolában JeongGuk nem jeleskedett annyira mint Jimin, de ez fordítva is igaz volt a sportokra.
- Igen... - bólintott aprót és mély levegőt véve folytatta. - A biciklim kereke teljesen leeresztett és apáék nem értek rá, hogy elhozzanak. Papának volt egy kis... balesete, de jól van. - nehezen mosolyodott el és rám emelte a tekintetét. - Boldog születésnapot, Eunei. - nyújtotta át az ajándékot.
- Köszönöm. - mosolyogtam teljesen kábulatba esve. Szinte azonnal a földre ültem nem is foglalkozva azzal, hogy a szoknyám koszos lesz. Jimin térdelve foglalt helyet mellettem és várta, hogy kibontsam, de JeongGuk se akart lemaradni, így azonnal a kezébe kapta a sajátját a nagy kupacból és Jiminé mellé tette, majd törökülésbe foglalt helyett mellettem. Gyorsan bontottam ki a dobozt és hatalmas örömbe törtem ki ahogy megláttam a szürke-kék plüss macit. Azonnal a fiú nyakába borultam és egy puszit is kapott a rengeteg köszönöm mellé. JeongGuk először meglepődve meredt a macira, majd az orrom alá tolta az ő ajándékos dobozát. Szó nélkül bontották ki és hatalmas nevetésbe törtem ki, amint megláttam az ugyan olyan plüss macik igaz ennek kék és szürke színe volt, pont ellenkezője Jiminenek. Az előbb említett fiú is nevetni kezdett, egyedül JeongGuk érezte kínosan magát, lehet ez nem lett volna, ha az ő ajándékát bontom ki, de nem így történt.
- Nevess már, JeongGuk-ah! - szólt az egyik fiú a másiknak, de az csak vállat vont és megrázta a fejét. Gyorsan hajoltam hozzá és nyomtam egy puszit a sima arcára amire már kénytelen volt elmosolyodni.
- Most van két iker macid. - kuncogott halkan Jimin, majd mind kettőt a kezébe vette és alaposan átvizsgálta. JeongGuk kicsit elszomorodva méregette a két macit és próbálta elfedni a csalódottságát. Gyorsan pattantam fel és rohantam be a házunkba, annak is az én részemre, a szobámba. A kezembe kaptam egy vékony hegyű alkoholos filc tollat és vissza siettem. Kikaptam Jimin kezéből a macikat és mind kettőre rá írtam a nevüket, így JeongGuk macijára került Jimin neve és Jiminére JeongGuké.
- Hát ez? - pislogott nagy szemekkel az előbb említett. Nem értették mit csinálok, csak elképedve néztek rám.