Feketébe bújt angyal - Örökre melletted

46. Fejezed: Kérnék egy személyit

JeongGuk szemszögéből:

Nagy kortyokkal húzom meg a bort, majd elemelem a számtól és megtörlöm azt. Kifejezetten jól esik az elmúlt húsz perc után az alkohol a torkomnak és a fejemnek. Nem akartam ilyen szintre elmenni ebben a beszélgetésben indulás előtt. Azt hittem ezzel a bulival kicsit kiszellőztetjük a fejünket és mindentől elvághatjuk magunkat, ami az utóbbi hetekkel kapcsolatos. Látom EunJin arcát, tudom mire gondol, mert ismerem már annyira. Kapcsolatba hoztak engem és TaeHyungot egy öngyilkossági kísérlettel, amiben szerintük mi voltunk a rávezető felek. Erőszakkal vádolni minket... Minden okuk meg van rá és ki tudja, ha a következő megtörténik nem e mi leszünk a bűnbakot, akik az egészet elviszik majd. A "barátaink" kihátráltak mögülem. Csak TaeHyung maradt meg és bármelyikük mondhat olyat ami rossz fénybe vetít minket. Megőrülök ettől... Rég nincs akkora hatalmam a suliban mint anno. SeokJin az összes kis csicskámat maga köré gyűjtötte és ellenem fordultak a héten. A megjegyzések, beszólások... Kurvára nem ez járna nekem! Én vagyok kibaszott Jeon JeongGuk! Azok a férgek a seggemet is kinyalták, ha mondtam nekik. Lábat csókoltak és azt tették amit mondtam, de most arcon röhögnek a folyosón és nem tehetek semmit, mert ha balhézok bármikor kicsaphatnak és újra megvádolhatnak azzal, amit el se követtem. Tudja az az undorító gennyláda, hogy mi voltunk az igazgató szemében a leggyanúsabbak, és ha újra megtörténik akkor ezt az elméletet nem csak a tanároknak fogja elmondani, hanem a rendőrségnek is. Nem vagyok hülye. Hiába gondolja mindenki. Ha eddig minket vádoltak volna, akkor EunJinnek szólt volna KunJae, hogy mi a helyzet. Ugye? Vagy... Nem mondta volna szándékosan...? Lehet a rendőrök is minket gyanúsítottak, csak nem volt bizonyítékuk? Nem. KunJae már az elejétől kezdve hitt EunJinnek és HyunWoom, a kémia tanár volt a célpont. Nem én. Nem mi TaeHyunggal. Nincs okom pánikra, mert nem csináltam semmit! Igen. És ha még is...? Ha nem is Kiyoval, de mással megtettem, csak éppen annyira részeg, vagy drogos voltam, hogy egyáltalán nem emlékszem...? Újra meghúzom a boros üveget és engedem, hogy a torkomon végig folyón a nem túl drága bor édes ízvilága.

- Lassíts egy kicsit, jó? - ráz ki a gondolataimból Jimin magas hangja, amire megállok és újra megtörlöm a szám, majd fele nyújtom. - Nem kerek, majd iszok ott egy keveset. A múltkori után... Jobb ha vissza fogom magam.
- Igen. Nem szeretném, hogy megint rosszul legyél. - kapja ki a kezemből az üveget az egyetlen lány a nappaliban. Szomorúan pillantok az üveg után, amit most ő húz meg bármiféle finnyáskodás nélkül. Jó pár kortyot leerőltet a torkán, majd mély levegőt vesz. - Nem szeretem az édes vörös bort... - adja tovább TaeHyungnak. - De majd vennem kell anyának másikat.
- Csak KunJae le ne csukjon, mert fiatalkorú létedre iszol. - kuncog fel Tae és iszik pár kortyot.
- Ezt a bort is ő hozta. Gondolom anyával akarta meginni, csak a héten anya nem ért rá, mert éjszakás volt. Szerencsére ha itt van akkor nem rendőr. Elengedi magát és normálisan viselkedik. Mintha haza jönne.
- Neki nagy lakása van a belvárosban, nem? - rejti a zsebébe a kezeit Jimin.
- Igen. Nagyon nagy lakás és hihetetlenül modern. - bólogat EunJin. - De jobban szeret itt lenni, mert szerinte otthonosabb.
- Ez így is van. Én is ezért szeretek Jimineknel lenni. - pillantok a barátomra, aki mosolyogva néz rám vissza.
- Papa szereti is mikor ott vagy.
- Bírom őt. Nagyon jó fej és tisztelem. - igazítom meg a hajam és újra az üvegért nyúlok, amiben már csak pár korty van.
- A fele az enyém. - szól rám EunJin, amire én csak bólintva reagálok. Megiszom a részem majd a maradékot a lánynak nyújtom, aki könnyen fejezi be az üveget. - Hívok egy taxit. - keresi elő a telefonját, majd a konyhába sétál és eltünteti az üveget még csörgetni kezdi a taxit.
- Ah... Ez egy nagyon jó buli lesz. - csapja össze a két kezét TaeHyung izgatottan. - Már beszéltem az egyik kidobó sráccal. Soron kívül betud majd engedni minket, szóval mindegy mikorra megyünk. - meséli Jiminnek a dolgokat. Igaz, nekem már mondta mikor jöttünk. Őszintén örülök ennek, mert fogalmam sincs hova tettem el a kamu személyim, ami a bejutasunk nagy százalékát tette volna ki, így viszont ezzel nem lesz probléma.- Indulás előtt megmosom az arcom. - állok fel az ujjaimat tördelve a földszinti fürdő felé veszem az irányt.

Egyedül zárkózok be a kissé szűkös fürdőbe, ahol a tükörbe nézem meg magam és szinte elkeseredek amint meglátom a siralmas arcom, a vörös, kissé karikás szemeimet. Mély levegőt veszek és megtámaszkodok a csap szélein. Tudom, hogy az osztálykiránduláson békültem ki HaMinnel, de csak annyi maradt meg, hogy kibékültünk, ahol... Szintén be voltam állva... Az az időszak annyira homályos... Teljesen lyukasak a dolgok, amik abban az időben történtek. Lehet... Voltak még lányok, akikkel... Akiket én... Volt... Akit... Megerőszakoltam...? EunJin elmondta, hogy meztelenül, szintén zaklattam mikor a szobánkban találtam. Ez se rémlett teljesen.

- Mekkora egy drogos fasz voltam... - szólalok meg halkan és azonnal megnyitom a vizet, ami elmossa a hangom és hideg vízzel mosom meg az arcomat. Többször átmosom, majd elzárom a folyó vizet és az első ronggyal, ami a kezembe akadt áttörlöm az arcom. Lassú léptekkel sétálok ki a fürdőből és lenyomom a lámpát. Azonnal aggódó szempár fogad, amik az arcomat méregetik. Éreztem mennyire megijedt tőlem... Elhúzódott, de amikor kellett engedte, hogy hozzá bújak... Magamhoz öleljem, most pedig aggódva figyel és érdeklődik utánam, félt engem.

- Minden rendben? - szólal meg végül.
- Van még valami ital itthon? Rövid?
- Anya nem tart ilyeneket itthon.
- Akkor annyira nincs minden rendben... - támaszkodok háttal az ajtónak és lehunyom a szemeimet. Az ügyesebbik kezemmel kezdem a halántékomat nyomkodni, ami egyre erősebben lüktet. - Nem állunk meg egy kis boltnál?
- Nem. JeongGuk... Majd iszol ha oda érünk. Ne ess túlzásba... Tudom, vagyis... Nem. Nem tudom most mit érzel, de nem megoldás, hogy most inni fogsz a végtelenségig. Ez nem opció.
- EunJin... Mi van ha... Ha én... Megerőszakoltam valakit...? - nézek a szemeibe és szinte látom, hogy a kérdésemen meglepődik, megijed. - Nem emlékszem elég sok mindenre. És ha arra se emlékszem...? Ha akkor is be voltam állva és fogalmam sincs mit csináltam. Nem emlékszem olyan dolgokra, amik alig egy éve történtek. Nem emlékszem mikor téged is zaklattalak, hogy HaMin szájába erőltettem a farkam... Az... Az már magában is erőszak... És... És... Ha... Ha.... Ha rám kenik... Ha Kiyot rám kenik...
- JeongGuk. - lép szinte azonnal hozzám. Kissé megilletődve nézek rá vissza, próbálva tartania a szemkontaktust. - TaeHyung tudná, hogyha tettél volna ilyet. Valószínűleg mi is Jiminnel és még jó páran. Nem tudná senki se ilyen sokáig magában tartani. HaMin pedig... Szerintem nem vette a dolgot annak ami. Én hallottam miket mondott. Tudja, hogy emlékszem mikor közölte velem, hogy szexelni fogtok a kiránduláson. Készült rá. Fül és szem tanúja voltam annak, hogy nem félelemből tette amit, hanem mert szeretett, vagy legalábbis akart téged. Mikor ide jöttem már akkor is birtokolni próbált, ami valljuk be lehetetlen, mert makacs vagy és akaratos, de nem erőszakos, aki józanul megerőszakolna bárkit.
- Így gondolod...? - nyalom meg kicsit a szám még tartom vele a szemkontaktust és elidőzök a sötét, mély és nagy szemein. Lehet anno be voltam állva mikor vitába álltam vele, de ezek a szemek... Felejthetetlenek. Talán pont ez volt, ami már a legelején is megfogott benne. A különböző érzelmek, amik tükröződnek azokban a sötét íriszekben. Most, hogy már szinte nem is cigizek annyit pedig mindig mikor közel vagyok hozzá a szájfénye illatát érzem, ami epres és kicsit édeskés. Szépek az ajkai és... Nem kellett volna otthon Taevel az az alapozás két whiskyvel és a fél üveg édes bor éhgyomorra.
- Teljes mértékben. - halvány kellemes mosoly villan meg az arcán és az állam alá nyúl, csupán pár másodpercre, hogy letörölje a maradék cseppeket rólam, ami nem sikerült a törülközőnek. - Szóval... Érd be az alapozást azzal a kevéske borral, amit felöntöttél. Majd még iszunk ott egy rövidet és sört, esetleg koktélt. Most én akarok részeg lenni, szóval vigyáznotok kell rám.
- Igen? - kuncogok fel halkan vissza tartva a mérhetetlen mosolyom, hogy ez a terv nem teljesen fog bejönni, mert én már most részegebb vagyok mint ő, pedig el se kezdődött az este.
- Igen. - üti meg játékosan a vállam, amihez én már reflexből emelem a kezem és kicsit megforgatom a szemem. Nem kell tudnia mennyit ittam mielőtt értük jöttünk. Amúgy is mire oda érünk kimegy belőlem. - De azért az első kört együtt húzzuk le.
- Csak az első kört? - teszem zsebre a kezem és játékosan harapom be az alsó ajkam. JeongGuk! Moderáld magad. Nem csinálhatom ezt a mocskos beszólogatást az egyik legjobb barátod barátnőjével, aki mellesleg a másik legjobb barátod!- Utána mindenki akkor iszik amikor akar. Nem leszünk össze nővé és amúgy se akarom, hogy Jimin olyan állapotba kerüljön, mint anno NamJoonnál. - Nyugi. Figyelek rá. És a gumit megvettétek az estére?
- Azt... Jimin intézte. - mondja kicsit zavartan és elpillant rólam.
- Mi? Azt beszéltük, hogy te veszed. - lép hozzánk Jimin. - Estére... Akkor nincs...?
- De Jimin... Istenem... Azt beszéltük meg, hogy te veszed. A te dolgod lett volna, mert te vagy a férfi. - fújtat hosszan EunJin és mérgelődés közben a szájához emeli a kezét és a körmét kezdi piszkálni.
- Emiatt ne veszekedjetek már. - kezdek a pulóverem zsebében kotorászni és meg is találom az induláskor bedobott két kis óvszeres dobozt. Mint kettőt kikapom a zsebemből. - Isteni csoda, hogy úgy éreztem jobb lesz, ha mind kettőt beteszem. Na melyik kell? Ez bordázott, ez meg... - veszem szemügyre a dobozát. - latex mentes.
- Bordázott? - néz rám kérdően Jimin és a kezemben lévő dobozokat nézegeti.
- Ja. Nem olyan sima. Ténylegesen bordázott. De... Jobb lesz nektek a latex mentes. Ízesítettet akartam, csak rosszat vettem le. Bár gondolom nem terveztek most orálisat, igaz? - dobom EunJin kezébe, aki kissé ügyetlenül és félve kapja el, majd veszi szemügyre a dobozt. Tudom, hogy idáig nem jutottak el azzal a féreggel és ez neki is új. Jiminnel átvettem többnyire, hogyan is kell felhúzni, szóval reménykedek, hogy nem lesz baj. - Három esélyetek van. Ha egy szakad kuka. Világos?
- Ennyire nem vagyunk hülyék. - néz rám kissé ingerülten az óvszeres dobozt markolászó lány. - De... Köszi...
- Ugyan. - bólintok aprót és utolsó pillantást vetek a tegnap vásárolt dobozra. Miért érzem ezt a felkavaró érzést a gyomromban? Mintha féltékeny lennék, de nem vagyok. - Remélhetőleg mind két doboz elmegy az este. - kuncogok fel.
- Szerintem nekünk egy is elég lesz. Elsőre nem hiszem, hogy... Bele mennénk ennyire.
- Kitudja? Lehet elsőre is isteni lesz és ismételni akartok. - lép a körünkbe Tae. - Nálam is van egy doboz, de az is bordázott.
- Jó lesz ez. - bólint rá EunJin és leteszi az előszoba polcara. Halk dudálás üti meg a fülünket, így gyorsan kapjuk fel a szekrény előtti bakancsokat. Időnk sincs tovább tárgyalni az amúgy nagyon is kedvemre való témát, mert amint kisietünk a taxihoz, és EunJin bezárta az ajtót bepattanunk a fekete taxiba. Előre ültetjük TaeHyung, így mi hárman hátul foglalunk helyet.
- Nem baj, hogy közepén ülsz? - kérdezi Jimin és a tőlem jobbra ülő lány felé pillant.
- Nem. Jó itt. - zárja össze a térdeire, igaz így is szét tett lábakkal ücsörög kettőnk között és már csak azért is a férfira pillantok, aki igazit a visszapillantóján és a szemei helyett egészen más dolgot fedezek fel rövid időre a tükörbe. Nem vagyok olyan részeg, hogy ne vegyem le; a taxis megbámulta EunJint, mi több még mindig figyeli. Hosszan fújtatok és miután Tae lediktálja a címét, majd a szűkös helytől nehezen veszem le a pulóverem és a combjára terítem, hogy megóvjam a nem kívánt szempároktól, az amúgy nagyon is csinos, és hosszú lábait. Igen. Nagyon is jól néz ki, de ez senkit nem jogosít fel rá, hogy kukkolja és meregesse, mint egy darab húst. Érdeklődve pillanat először az ölében lévő anyagra, majd rám szegezi a tekintet.
- Túl rövid a szoknyád. - mondom kicsit halkabban. - És más is észre vette. - teszem a combjára a kezem és ott is hagyom. Felpillant a taxisra, majd csak hosszan sóhajt és a hosszú tincsei közé túr. Szeretem mikor ezt a düht nem rajtam tölti ki és nem én okozom benne, mert ha csak külső szemlélőként lehetek a része, akkor sokkal szórakoztatóbb. - Ne mérgelődj... - suttogom a fülembe.
- Mi az? - néz ránk Jimin, így előrébb hajolva nézek rá. Értetlenül pillant rám, majd EunJinre és a kezemre, ami a combján pihen. - Mi történt?
- Semmi. - emelem el a kezem, így a szeme is elhagyja a combját és hosszan sóhajt. Úgy érzem kicsit mérges rám, főleg ha így érek EunJinhez. Hogyan is érek hozzá...? Csak a combjára tettem a kezem. Ebben semmi nincs. Amúgy is neki kellett volna észrevenni, hogy a taxis stíröli a barátnőjét és nem az én pulóveremnek kellene a lábain lennie. - Csak fázott és oda adtam.
- Oda adtam volna én. - kezdi a kezét tördelni kissé ingerülten.
- Ez csak egy felső, Jimin-ah. - mosolyog rá kedvesen EunJin és a kezére simít. Már megint ugyan az az érzés mint mikor a gumit adtam oda. Mikor Szöulba mentünk érte... Ugyan ezt éreztem. Mikor láttam, hogy hogyan öleli Jimint. Engem soha nem ölelt úgy... Rám soha nem néz így. Pedig... Ha csak egy percet kapnék a figyelméből... Jézusom. Elég te isten barma!
- A célnak tökéletesen. - sóhajtok hosszan. - Majd hazafelé menet a tiédet használjátok. Ne legyél féltékeny Jimin-shi. - kuncogok fel. Már csak az ő nyugtatására mondom, de engem ez a tény eléggé elszomorít. Igen... Nagyon is tetszett nekem EunJin, de mikor össze jöttek, akkor ezt elnyomtam és továbbra is el kell.

Jimin hosszan néz a szemembe, talán próbálkozik a fejembe látni, vagy csak zavarja a helyzet, de igenis tisztában van vele, hogy mit éreztem EunJin iránt. Azt akkor nem kellett volna elmondanom. Nem szabadna, hogy tudjon róla, mert ahányszor közelebb kerülök EunJinhez, vagy csak elidőzök rajta kapom Jimintől ezt a nézést... Ezt a nagyon is zavaró, inkább bosszantó nézést. Szinte a szemével fegyelmez meg, hallom a hangját ilyenkor a fejemben lüktetni: Két lépés távolság JeongGuk! Ő az enyém! Vagy az is lehet csak a saját lelkiismeretem próbál rám szólni. Az egész valójában Jimin hibája. Ha sikerülne kicsit megfeledkeznem arról, hogy milyen jó csaj, akkor mesél valamit, ami azonnal vissza hozzá a bűnös gondolatokat. Vagyis... Nem... Soha nem gondoltam rá, hogy lefeküdjek EunJinnel, mióta együtt vannak. Csak... Nem. Még akkor se mikor SeokJin hozzám vágta az óra béres beszólását. A legjobb barátaim, nekem pedig félre kell tennem, hogy tetszik az a lány, akivel az a srác jár, akire testvéremként tekintek.

- Itt jó lesz? - teszi fel a kérdést a sofőr, mire észhez terek a gondolataimból. A zene hangosan lüktet az épületen belülről, de még így se tudja elnyomni a bejárat előtt várakozó tömeg hangját. Gondoltuk, hogy sokan lesznek. Ehhez hasonló szórakozóhely nincs még egy Busanban.
- Tökéletes. - bólint határozottan TaeHyung és kártyával rendezi a fuvart. Elsőnek szállok ki és nézek körbe a hatalmas, modern épületen, aminek óriási üvegablakai több színben villognak a benti fényjáték miatt. Innen is látni az ablakok mögött bent tomboló tömeget, akik a zene ritmusara mozognak, vagy csak az alkoholtól billegnek fél kilenckor, a boxokban pedig csoportok ülnek, bár nehezen kivehető, hogy milyen nemű vagy életkorú emberek. A bent szórakozó tömegnél csak az épületet ölelő, óriási kivetítők tudják jobban felkelteni az ember figyelmét. Két hatalmas ledmonitoron felváltva pörögnek a képek a ma esti fellépők, a hatalmas nyitás és a hely neve között. Szöuli csókja... Ez nem jutott eszébe TaeHyungnak mikor kérdeztem tőle még órán a hely nevét. Pedig nem egy túl bonyolult név, bár ha jobban végig gondolom elég felejthető. - Na ez. Ez már valami. Egy ilyen hely kellett végre Busannak! - jegyzi meg Tae jó hangosan amire többen is felkapják a fejüket és ránk pillantanak a sorból. Az arcomra csúszik egy laza mosoly és az egyenes, fekete tincseim köze túrok. Nem Busannak kellett egy ilyen hely... Hanem a jó öreg Jeon JeongGuknak.
A taxi könnyen gurul el, én pedig vissza kapom a sötét pulóverem, amit azonnal magamra kapok, mert elég hűvös a levegő.

- Na menjünk. Kell ma este egy dugás. - indulok el a többiek előtt.



Jimin szemszögéből:

Ámulva figyelem a hatalmas épületet miközben próbálom tartani a tempót JeongGukkal, de nehezen sikerül. Mire észbe kapok egy vékony kéz csúszik a tenyerembe és azonnal oda pillantok.

- El fogsz bukni, ha így nézelődsz. - kuncog fel EunJin, amire csak szélesen mosolyodok el.
- Csak még soha nem láttam ilyen épületet... Gyönyörű. - pillantok fel újra. - Ilyen helyekre jártál Szöulban is?
- Hasonlókba. De mi a kisebbeket jobban szerettük. Ott olcsóbb a pia, az ilyenek szórakozóhelyeken drágák és vizezik. Jól néz ki, nagy és sok a tömeg. Nehéz a másikra figyelni. Szóval... Maradj mellettem, nehogy valaki azt higgye egyedül vagy.
- Miért? - nézek az arcára mikor utolérjük JeongGukot és megállunk. - Félsz, hogy elrabolnak mellőled?
- Még szép. Túl jól nézel ki.

Kicsit zavarba jövök a hirtelen jött bókon, mely olyan könnyedén hagyja el az ajkait és mélyen nézek a sötét szemeibe. Olyan gyönyörű az arca... A villogó kékes fények pedig még szebbé és varázslatosabbá teszik.

- TaeHyung! - csattan fel valaki a sor elején és azonnal oda kapjuk a fejünket. A nagyra nőtt, kigyúrt biztonsági őr azonnal lekezel Taevel és szorosan öleli izmos karjai erős szorításába. A barátunk alig bír a lábán maradni a hirtelen jött köszönéstől, de mosolyogva viszonyozza azt. - Már vártalak titeket. - engedi messzebb magától a negyedik kereket és megveregeti a vállát. Szerintem, ha ezentúl egy életen át minden napomat az edzőteremben töltenem akkor se néznek így ki. Hatalmas széles vállak, izmos nyak... Ha az ő tenyeréből kapnék egy kisebb pofont valószínűleg földön maradnék.
- Bocsi, csak kellett egy kis alapozás. - néz ránk, majd odébb áll. - Srácok. Ő csak JoJo. JeongGuk, Jimin és az a nagyon dögös csaj EunJin. - mutat be minket. Hosszan sóhajtok, amint EunJinhez ér és kicsit még a szemeimet is megforgatom.
- Örülök. - int felénk. - Akkor így négyen? - kapja elő a telefonját.
- Jaja.

Bólint és a zsebében kezd kutatni, meg elfordul tőlünk és a várakozó sortól, akik egyre hangosabbak lesznek és ingerültebbek mellettünk. JeongGuk azonnal odébb húz minket, közelebb a férfihoz és jóval távolabb a várakozó emberektől. Úgy érzem nagy balhé lesz, hogy minket soron kívül akár beengedni. Igazából engem is idegesítene, sőt teljesen felhúzná az agyam, ha itt várakoznék órákig, majd valakik a semmiből előkerülve, soron kívül akarnának bemenni. A férfira pillantok és látom, hogy a saját személyigazolványát fotózza be, majd azonnal a tárcáját vissza nyomja a zsebébe és vissza fordul felénk.

- Az alkalmazás? - néz rajtuk végig, mi pedig szorgosan keressük elő a készülékeinket. - Nos. Telt ház van. Várni kellene egy kicsit aztán ti mentek be.

Ezen a kijelentésen azonnal háborgás tör ki mellettünk, hangos kiabálással. Igen. Biztosan én is ugyan így viselkednék, ha fordított lenne a helyzet. Szívem szerint a sor végére húznám a többieket, de akkor csak magunkkal szúrnék ki, azt pedig főleg nem akarom. A sor fele, ha nem negyede valószínűleg nem fog ma este bejutni, feleslegesen várnak és állnak a hidegben idekint.

- Be lehet fogni! - emeli meg a hangját a kétajtós szekrény. - Aki pofázik, az biztos nem megy be ma! Világos voltam?!

A hangos megnyilvánulásra még én is összerezzenek, talán óvatosan még EunJin mögé is bújok, így fél kézzel átölelem. Vajon én leszek valaha ilyen macsó és férfias? Olyan aki félelem nélkül képes megemelni a hangját mással szemben. Elképesztő, hogy a hangos fenyegetőzésre már mindenki reagál és befogja a száját, halkítanak magukon, de tovább sutyorognak rólunk. Az előttünk álló férfi mély levegőt vesz és felemeli a telefonját, amin a belépési QR-kód van. Azt leolvassuk, majd nyomkod rajta valamit és mosolyogva néz rajtunk végig.

- Amint van szabad hely engedlek titeket. Aztán ésszel bent. - pillant Taere. - Állat ez a hely belülről. A rúdtáncos csajok nem prostik, szóval bírják magaddal. Csak dísznek vannak.
- Csak dísznek... Fiúk is táncolnak bent? - teszi fel a kérdést a mellettem álló lány, ami mindannyiunkat meglep és érdeklődve nézünk rá. - Férfiak is vannak bent, akik díszként szolgálnak?
 - Ez olyan csajos dolog, nem? - nevet fel a férfi és a tarkójára simít. Érzem, hogy EunJin megremeg a kezem alatt és feszülten sóhajt. - Mármint... Értem miről beszélsz, de ha egy faszi rángatózna bent én kifordulnék onnan. Az más mint mikor egy bomba csaj riszálja magát és pörög a rúdon.
- Ebben nem értünk egyet. Akkor nekem is ki kellene jönnöm, ha meglátom bent a lányokat? Igenis van olyan férfi test, ami jól nézne ki csak hát férfi nem lehet dísz, nem igaz?
- Huh. Csípős kis csaj vagy. És nagyon okos. Biztosan TaeHyung barátja vagy? Őszinte leszek veled. Nem az én helyem. Sajnos nem sok beleszólásom volt a benti dizájnban, és a lányokat se láncra verve hoztuk be, a saját lábakon jöttek és nem igazán kellett őket csalogatni. Nálam jobb pénzt kapnak, szóval. - rántja meg a vállát. - Én is úgy vagyok ezzel, hogy persze. Mind két fél egyenlő, de ez csak tánc. Aki úgy gondolja, hogy belefér az jön és dolgozik, vannak azok akik olyanok mint te, na ők elítélik ezt. Viszont itt kettőn áll a vásár. Nem lenne muszáj ide jönniük, de jönnek. - Nem azzal van a baj, hogy ti ezt élvezitek nézni. Nézzétek, de ne mond, hogy egy srác nem csinálhatja ugyan ezt. - idegesen fűzi keresztbe a karját a mellkasa előtt. Érzem rajta, hogy egyre feszültebb és ingerültebbé válik a karjai között. Pont ezt nem akartam ma... Azt akartam, hogy nyugodtan teljen ez az este.
- Szerintem nem úgy értette. - szólalok meg, ami mindegyiküket meglepi és kérdően pillanat rám a barátnőm. - Mármint... Egy srác nem tud úgy nézni a másikra, hogy de jó izmai vannak, vagy hasonló. De egy lányt nézve mind két nemnek egyfajta gyönyörködés lesz egy... Egy szép női test. - mondom kevésbé magabiztosan, mint az első mondatomat, mire a biztonsági őr össze csapja a kezét és rám mutat.
- Ott a pont! - csattan fel és széles mosolyodik el. - Csak nem egy pár vagytok? Izgalmas lehet mikor kettesben töltitek az időt. Jó a szex? Mondjuk egy ilyen belevaló csajjal csak az lehet.
- Persze. Általában megkötözöm és nyakörvet teszek rá, majd elfenekelem.

EunJin szavait hallva mind a hárman felnevetnek, még EunJinnek is sikerül kicsit elmosolyodni, azonban én csak a gondolattal kezdek játszani a fejemben. Őszintén tetszik, hogy kicsit elengedte magát, sőt nagyon örülök neki, viszont ez a mondat... Iszonyatosan izgató. Nem gondoltam még soha ilyenre. Ez... Annyira mocskos. Volt, hogy a szexen járt az agyam, de olyan könnyeden, semmi extrán. Soha nem gondoltam túl, csak... Én felül voltam és ő alattam, viszont ha ebbe most jobban belegondolok. EunJin mindig határozottabb volt mint én, szóval, ha ő vezet és irányít engem... Eléggé tetszetős szituáció lenne, bár... Ez a korbácsolás, szadista cucc annyira nem hiszem, hogy a mi világunk, de... A gondolat nem rossz. Pont elég, hogy beleremegjek és kicsit megnyaljam a szám, ami a száradás szélén áll. Érzem, hogy EunJinnek feltűnik, hogy annyira nem vicces számomra ez a szó váltás. Sokkal inkább izgató. A hét eleje óta minden izgató. Szinte csak ekörül forog minden gondolatom, de próbálom magam visszafogni. Muszáj... Még legalább pár óráig, aztán... Tudom milyen mikor könnyítek magamon, de a szex. A szex biztosan teljesen más lesz, főleg vele...

A keze óvatosan simít végig az enyémen, majd megfogja az ujjaimat és az ajkához húzza, hogy gyengéden rá nyomhassa vörös ajkait. Ezzel nem csak a bennem tomboló szenvedélyt akarja nyugtázni, hanem próbálja éreztetni velem, hogy soha nem lenne képes bántani. Ismerem és tudom ezt jól. A fejere nyomom a szám és hosszan tartom ott. Mélyen lélegzem be a haja illatát, ami kellemes gyümölcs illatot áraszt. Tökéletes... Ő a legtökéletesebb lány, illetve nő az egész világon. Mire észhez kapok a kopasz férfi telefonja hangosan kezd pittyegni és élővé azt megbizonyosodik róla, hogy van hely odabent, most már bemehetünk.

- Na srácok. Jó szórakozást. Ésszel az alkohollal és figyelni a szép hölgyre. Öcsi, tartsd meg. Nem mindenhol találsz még ilyen nőt. - nyitja ki az ajtót és beengedi Taet, akit JeongGuk követ. Még utoljára pillantok a sorra, akik dühösen méregetnek minket, így jobbnak látom, hogy elfordítsam a fejem azonban valami furcsa, de ismerős járművet fedezek fel nem messze parkolni. Nem... Ez nem lehet...
- Jimin! - szól nekem JeongGuk és azonnal észhez kapok.

Gyors léptekkel próbálom beérni őket, majd mögöttem záródik az ajtó, amire kicsit vissza fordulok és megtorpanok. Mintha egy börtön lenne. Sötét van, csak neon fények világítanak és az uv lámpa. Izgató ez a félhomály, ami így képződik és csak rá tesz egy lapáttal a bentről hömpölygő füst is, aminek jól érezhetően hasonló illata van, mint egy elektromos cigaretta. Pont mint JeongGukénak. Anya riogatott vele, hogy ezekben a füstgépekben olyan anyagok vannak, amik hasonlóak a droghoz. Lehet van benne valami... Nem ittam mielőtt elindultunk, de most egy kicsit megszédültem. Lehet csak a félhomály, az erős füst, vagy a hangos zene miatt, ami minden falat megmozgat. EunJin lép hozzám és simít végig a mellkasomon, arcán egy mindennél édesebb mosollyal. Ebben a fényben még szebb, pedig már azt hittem nem múlhatja felül. - Bent van a buli. - igazgatja meg a dzsekim a vállaimon, majd még egyszer végig simít a mellkasomon, egészen le a hasamig, amibe most is beleremegek. Az ilyet mindig csak négyszemközt csináljuk, egymás szobájában, nem egy ilyen nyilvános helyen.

- A többiek előre mentek boxot keresni... - pillanat fel a szemeimbe miután alaposan végig járta a keze útját.
- Utánuk kellene mennünk, csak... Meglepett ez a sok füst, a zene, a fények. Érdekes... Olyan különleges és gyönyörű idebent minden. - válaszolok neki kicsit hangosabban mint szoktam, a zene eléggé elnyomja a beszéd hangot, és csak csodálkozom, hogy értem magam. - Kint... A kikötözős cucc... Csak vicc volt. Véletlenül se gondoltam komolyan. - kezd mentegetőzésbe. - Soha nem tudnék neked fájdalmat okozni... Túl édes vagy...
- Gondoltam. - kuncogok fel. - De... Tetszik a gondolat, hogy te irányítasz...
- Tényleg...? Mármint... - egy kis zavartság szökik az arcára és félre pillanat rólam. - Tudod, hogy még én se voltam így fiúval... Nem tudom mennyire menne... Mármint...
- Sokkal tapasztaltabb vagy és szerintem ma este is te fogsz irányítani. Én csak teszem amit kérsz... Azt akarom, hogy a lehető legtökéletesebb legyen neked... Olyan amiről álmodtál. Vagy legalábbis... A legjobb, ami kitelik tőlem. - gyengéden simogatom végig az arcát, ami annyira meleg és puha. Olyan forróságot áraszt... Vajon a bőre máshol is ilyen meleg...? Valószínűleg... Ha nem melegebb. Tetszik, ahogy a kezeim közé bújik és akár egy kis macska hunyja le a szemét. - Bármilyen is lesz az este... Nem fogok panaszkodni. Elhiheted... - motyogja alig hallhatóan és a tenyerembe csókol. Legszívesebben most megragadnám a kezét és kivezetnem innen, egészen vissza hozzájuk. Most akarom. Minél hamarabb érezni akarom őt, hogy milyen a szex. Csak vele... - Keressük meg a fiúkat... Megint keresni fognak minket és mondani fogják a magukét.
- Annyi baj legyen... Kettesben akarok veled lenni. - mondom határozottan. - Elvinnélek most innen.
- Már nem is érdekel mi vár bent minket? - kuncog fel játékosan és közelebb lép hozzám, így a kezem a vállára csúszik és az ő vezetésével indulunk meg befelé.
- Nem. Te jobban érdekelsz. - figyelem a gyönyörű arcát, amin mint mindig, most sincsen egy pattanás se. Hibátlan a bőre... A nagy barna szemeitől, a kis pisze, aranyos orráig. A szájáról pedig teljesen felesleges szót ejteni, magáért beszél.
- Megtisztelő Mr. Park. - bújik teljesen a mellkasomnak és ölel magához a derekamnál fogva. - De egy kis buli mind kettőnkre ránk fér. És én alkoholt akarok. Sokat.
- Azért kérlek... Óvatosan. - Akkor vigyázz rám.

Ahogy beljebb érünk egyre kevésbé hallom a hangját, a zene felerősödik és bent egy óriási tér fogad. Tartó beton oszlopok és gerendák tartják a mennyezetet, amik teljesen több szinten át feltörnek. A terem végén egy kisebb színpad helyezkedik el, ami mögött óriási kijelzőn forog a hely logója. Folyamatosan villognak a fények követve a zene ritmusát, ami az egész helyet bezengi. Azonnal tátott szájjal nézek körbe és figyelem az embereket, akik a különböző szinteken táncolnak, vagy éppen a korlátra könyökölve iszogatnak és beszélgetnek. Ez eszméletlen durva... A borús fényviszonyok, a neon fényekkel együtt, ami hihetetlen hangulatossá tetszik a helyét, főleg a füstgépeknek hála, ami valójában nem több egy beton teremnél, aminek hatalmas üvegablakai vannak. A lányok pont úgy táncolnak a színpad két oldalán, ahogy a kidobó, JoJo mondta. Soha életemben nem jártam még csak ehhez hasonló helyen. Itt bárkit megtalálni... Nem csodalom, hogy ide mindenki be akar jutni, ez az érzés nem Busani. Olyan Szöul érzetem van, pedig csak párszor jártam a fővárosba és akkor se ilyen helyeken voltam. Kicsit olyan mint mikor vadásztunk EunJinre hónapokkal ezelőtt, csak ez nem egy lyuk valami háztömb alatt.

Még én magamon kívül nézelődök páran nekem jönnek és meglöknek, de még időben térek magamhoz vissza a csodálkozásból és emelem fel a kezem, hogy nehogy EunJin járjon rosszul. Szorosan magamhoz ölelve indulok el az asztalok felé, amik a terem szélén húzódnak több szintben. A földszinten szúrom ki JeongGukot és TaeHyungot, akik egy asztalt befoglalva térülnek el és az itallapot nézegetik. Hozzájuk érünk és magam előtt engedem be JeongGuk mellé a barátnőm, aki azonnal leül és a fiú kezében lévő papírt kezdi szemlélni.

- Na Jimin. Milyen a hely? Azért nem semmi. - mosolyog rám JeongGuk és közelebb húz, hogy hallja a szavaimat.
- Ez... Kurva jó. - mondom ki nyersen és egyszerre nevetnek fel velem együtt. - Életemben nem láttam még ilyen oltári helyet.
- Hát nagyon brutális. Ahogy az itteni árak is. Köröket fogunk kérni, azok a legjobbak és árban is azzal jövünk ki a legolcsóbban. - teszi le az asztalra Tae az itallapot és rám pillant. - Bírni fogod?
- Nem fogok annyit inni, mértékkel akarok. A múltkori berúgás... Túl sok volt. Azt újra nem játszom el. - veszek mély levegőt. - Azért ha úgy van kérhetünk sima vizet? - pillantok JeongGukra, aki csak mosolyogva bólint.
- Természetesen.

Egy halvány mosollyal az arcomon dőlök hátra én is a kényelmes, műbőr háttámlának, ami körül öleli az asztalt, és mély levegőt veszek. Szóval ilyen bulikról maradtam le az elmúlt években. El se tudnám magam képzelni itt EunJin nélkül. Üresnek érezném magam, ha csak a srácok lennének itt. Kell ő ahhoz, hogy felszabaduljak, szükségem van rá. Rá is pillantok és amint rá eszmél, hogy őt nézem azonnal hozzám bújik, az arcomra pedig egy lágy puszit nyom.
- Na. Egy képet! - csattan fel Tae és a telefonját előkapva mér be minket, mi pedig fel nevetünk EunJinnel. - Természetesen! - szól ránk mi pedig próbálunk elvonatkoztatni a telefonjáról, ami valószínűleg sorra csinálja a képeket rólunk, majd JeongGukrol, végül pedig hármunkról. Átfutja őket, majd felemeli a kezét és egy csoport képet lő. Szerintem sok kép fog még készülni a mai nap rólunk
- Hadd nézzem! - nyújtja nevetve a kezét Tae felé és megvárja meg beleteszi az eszközt, majd velem együtt kezdi nézegetni. - Uh... JeongGuk milyen macsó vagy ezeken. - kuncog fel. - Insta kép gyanús. - lapoz tovább. Ahogy meglátom kettőnkről a képet szélesen mosolyodok el. Még nem is készült rólunk ilyen... Romantikus kép. Erről a fotóról annyira levehető, hogy mi egy pár vagyunk. Szerelmesek... Tetszik ez a kép. Nagyon is... - Ezt most kiteszem instara! - gyorsan küldi el magának a képeket, majd az asztalon csúsztatja vissza a mobilját TaeHyungnak. A sajátját kapja elő és azonnal, kis szerkesztés után teszi fel a képet megjelölve engem. Ezzel valószínűleg mindenkinek egyértelmű lesz a suliban, hogy mi igenis egy pár vagyunk. Végre hivatalos lesz és nem fogom magam kellemetlenül érezni, ha órák után, vagy ebédszünetben átölelem, magamhoz húzom, vagy éppen megcsókolom.

Elmerülve a kezei munkálatában figyelem mit ügyködik, addig pedig a srácok leadják a pincér lánynak a rendelést. EunJin arcára puszilok, ami most is forró, szinte lángol. Úgy érzem a bor, amit indulás előtt ittak, az meghozta nála a hatását. Nem sokat evett ma. Szinte semmit. Nem tudom, hogy ki hányta e a kekszet, amit ebedkor a kezébe nyomtam, mert szinte utána azonnal eltűnt a vécében. Remél legalább annyi kaja maradt a gyomrában, igaz az is kevés ahhoz, hogy beszívja az alkoholt.

- Ne kellene rendelni pluszba egy kis rákcsát? Simogatom a karját, de csak megrázza a fejét.- Nem vagyok éhes Jimin. Félsz, hogy berúgok? - Csak nem szeretném, hogy rosszul legyél. Nem ettél ma és...
- Elengedett anyuci? - a hangra egyszerre kapjuk fel a fejünket és pillantunk az asztalunknál álló srácra és az emberekre mellette. Kicsit lefagy a mosolyom és megremegek a szakadt, fekete bordzsekis srácot látva. A karjain végig futó tetoválások és tépett, göndör, barna haj egyértelművé teszi, ki is ő. Az erős cigaretta szag, ami körül lengi őt, és a társaságát. Az arca... Az az irritáló, undorító pofája, amit soha többet nem akartam látni. - Sikerült már dugnod, EunJin?
- Min... MinJun... - motyogja el alig hallhatóan a mellettem ülő lány és odébb húzódik tőlem, mintha bűn lenne, hogy velem van.