The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

4. fejezet: Idegesítő nőszemély

*Amanda szemszöge*

A duzzogó fiú eltűnt a sorok közt, én pedig büszkén néztem utána. Büszke voltam magamra, amiért így vissza tudtam neki vágni. Elegem volt a hozzá hasonló pasikból. Akik azt gondolták magukról, hogy ők a világ urai, és a lábuk előtt hever a világ.

- Ne foglalkozz vele. - intett felém Robin - Kétségbe van esve, mert minden csaj kikosarazza.

- Hát, ha ekkora seggfej, akkor nem is csodálom.

- Nem olyan rossz ő. - mosolyodott el, és valamiért úgy éreztem, hogy komolyan gondolja - Szóval... Akkor ez az egy film lesz, ugye?

- Igen.

- Mivel még nem láttalak erre, és a nevedet sem tudom, el kell kérnem az adataidat.

- Ó! Persze. - a táskámért nyúltam, majd előhalásztam az igazolványomat, és Robin felé nyújtottam - Tessék!

- Oké. - pillantott rá, majd felszökött a szemöldöke - Henderson?

- Igen. Az unokaöcsémre vigyázok, amíg az anyja nincs a városban.

- Te vagy Manny? - kérdezte vidáman.

- Öhm... Igen. - bólintottam, majd rájöttem, hogy bizonyára ő Dustin egyik idősebb barátja, aki itt dolgozik - Szóval ismered Dustin-t. Mesélt róla, hogy a barátai itt dolgoznak.

- Igen. - bólogatott hevesen - Robin Buckley vagyok, örvendek.

- Amanda Henderson. De mindenki csak Mandy-nek hív, Dustin-t leszámítva persze. - tettem hozzá.

- Rengeteget mesélt rólad. De őszintén szólva mindannyian azt hittük, hogy fiú vagy. - ismerte be.

- Igen. Tudom. - nevettem - A becenév miatt. Dustin nem tudta kimondani a nevemet. Igazából eleinte nem szerettem, de aztán idővel rájöttem, hogy jó ez így. Ha neki így megy, akkor nekem is oké.

- Ez nagyon kedves tőled. - mosolyodott el - Dustin-nak igaza volt, mikor leírta, hogy nagyon menő vagy.

- Ezt mondta? - lepődtem meg. Sosem hittem, hogy Dustin így néz rám.

- Igen. És azzal be is bizonyítottad, ahogy helyreraktad Steve-et. Dustin imádni fogja, mikor elmesélem neki. Tuti, hogy szívatni fogja vele egy darabig.

- Te jó ég! - esett le a tantusz - Dustin azt mondta, hogy két barátja is itt dolgozik. Mondd, hogy nem ez a seggfej a másik barát! - néztem rá kérlelve, de ő csak nevetett.

- De igen. - bólintott - De hidd csak el, hogy Steve tényleg nem olyan rossz. A srácok imádják, és ő is imádja őket.

- El sem tudom képzelni, hogy ez hogyan lehetséges. - jegyeztem meg mellékesen - Na, mindegy. Mennyit fizetek a filmért?

- Ugyan, hagyd csak! - intett Robin - Majd én állom, cserébe a Steve okozta kellemetlenségért.

- Legyen! - egyeztem bele - De akkor írd Steve számlájára.

- Oké. - nevetett fel - Örülök, hogy megismertelek Mandy. Remélem, még találkozunk.

- Én is. - mosolyogtam rá, majd átvettem tőle a kazettát, és magamhoz véve a lerakott táskákat, elhagytam a tékát.

Az utcára kiérve a bicikli felé vettem az irányt, és éppen felakasztgattam rá a táskákat, mikor ismerős nevetés csapta meg a fülemet. A hang irányába fordulva pedig egyből kiszúrtam Dustin színes sapkáját a játékterem előtt. Két fiúval állt ott. Az egyikük magasabb lehetett nálam is, vékony volt, sötét, göndör hajjal. A másik pedig egy szintén nyúlánk, sötétbőrű fiú volt. Emlékeztem rájuk, ugyanis régebben, mikor még egészen kicsik voltak, találkoztam velük. Sokszor töltöttem el pár napot Hawkins-ban, mikor még én is kisebb voltam.