The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

37. fejezet: Csakis, mint barátok

*Amanda szemszöge*

Pontosan tudtam, hogy hova kell mennem, ezért nem is igazán volt miről beszélgetnünk Max-szel az úton. Pedig nagyon szerettem volna megtudni tőle pár dolgot, de mint ahogy azt Steve említette, tényleg nagyon zárkózott lány volt. Éppen ezért nem is akartam zaklatni a kérdéseimmel, de csak nem bírtam nyugodni.

- Szóval... - kezdtem kedves, nyugodt hangnemben - Régóta deszkázol?

- Igen. - felelt tömören.

- Nekem is mindig nagyon tetszett, de én olyan béna vagyok. - nevettem fel, és örömmel láttam, hogy Max szája is felfelé görbült.

- Igazából egész kiskorom óta deszkázgatok. Sokat voltam egyedül, és ez volt a legjobb elfoglaltságom. - mesélte, miközben a mellettünk elsuhanó fákat nézte.

- Kaliforniából jöttél, ugye? - kérdésemre felém fordult.

- Látom, Dustin már mesélt rólam. - mondta, de nem tűnt gúnyosnak, inkább volt közömbös.

- Igazából Steve mesélt. Múltkor, mikor találkoztatok a játékteremben. Mondta, hogy szeretett volna odahívni hozzánk, de nem volt kedved. Pedig örültünk volna neked.

- Nem szeretem a nagy társaságot. - rántotta meg a vállait.

- Értem. - bólintottam, majd jobbnak láttam, ha témát váltok - Én Floridából jöttem. Az nincs olyan messze, mint Kalifornia, meg én nem is maradok itt örökre.

- Örülj neki. - jegyezte meg, mire kérdőn néztem rá - Ez a hely néha maga a pokol.

- Azért olyan rossz nem lehet.

- De. Az. - mondta határozottan, pont mikor lekanyarodtam az útról a Forest Hill-i Lakókocsi Park táblánál.

- Megjöttünk. - mosolyogtam rá, majd bejártam a lakókocsik közé.

- Az lesz, ott. - mutatott előre Max, én pedig megálltam, nem messze az ő lakhelyüktől - Kösz a fuvart.

- Nincs mit. Nagyon szívesen, máskor is.

- Szia. - kipattant a kocsiból, és olyan gyorsan eltűnt, hogy biztos nem hallotta az én "Szia!"-mat.

Egy darabig csak néztem utána, majd éppen akkor mikor a kulcshoz nyúltam, hogy beindítsam a kocsit, valaki behajolt az ablakon, én pedig majdnem kiugrottam a bőrömből.

- Mit keresel itt, hercegnő? - hallottam meg egy ismerős hangot az arcomtól nem messze.

- Eddie! - kiáltottam rá, és a szívemhez kaptam - Megijesztettél.

- Ne haragudj. - húzta széles mosolyra a száját - Nem állt szándékomban.

- Mit csinálsz itt? - nevettem rá.

- Itt lakok. - bökött az egyik lakókocsi felé.

- Tényleg? Az szuper.

- Annyira azért nem, de ez van. - rántotta meg a vállát - Nem szállsz ki egy kicsit? Mielőtt beáll a derekam a hajolgatástól. - nyúlt hátra, majd úgy csinált, mint egy meggörbült hátú öregember.

- Oké. Egy kicsit ráérek. - egyeztem bele, majd mielőtt kinyithattam volna az ajtót, ő megtette helyettem, és a kezét nyújtotta, hogy kisegíthessen. - Köszi.

- Szóval? - pillantott rám, majd egy közeli asztal felé mutatott, ahol leülhettünk - Mi járatban a pór nép közt, hercegnő?

- Max-et hoztam haza. - mutattam a lány lakókocsijára.