The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

41. fejezet: Kiengesztelés

*Amanda szemszöge*

Fogalmam sem volt, hogy jól tettem-e, amiket mondtam Steve-nek. De nem akartam, hogy nekiálljon kimagyarázni magát egy olyan dologból, amire egyáltalán nem emlékszik.
Még aznap este, mikor Eddie-vel megint autós moziba mentünk, elmeséltem neki, hogy mi történt a tékában. Szerinte teljesen jól tettem, hogy ezt mondtam Steve-nek. De a legjobban az tetszett neki, mikor elmeséltem, hogy milyen arcot vágott, mikor megtudta, hogy vele leszek este. Nagyon szívesen megnézte volna, és bármennyire is elleneztem, azt mondta, hogy ha legközelebb a közelünkben lesz, tuti féltékennyé fogja tenni valahogy. Mikor megemlítettem neki, hogy Dustin ugyan így vélekedik, szinte büszke volt rá, hogy ugyan úgy gondolkodik, ahogy ő. Elmondása szerint Dustin lesz majd a tökéletes vezetője a Pokol Tüze Klubnak, miután ő végez a suliban. Márpedig elhatározta, hogy ez az év Eddie Munson éve lesz.

*****

Másnap tényleg nem kellett elvinnem az iskolába Robin-t és Dustin-t, ugyanis Steve a szokásos időben megjelent a ház előtt. Mikor kikísértem Dustin-t, csak egy pillanatra néztem a kocsi felé. Robin két kézzel hadonászott, míg Steve csak intett egyet. Én, miután szintén intettem, visszamentem a házba, és a napom további részét úgy töltöttem, hogy idegesen vártam az estét. Miért is ígértem meg nekik, hogy elmegyek velük vacsorázni?

Késő délutánra járt, mikor nekiálltam készülődni az estére. Igazából nem is értettem, hogy miért voltam annyira bezsongva a dolog miatt, hiszen hármasban fogunk kajálni, valószínűleg a szokásos helyen. Felvettem egy bordó, feszes bőrnadrágot, felülre pedig egy kötött, fekete, lenge hosszúujjút. A hajamat felkötöttem a fejem tetejére, hogy ne lógjon bele a tányérba, miközben eszek. Imádtam a hajam, hiszen szuper dús, hosszú és göndör volt. Viszont elég sok mindenben akadályoztak a kusza fürtök. Sminket nem raktam fel, szinte sosem szoktam.
Miután belebújtam a fekete sportcipőmbe, idegesen néztem ki az ablakon. Lassan hetet ütött az óra, tehát hamarosan meg kell érkezniük.

- Hova mész? - szólalt meg Dustin, aki már a nappaliban várta az anyja hívását.

- Csak vacsorázni megyek. De nyugi, van neked kaja a hűtőben. Vagy esetleg szeretnél jönni?

- Kivel mész? - kérdezte gyanakodva.

- Robin-nal és Steve-vel. - feleltem lazán.

- Tehát akkor te és Steve... Újra összejártok?

- Eddig is összejártunk, Dustin. - húztam össze a szemeimet - Csupán annyi az egész, hogy maradunk a baráti lógásnál.

- Nem hinném, hogy Steve csak barátkozni akar, bármi is történt a kórházban. - kuncogott halkan.

- Fogd be! - mordultam rá - Akarsz jönni vagy sem?

- Ki hívott meg vacsorázni? - kérdésemre kérdéssel válaszolt.

- Robin volt az. Tegnap, mikor bent voltam a tékában. - feleltem, de fogalmam sem volt, hogy mire akart célozni.

- Steve nem hívott?

- Nem igazán adtam neki esélyt. - húztam angyali mosolyra a számat - Igazából már tegnap vacsizni akartak, de ugye Eddie-vel volt programom.

- Szóval Robin hívott meg? Egyik pillanatról a másikra? - gondolkodott hangosan - Míg Steve csendben álldogált mellettetek?

- Dustin... - sóhajtottam fel idegesen - Fogalmam sincs, hogy mit akarsz ebből kihozni. Akarsz jönni vagy nem?

- Nem. - nevetett fel - És mivel ismerem Steve és Robin trükkjeit, van egy olyan tippem, hogy jobb, ha nem zavarok ma este.