The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

29. fejezet: Az éves verés

*Amanda szemszöge*

Apró mosoly volt a szája szélén, amit én is viszonoztam, habár az arcom tűzpirosban pompázott.

- Szóval... - kezdte halkan - Utálok táncolni.

- Tessék? - nevettem fel meglepődve - Akkor... Miért táncolunk?

- Nem tudom. - tekerte a fejét - Egy lassúzás talán nem fog ki rajtam. De amúgy tényleg nem vagyok egy nagy táncos.

- Miért mondod ezt el nekem?

- Még egy olyan dolog, amit nem sokan tudnak rólam. - mondta, majd oldalra bökött a fejével - Ők legalábbis biztosan nem. - abba az irányba néztem, ahova mutatott. Ott állt a két szőke lány és dühösen nézett felénk. Aztán ahogy jobban körülnéztem, másokat is megláttam, akik megbámultak minket. Főként lányokat.

- Az itt lévők közül hány lánnyal randiztál? - bukott ki belőlem a kérdés, mikor újra ránéztem.

- Nem biztos, hogy tudni akarod. - húzta el a száját.

- A gyilkos pillantásokból ítélve van egy tippem. - nevettem fel, mire ő is körülnézett.

- Hát... Egyikükkel sem táncoltam így. - húzott kicsit közelebb a derekamnál fogva. Ekkor már veszélyesen közel voltunk egymáshoz, már rettentő zavarban voltam miatta, de nem néztem félre. Csak a szemeit néztem, és azon erőlködtem, hogy ne pillantsak le a szájára. Steve felemelte az egyik kezét és kisöpört az arcomból egy rakoncátlan, göndör tincset. Majd elnevette magát.

- Mi az?

- Semmi. - mosolygott - Csak eszembe jutott, hogy egy hete még az agyamra mentél, most meg te vagy az egyetlen ember ebben a házban, akivel szívesen vagyok.

- Egy héttel ezelőtt én is meg akartalak fojtani. - nevettem fel - A nagy, gonosz Steve Harrington-t.

- Nem is vagyok gonosz. - morogta halkan.

- Tudom. - bólogattam, és eddig tudtam magam visszatartani. Egy röpke pillantást vetettem a szájára, de valójában talán kicsit hosszabbnak sikerült, mint gondoltam. Ugyanis Steve mosolyra húzta a száját. Aztán, mikor lassan közeledni kezdett, mozdulni sem bírtam. Lefagytam. Nem szabadott volna, de akartam, hogy megcsókoljon. Már csak centik választottak el minket egymástól, mikor valami hideget éreztem a hátamon. Valaki újra leöntött, de most nem csupán egy kevéskével, hanem egy teljes pohárral. A jeges lötty patakokban csorgott le a hátamon, és már a nadrágom is átázott. Idegesen fordultam meg, mert úgy gondoltam, hogy Steve valamelyik barátnője állt bosszút rajtam, de tévedtem. Egy nagydarab, sportkabátot viselő fiú volt, aki inkább nézett ki harminc évesnek, mint tinédzsernek.

- Hé! - lépett mellém Steve, majd szólt a fiúnak - Jobb lenne, ha óvatosan közlekednél.

- Steve Harrington. - nevetett fel az idegen - Miért rontod itt a levegőt? - kérdezte, majd rám nézett - Ki az új barátnőd?

- Semmi közöd hozzá. - Steve maga mögé húzott, mintha védelmezni próbált volna.

- Fogadjunk, hogy a nevét sem tudod a kis ribancnak. - egyre hangosabban beszélt, amire már a körülöttünk állók is felfigyeltek - Sosem emlékszel a nevükre.

- Fogd be, kérj tőle bocsánatot és húzz el! - Steve kezdett ideges lenni - Részeg vagy.

- Steve... - tettem a hátára a kezemet - Erre semmi szükség, oké? Inkább menjünk.

- Oké. - bólintott, majd felém fordult és mosolyra húzta a száját - Menjünk!

- Nézzétek! - kiáltott fel a kötekedő alak - Steve Harrington behódol egy kis kurvának. - hahotázott, és vele nevettek többen is.