The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

13. fejezet: Mi van Steve-vel?

*Steve szemszöge*

Pár napja még nem hittem volna, hogy jól fogom magam érezni Amanda Henderson-nal. A lánnyal, aki első találkozásunknál teljesen kiakasztott, és legszívesebben bezártam volna egy hangszigetelt szobába, hogy senki ne hallja a visítását, és senki ne találjon rá. Most viszont már ott tartottam, hogy valószínűleg magamat is bezártam volna mellé, csakhogy a közelébe lehessek. Még úgy is, ha soha nem találtak volna meg minket.

Ez a lány teljesen felforgatta az életemet, pedig tényleg, egy hangyányit sem volt az esetem. És valójában most is úgy gondoltam, hogy nem illünk egymáshoz, de valamiért mégsem tudtam távol maradni tőle. Szerettem, ha a közelemben van, és jól éreztem magam mellette. Olyan jól, mint már évek óta nem.
Próbáltam úgy gondolni rá, mint egy szép barátság kezdetére. De a francba... Az ember nem gondolhat ennyit a barátjára, nem akarhat mindig vele lenni, és nem jár egész nap az a fejében, hogy vajon mikor láthatja újra. És az ember nem lehet féltékeny Eddie Munson-ra, mert az rámosolyog a barátjára.
Ez az idegesítő nőszemély teljesen befészkelte magát a fejembe.

Tegnap késő délután képes voltam átmenni hozzá, és elvinni neki a filmet, amit meg akart nézni, és aminek az első részét is együtt néztük. Úgy voltam vele, hogy biztos unatkozik, mert Dustin a többi flúgossal lóg, csakhogy a kis szaros, meg a többi flúgos ott voltak a házunkban, Amanda pedig éppen háziasszonyosat játszott velük, és az egész bolond bandának pizzát sütött. Kicsit bántam, hogy nem egyedül volt otthon, de szerencsére nem zavart minket senki, amíg a konyhában beszélgettünk. Kivéve persze Eddie Munson, Dustin legújabb haverja, aki jól láthatóan udvarolt Amanda-nak. Neki pedig eléggé tetszett a dolog, mert nem lehetett levakarni a mosolyt az arcáról, mikor a fiú a közelében volt. Így volt ez a konyhában is, meg akkor is, mikor befejezték a játékot, és elindultak haza. Szinte magához rántotta Amanda-t, és habár fogalmam sem volt róla, hogy miket suttogott a fülébe, idegesített, hogy a mancsát a vállán pihentette, vagy ahogy Amanda hangosan kacagott rajta. Ahogy az is bosszantó volt, mikor megcsókolta a kezét, mielőtt kilépett az ajtón.

- Steve! - szakított ki a gondolataimból Robin hangja, majd egy papírgalacsin repült a fejemnek. Hirtelen meg is lepődtem, hogy a tékában vagyok.

- Mi van? - hajítottam vissza neki - Mit dobálsz?

- Hallod, hogy mit beszélek? - tárta szét a kezeit.

- Persze, hogy hallom. - bólintottam, majd tényleg megpróbáltam rá figyelni.

- Aha... Gondolom. - forgatta meg a szemeit - Csak azt mondtam, hogy munka után beugrok a boltba.

- Miért?

- Veszek pár nasit az esti filmezéshez. - mondta lazán - Nem mehetünk oda üres kézzel.

- Oké. Bemegyek veled, tudom, hogy miket szeret.

- Mi? - nevetett fel - Ez most komoly?

- Mi van?

- Tudom, hogy miket szeret. - utánozta a hangomat - Te totál bele vagy zúgva, haver.

- Fejezd már be. - túrtam idegesen a hajamba - Miért kell egyszerre ezt kihoznod belőle? Attól, hogy jóba lettünk, és összebarátkoztunk, nem zúgtam bele. Oké?

- Jó, jó! - tette fel a kezeit, de csak tovább mosolygott.

- Ha úgy lenne, akkor most azt mondanám, hogy ne gyere este. - magyaráztam tovább.

- Ne menjek? - húzogatta a szemöldökét.

- Fejezd be! - szóltam rá újra.

- Miért? Nem vagy te ilyen, Steve.

- Milyen?

- Hát... Ilyen. - mutatott végig rajtam, de fogalmam sem volt, hogy miről beszélt - Napok óta nem akaszkodtál rá egy lányra sem, aki bejött ide. Miért van ez? Csak nem vagy beteg? - lépett gyorsan elém, és a homlokomra rakta a tenyerét, amit persze egyből ellöktem.

- Jól van, Robin... - keltem fel a székről, és otthagytam őt a pultba - A munkaidő végéig ne is lássalak!

Persze neki ezt esze ágában sem volt betartani, és egész délután a nyakamra járt, és megjegyzéseket tett arról, hogy mi van velem.

*****

Miután végeztünk a tékában, és bevásároltunk a boltban, a Henderson ház felé vettük az irányt.
Amanda valószínűleg már várt ránk, ugyanis előbb kinyitotta az ajtót, minthogy bekopogtunk volna. Pedig esküszöm, hogy nem vezettem, mint egy őrült.

- Reméltem, hogy Dustin átadja az üzenetet, hogy téged is várlak. - mondta ragyogó mosollyal Robin-nak - Gyertek be!

Mikor félreállt az ajtóból, egyből Robin után indultam, de ellépve Amanda mellett, nem tudtam megállni, hogy ne nézzek rá. Ezt a tettemet pedig egy újabb mosollyal jutalmazta. És bármennyire és próbáltam magam lebeszélni róla, csak arra tudtam gondolni, hogy milyen szép, mikor nevet. Pont besütött a nap, amitől az arca kipirosodott, a szemei még kékebben világítottak, a hullámos haját pedig fújta az ajtón beáramló szél.
Zavaromban csak megráztam egy picit a fejemet, és a hajamba túrtam, majd elszakítottam tőle a tekintetemet.

*Amanda szemszöge*

Miután megérkezett Robin és Steve, elhelyezkedtünk a nappaliban, bekészítettük az általuk hozott rágcsákat és üdítőket, majd elkezdtük nézni a filmet. Szerencsére Robin látta az első részt, így nem kellett neki magyarázni, hogy ki is az a Freddy Krueger. Steve pedig ugye velem látta pár napja.
Nekem nagyon tetszett a film, és szerintem Robin sem unatkozott, viszont Steve meglehetősen furcsán viselkedett, mióta ideértek. Akár hányszor rápillantottam, azon kaptam, hogy nem a tévét nézte, hanem engem. Persze próbált úgy tenni, mintha éppen mást csinált volna, de mindig lebukott. Nekem pedig valamiért minden ilyen alkalommal görcsbe rándult a gyomrom.

Épp a film közepénél tartottunk, mikor Dustin is megérkezett.

- Már megint itt vagy, Harrington? - tekerte a fejét, mikor meglátta Steve-et, majd azzal az ürüggyel, hogy tanulnia kell, magunkra is hagyott.

- Nem ugrunk el kajálni? - vetette fel az ötletet Robin a film végén.

- Ez jó ötlet. Semmi kedvem főzni, majd hozok valamit Dustin-nak is. - bólintottam rá, majd Steve-re néztem.

- Eldoblak titeket. - bólintott egy kis idő után - De nem tartok veletek, mert van egy kis dolgom.

- Mi dolgod lenne? - forgatta a szemeit Robin.

- Randim van. - rántotta meg a vállát Steve, nekem pedig csomó nőtt a torkomban. Nem akartam kimutatni, és magam sem értettem, hogy miért, de furcsán éreztem magam a szavaitól. Kissé talán nehezteltem is rá, amiért randit beszélt meg mára. Hiszen baráti, filmezős estét szerveztünk.

- Kivel van randid? - vette ki a számból a szót Robin.

- Öhm... - Steve mintha elgondolkodott volna - Semmi közöd hozzá. Elvigyelek titeket, vagy sem?

- Oké. Menjünk. - bólintottam, és próbáltam nem foglalkozni azzal, hogy Steve hamarosan faképnél hagy minket. Beszóltam Dustin-nak, aki csak intett egyet, ugyanis éppen a barátnőjével beszélgetett rádión. Szerencsére Claudia néni már hívott a film közben, így simán elmehettem itthonról. Nem mintha Dustin nem tudott volna fedezni, hiszen a nénikém két napja úgyis csak vele beszél.
Kicsit összeszedtem magam, aztán Robin-nal együtt beültünk Steve kocsijába, és elindultunk a belváros felé.