The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

28. fejezet: Örök láng

*Amanda szemszöge*

Ijedten kaptam ki a kezemet Steve tenyeréből, és a hang irányába fordultam. A kanapétól, ahol ültünk, nem messze egy lány integetett felénk, pontosabban Steve felé. Az előbbi visító hang is tőle származott, ahogy a "Steve" nevet kiáltozta.
A fiúra pillantottam, aki láthatólag legszívesebben eltűnt volna innen. Aztán a lány elkezdett közelebb egyensúlyozni a magas sarkakon, amiket viselt. Mikor elénk ért, akkor ismertem csak fel. A tegnap látott pincérnő volt, aki állítólag beleköpött Steve hamburgerébe. Most viszont a tegnapihoz képest nagyonis barátságos volt vele, gondolom köszönthetően az alkoholnak.

- Tudtam, hogy eljössz! - kiáltotta a lány - Steve Harrington nem hagyja ki a legjobb bulikat.

- Hát pedig már elég régen jártam buliban. - jegyezte meg Steve, cseppet sem barátságosan.

- Ez igazán szomorú dolog. - léptei ingadoztak, ahogy próbált közelebb sétálni a a fiúhoz - Pedig nagyon, de nagyon hiányoztál nekem. - végül sikeresen elért Steve-ig, és olyan hirtelen huppant le az ölébe, hogy ő még csak reagálni sem tudott. Mindeközben engem beterített a kezében tartott bűzös alkohollal.

- Basszus! - sóhajtottam fel, majd felálltam a kanapéról.

- Amanda... - nyúlt utánam Steve, de szinte mozdulni sem tudott a lánytól.

- Megyek, megkeresem a mosdót. - fordultam felé, majd mielőtt mondhatott volna bármit is, elrohantam.

Nagyjából a tizedik megkérdezett ember volt olyan állapotban, hogy meg tudja mondani, merre találom a fürdőszobát. Fel kellett mennem az emeletre, és ott végre ráleltem a keresett helységre. Bementem, és a tükörbe nézve megbizonyosodtam róla, hogy a lány telibe öntötte az egész oldalamat és a hátam egy részét is. Az volt a szerencse, hogy nem valami színes löttyöt borított rám, hanem valami átlátszót. Viszont annál büdösebbet. Morogva öblítettem le a kezemet, mielőtt rászáradt volna, és hozzáragadtam volna valamihez. Még a hajam alját is le kellett öblítenem, de szerencsére ez a göndörség miatt nem volt feltűnő.

- Csodás... - néztem újra a tükörbe, mikor valaki kopogott az ajtón - Csak egy pillanat. - kiáltottam.

- Én vagyok, Robin. - hallottam a lány hangját, mire egyből elfordítottam a zárat - Ó, te jó ég! - nézett rajtam végig, mikor belépett.

- Nem nagy ügy. - rántottam meg a vállamat - Hogy találtál meg?

- Láttam, hogy mi történt. - húzta el a száját - Gondoltam, hogy itt leszel.

- Ezért is utálom az ilyen bulikat. A legtöbb ember hulla részeg mielőtt még lemenne a nap. - morogtam, és egy utolsót simítottam a hajamon - Hmmm...

- Nyugi! - nevetett Robin - Még így is jobban nézel ki, mint az a csaj.

- Hát... Kösz. - mosolyodtam el - És? Vickie itt van?

- Nincs. - biggyesztette le a száját.

- Még betoppanhat. - bíztattam - Gyere, menjünk vissza. Nézzük meg, hogy Steve hogy bír a pincérnővel.

- Az a csaj bolond. - intett Robin.

- Igazából ez mind Steve hibája. - gondolkodtam hangosan - Magának köszönheti, hogy így viselkednek vele a lányok.

- Igen. - bólintott Robin, miközben visszamentünk a földszintre - De ezúttal, talán meglesz az oka rá, hogy ne viselkedjen így.

- Micsoda?

- Te. - fordult felém, és rám mutatott.

- Robin... - sóhajtottam - Nem hinném, hogy ebből bármi is lehet.