The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

17. fejezet: Kerítőnő

*Steve szemszöge*

Megkönnyebbülten sóhajtva néztem a távolodó Amanda után.

- Mi a fészkes fene volt ez, Steve? - könyökölt az oldalamba Robin, mikor már csak ketten ültünk az asztalnál. Mostanában szokásává vált, hogy bántalmazzon.

- Mi? - pillantottam rá.

- Ez az egész. - mutogatott hevesen - Először benyögöd, hogy randid van. Ami tuti, hogy nem volt betervezve, mert tudtam volna róla. Aztán pont ide hozod a csajt, pedig gondolhattad volna, hogy itt leszünk. Ha így akarod féltékennyé tenni Mandy-t, csak szólok, hogy nem fog menni.

- Nem akarom féltékennyé tenni. - ellenkeztem - Honnan veszed ezt? Miért akarnám?

- Onnan veszem, hogy te nem bírod ezt a Melissa-t, mégis képes voltál elhívni randizni. Bárohvá mehettetek volna, mégis ide jöttetek. Aztán mikor megláttad, hogy Eddie Munson ideült hozzánk, kiakadtál. Igazam van?

- Nem bírom Eddie Munson-t. Nem akartam, hogy barátkozzatok vele. Ennyi az egész. Elég, hogy Dustin vele lóg.

- Vagy csak az nem tetszik, hogy bírja Mandy-t. - nevetett fel - Igazam van?

- Fejezd be a célozgatást. - tekertem a fejem, majd a mosdó felé pillantottam, várva, hogy Amanda jöjjön már vissza. Akkor Robin végre békém hagyna.

- Mandy fantasztikus lány. - vette suttogóra - Sok-sok sérelemmel a szívében. Oké?

- Mivel? - homlokráncolva néztem rá.

- Nem az én feladatom, hogy ezt elmondjam bárminek is. - húzta el a száját - Legyen elég annyi, hogy Dustin nem hiába védi annyira. De mivel a barátom vagy, annyit azért elárulhatok, hogy ő nem egy Melissa, vagy egy Bonnie, meg mit tudom én, hogy kikkel randiztál utoljára. Ő egy olyan lány, aki nem fog a lábaid elé borulni, mert szépen mosolyogsz rá, vagy mert beletúrsz a hajadba. Nem fogsz nála semmit elérni azzal, hogy másokkal randizgatsz, meg csókolózgatsz előtte. Lehet, hogy féltékeny lesz, de nem fog érted harcolni. Csak dühös, és megbántott lesz. Nem fog egy olyan pasiért teperni, aki nem teper érte. És tudom, hogy most azt fogod mondani, hogy hülyeségeket beszélek... De ismerlek annyira, hogy tudom, mikor mondasz igazat. Csak gondolkodj el ezen, oké? - mosolygott rám kedvesen. Én pedig bármennyire is ellenkezni akartam, inkább elgondolkodtam a szavain, és csak bólintottam.

- Miért mondod nekem ezeket? - húztam össze a szemeimet.

- Azért, kedves barátom... Mert tetszel neki. - mondta ki mosolyogva, nekem pedig a torkomba ugrott a gyomrom.

- Mi? - kérdeztem suttogva, és próbáltam leolvasni az arcáról, hogy komolyan mondja, vagy viccel. Vártam, hogy mikor neveti el magát. De nem tette.

- Nem mondta, de láttam rajta.

- Láttad? - nevettem fel zavartan.

- Fogalma sincs, de minden gondolata kiül az arcára. - forgatta a szemeit - Ha kicsit jobban figyelnél a jelekre, és nem játszanád az idiótát, akkor talán te is látnád.

- Mit lássak, Robin? - sóhajtottam fel idegesen - Megmondta, hogy nem vagyok az esete.

- Az előtt, vagy az után, hogy te is közölted vele? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.

- Az után, hogy meghalotta, mikor azt mondtam Dustin-nak, hogy nem szép, és nem jön be. - mondtam alig hallhatóan.

- Te teljesen hülye vagy? - kiáltott fel, mire többen is ránk néztek. Aztán megjelent mellettünk Amanda is.