The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

48. fejezet: Minden este

*Amanda szemszöge*

A fülemben lüktetett a vér, kizárva így minden hangzavart körülöttem. Steve felemelte a kezét és megsimította az arcomat. A számba harapva próbáltam nem az övére nézni. De aztán megtörtént. Ránéztem az ajkaira, és ahelyett, hogy szégyenlősen lesütöttem volna a tekintetemet, a szemébe néztem. Sűrűn pislogott, újra végigsimított az arcomon, majd a tenyerét a tarkómra vezette. Nagyot nyeltem, izgatottan vártam, hogy mit fog csinálni. Nem akartam megakadályozni semmiben sem.
Aztán hirtelen egy lökést éreztem a hátamon, és ha Steve nem tartott volna még mindig, akkor tuti, hogy orra bukok. A tömeg ugyanis nagy sebességgel indult meg a pályára, hogy mindenki együtt ünnepeljen a bajnokokkal. Minket pedig magukkal sodortak. Steve gyorsan megfogta a kezemet, hogy nehogy elszakadjunk egymástól a nagy kavarodásban, és még hallottam, ahogy elkáromkodta magát. Legszívesebben én is ezt tettem volna.

Pár perc múlva végre kijutottunk az épületből, és megálltunk Steve kocsija mellett.

- Köszi ezt az estét. - fordultam felé - Jól éreztem magam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire izgalmas lesz egy sulis kosármeccs.

- Sosem voltál ilyenen? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.

- Nem úgy értettem. - forgattam meg a szemeimet - Voltam már meccsen, de azokat nem élveztem.

- Ó! - esett le neki végre, hogy mire gondoltam - Akkor jó. - nevette el magát - Én is jól éreztem magam. És... Mikor találkoztok? - húzta el a száját.

- Fél tízkor. Azt mondta, hogy van még egy kis dolga előtte. - válaszoltam, majd az órámra néztem.

- Még csak kilenc lesz. - mondta ki helyettem Steve.

- Igen. De nem baj. Megvárom itt. - mosolyogtam rá, majd egy pad felé intettem a parkoló szélén.

- Megvárom veled. - jelentette ki Steve határozottan, majd a derekamra rakta a tenyerét, és a pad felé vezetett.

- Nem kell. - ellenkeztem egyből - Nyugodtan menj haza. Robin-t is el kell vinned, nem?

- Nem. - tekerte a fejét - Az egyik zenekaros társa elviszi.

- De neked akkor sem kell itt szobroznod velem.

- Amanda... - nevetett fel - Bárhogy ellenkezel, nem foglak itt hagyni egyedül az éjszaka közepén.

- Hát jó. - egyeztem bele végül, majd mindketten leültünk a padra.

- Szóval... Mit terveztetek Munson-nal ma este?

- Nagyon kíváncsi vagy. - böktem meg az oldalát a könyökemmel.

- Az vagyok. - bólogatott hevesen - Tudnom kell, hogy mivel tudom majd túlszárnyalni.

- Eddie és én nem randizunk, Steve. - néztem rá, de az arca kételkedő volt - Na, jó! - vettem egy mély levegőt - Emlesélem, oké? Mikor... A kórházas dolog után eléggé magam alatt voltam. Nagyon csalódott voltam, mikor azt hitted, hogy Nancy van bent nálad, és nem én. Másnap találkoztam Eddie-vel, aki észrevette, hogy nincs jó kedvem. Aztán azt javasolta, hogy elvisz egy helyre, ami biztos, hogy jobb kedvre derít majd. Szóval este értem jött, és elmentünk egy autós moziba. Ott voltunk szerda este is, meg ma is oda készülünk.

- Hmmm... - mordult fel mellettem.

- Mi az?

- Munson elvitt téged az egyik legromantikusabb helyre, ahová egy férfi vihet egy nőt.

- Nem romantikáztunk. Csak nagyon sokat beszélgettünk. Neki is és nekem is kellett egy barát.

- Biztos, csak barátkozni akar... - jegyezte meg gúnyosan, mire én felnevettem.