The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

10. fejezet: Tagadás

*Amanda szemszöge*

A vasárnap unalmasan telt, szinte egész nap a nappaliban ültem, és megnéztem a filmeket, amiket előtte nap vettem ki a tékából. Persze mindezt csak az után, hogy elvégeztem a napi teendőket. Szerencsére Dustin-nak nem kellett könyörögnöm, hogy pakoljon el maga után, első kérésre is megértette. A koszos ruháit a szennyesbe rakta, nem hagyta szét a táskáját, vagy a könyveit és az írószereit. Nagyon hálás voltam érte, hogy megkönnyítette a feladataimat.

A délután közepén, mikor éppen a második filmet kezdtem el, Dustin is csatlakozott hozzám. Egész nap csendes volt, és legfőképpen a szobájában tartózkodott.

- Ma nem mész sehova a fiúkkal? - kérdeztem meg, miután hoztam neki is egy pohár limonádét.

- Ma nem. Majd csak holnap délután D&D-zünk. Legalábbis, ha lesz valahol helyünk. - morogta.

- Miért? Nem a suliban szoktatok játszani?

- De. De valami hülye rendezvényt tartanak, és elmarad minden szakkör, meg klubtalálkozó is.

- Értem. - bólintottam - És mondd csak, hányan vagytok ebben a klubban? - jutott eszembe valami.

- Heten, velem együtt. Miért? - pillantott rám kérdőn Dustin.

- Mi lenne, ha megtartanátok itt? - mutattam körbe.

- Tényleg? - csillantak fel a szemei, és azonnal jobb kedve lett.

- Persze. - mosolyogtam rá - De csak azzal a feltétellel, hogy nem szeditek szét a házat, és hétre mindenki lelép.

- Oké. Oké, minden úgy lesz, ahogy akarod. - bólogatott hevesen, majd szinte rámvetette magát, és megölelt - Te vagy a legjobb, Manny!

- Tudom. - simogattam meg a hátát - Legalább megismerem a többi barátodat is.

- Oké. - ült távolabb - De előre szólok, hogy elég furcsák. Főleg Eddie, aki a klub vezetője. Lehet, hogy először kissé ijesztőnek fogod találni, de hidd el, hogy nagyon jó arc.

- Jól van. Tudod, hogy tök laza vagyok ezzel kapcsolatban. Nem fogok ítelkezni anélkül, hogy nem ismertem meg őket jobban. - ígértem.

- Steve-vel is ez a helyzet? - húzta össze a szemeit.

- Mi? Hogy érted? - kortyoltam bele a limonádémba.

- Hát... Ahhoz képest, hogy az elején nem bírtad, legutóbb elég jól elvoltatok.

- Dustin... Te is tudod, hogy nem azért jöttem ide, hogy felszedjem az első pasit, akivel találkozok. Senkit nem akarok. Csak miattad vagyok itt, és ezért próbáltam meg összebarátkozni Steve-vel is. Mert a barátod. Ennyi, és semmi több.

- Hát jó... - sóhajtott fel.

- Mesélj még erről a Pokol Tüze Klubról. - kértem, elterelve a témát. Dustin pedig nagy lelkesedéssel kezdett bele a beszédbe, és mindent elmondott a játékról, és a klub tagjairól is.

*****

Másnap reggel, miközben egyeztettünk Dustin-nal a délutánról, kikísértem az ajtóig. Megígértette velem, hogy megint sütök olyan pizzát, mint péntek este, csak most nagyobb mennyiségben, hogy az egész banda jóllakjon. Nem mintha nagy kedvem lett volna ahhoz, hogy több, mint fél tucat fiút megetessek, de még mindig jobban járunk, ha én sütök, minthogy pizzát rendelnénk. Legalábbis pénzben biztos. Az meg, hogy egész délután a konyhában robotolhatok, senkit nem izgatott.

Dustin épphogy kinyitotta a bejárati ajtót, mikor hangos csikorgással megállt a ház előtt a BMW. Az autóban már ketten ültek, hiszen most Steve mellett ott ült az anyósülésen Robin is. A lány pedig kihajolva az ablakon integetett felém.