The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

39. fejezet: Öribari

*Amanda szemszöge*

Ahogy ígérte, Eddie tényleg ott volt a házunk előtt este hét után. Fogalmam sem volt, hogy hova fogunk menni, és mivel ez csupán egy baráti találkozó volt, így csak egy kényelmes farmert és egy piros, kötött pulcsit vettem fel.

Eddie Dustin-nal együtt jött be a házba, és mikor megláttam a hatalmas mosolyát, nekem is egyből jobb kedvem lett. Dustin szerint sokan nem kedvelik a fiút, mert elég harsány és furcsa személyisége van, de én pont az ellenkezőjét láttam benne. A pozitív kisugárzása inkább feltöltötte az embert.

- Mindig örömmel tölt el, ha látlak, Milady! - hajolt meg színpadiasan - Mehetünk?

- Igen. - bólintottam, majd végignéztem magamon - Nem tudom, hogy jó leszek-e így oda, ahova megyünk.

- Tökéletes. - mosolygott kedvesen - Mindig nagyon csinos vagy.

- Kösz. - viszonoztam a mosolyát, és mivel mindig zavarba jöttem, ha valaki bókolt, az arcom most is piros lett - Menjünk! - javasoltam, majd szóltam Dustin-nak, hogy hívja vissza az anyját, aki nemrég kereste, majd egye meg a vacsorát, amit az asztalra készítettem neki.

Eddie igazi úriember módjára kinyitotta nekem az autó ajtaját, hogy beszállhassak, és egész úton nagyon kedves volt. Elmesélte a D&D játék legfőbb szabályait, és a pénteki nagy csatáról is beszélt, ami az utolsó összecsapásuk lesz a tavaszi szünet előtt.

Egy darabig kocsikáztunk, már valahol a városon kívül jártunk, mikor Eddie lefordult egy kavicsos útra.

- Hova megyünk? - érdeklődtem kíváncsian.

- Ne aggódj, nem vagyok valami őrült gyilkos. - nevetett fel, majd előre bökött a fejével. Követtem az irányt, és a fák között egyre jobban erősödő fényeket vettem észre. Majd pár pillanattal később egy tisztásra értünk, ahol jó pár autó és egy hatalmas vászon volt felhúzva. - Mivel szereted a filmeket, gondoltam ez tetszeni fog. Minden hétfőn, szerdán és pénteken ingyenes autós mozit tartanak itt.

- Ez szuper. - lelkesedtem be egyből, és alig vártam, hogy Eddie leparkoljon - Sosem voltam még ilyen helyen.

- Gyere! - intett a fejével, és kiszálltunk a kocsiból. Az autó hátuljához ment, lenyitotta a plató ajtaját, felugrott rá, majd a kezét nyújtva könnyedén felhúzott engem is. - Csüccs le! Hoztam takarót is, ha esetleg fáznál. Helyezd magad kényelembe, én addig hozok enni és inni. - mondta, majd elindult a tisztás szélén álló popcornos autóhoz.

Imádtam ezt a helyet, és tényleg sokkal jobb kedvem lett, hogy nem otthon, a két fal közt kellett lennem, hanem a szabad ég alatt, és azt csinálhattam, amit szerettem.
Eddie pár perc múlva vissza is ért, egy nagy popcornnal és két kólával a kezében.

- Köszi. - mosolyogtam rá, mikor átnyújtotta a poharat.

- Fogalmam sincs, hogy milyen filmet adnak. - ismerte be, és a vászonra pillantott.

- Nem baj. - ráztam meg a fejemet - Bármit szívesen megnézek. Szeretem a filmeket, mert kikapcsolják az agyamat, és mivel az elmúlt napok szörnyűek voltak... - rántottam meg a vállamat.

- Elmesélheted, ha szeretnéd. - ajánlotta kedvesen - Tudod... Mint mikor az öribarik pletykálnak.

- Szóval most már öribarik lettünk? - kacagtam fel, majd elgondolkodva néztem rá - Oké. A régi öribarim úgyis szépen elárult, mikor lefeküdt az akkori pasimmal, szóval jól jönne egy új.

- Sajnálom. - húzta el a száját, de nem sokkal később mosolyogni kezdett - De legalább abban biztos lehetsz, hogy én nem csapom le a kezedről Harrington-t.