24. fejezet: Sokáig bírni

764 84 11
                                    

*Amanda szemszöge*

Szinte rohantam a videótékába. Mikor odaértem, alig kaptam levegőt. Siettem, mintha az életem múlt volna rajta, pedig igazából nem volt akkor dolog az egész.

- Szia! - siettem egyből a pulthoz, ahogy megláttam Robin-t.

- Szia, Mandy! - ragyogott fel az arca - Hogy vagy?

- Nem igazán tudom. - húztam el a számat.

- Mi a baj? - olvadt le az arcáról a mosoly.

- Nem. Nincs baj... Csak... - néztem körbe az üzletben - Steve nincs itt?

- Nincs. - tekerte a fejét, de a szája sarkában apró mosoly jelent meg - Ma csak később jön, mert valami dolga van. Csak nem hozzá jöttél?

- Nem. - húztam össze a szemeimet. Pedig valójában akartam látni a fiút, de így, hogy nem volt bent, könnyebben tudtam Robin-nal beszélgetni.

- Na mondd, mi van? - sürgetett a lány.

- Tegnap elég furcsa napom volt. - ledobtam a pult elé a táskáimat, és idegesen kezdtem járkálni - Öhm... Eddie-vel voltam, aki körbevezetett a városban. De ezt úgyis tudod. - mutattam rá, mire csak bólintott - Aztán találkoztunk Dustin-ékkal, és átmentünk velük a játékterembe.

- És megjelent Steve... - fejezte be a mondatomat Robin.

- Igen. Dustin-ért jött, de aztán ott maradt velünk. Beszélgettünk, és végül ő vitt haza engem is. Vagyis nem egyből haza, hanem előtte beültünk hárman vacsorázni arra a helyre, ahol veled is voltam. Volt ott egy pincérnő, akivel egyszer randizott, de persze utána egyszer sem kereste. Aztán szóba került a randizás, Dustin ugyan olyan kerítő szerepet vett fel, mint te legutóbb. De közöltem velük, hogy nem randizok senkivel. Pedig Steve mondott olyat is, hogy randizhatnánk. De persze egyből azzal védekezett, hogy csak viccelt. Majd... Egyszer csak megjelent Nancy. Az a Nancy, Steve nagy szerelme.

- Volt szerelme. - szólt közbe Robin, kihangsúlyozva az első szót.

- Jó. Ez most lényegtelen. - intettem felé, és folytattam a hadarást - Szóval... Elég sokáig beszélgetett vele, én meg kezdtem magam hülyén érezni. El akartam indulni haza, de Steve pont akkor jött vissza. Szóval, hazavitt minket. A ház előtt ketten maradtunk a kocsiban, ahol szóba hozta, hogy Eddie-vel randiztam. Persze, nem randiztam vele, és ezt neki is elmondtam. Aztán megkérdezte, hogy lógunk-e majd együtt. Nem randi, csak lógás. Kettesben.

- Mit mondtál neki?

- Azt, hogy oké. Elvégre eddig is lógtunk együtt. - rántottam meg a vállamat.

- Ugye tudod, hogy valójában randira akart hívni? - nevetett fel Robin.

- Nem akart randira hívni. - ráztam a fejemet - Mondta, hogy nem randi.

- Persze. Mert leszögezted, hogy nem randizol. Steve nem hülye. Azért hívott "lógni", mert randizni akar veled. És ha csak így lehetséges, hogy időt töltsön veled, akkor ezt is bevállalja. Hozzáteszem, nem szokot csak úgy lógni a lányokkal. - mosolygott.

- Megpusziltam. - bukott ki belőlem a szó hirtelen.

- Megint?

- Megint? - néztem rá furcsán, majd eszembe jutott a kedd este - Ó! Szóval mesélt a keddről?

- Aha. Tegnap teljesen kétségbe volt esve.

- Mitől?

- Attól, hogy nem lát többet. - nevetett - Ki volt akadva, hogy kedd este óta nem jelentél meg, és akkor sem látott, mikor Dustin-ért ment, vagy hazavitte. Azt hitte, hogy elrontott valamit, mikor kedden hazavitt.

The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVADonde viven las historias. Descúbrelo ahora