The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

47. fejezet: Egyelőre

*Amanda szemszöge*

Eddie betartotta a szavát. Mikor odamentem hozzá, úgy kapott fel a földről, mint a rongyot, és szorosan magához ölelt. Habár elleneztem, hogy ezt tegye, ő csak vigyorgott, és fantasztikusan szórakozott Steve-en.

- Ha látnád az arcát... - nevetett, és a hátam mögé pillantott.

- Hagyd már! - kuncogtam fel, és meglegyintettem a mellkasát.

- Imádni fogom ezt. - dörzsölte össze a tenyerét, majd kérdőn nézett rám - Milyen volt a tegnap estéd?

- Nem is tudom. - ingattam a fejemet - Robin nem jött el, így ketten voltunk Steve-vel. Először nem akartam vele menni, de végülis nem volt rossz az este.

- Történt valami?

- Nem. - ráztam a fejemet.

- Oké. Akkor folytathatjuk a "Tegyük féltékennyé Steve Harrington-t" hadműveletet.

- Én nem folytatok semmit. - ellenkeztem - De látom, te már benne vagy a játékban. Mikor kezdtek?

- Hamarosan. - mutatott hátra - Dustin-ra és Mike-ra várunk. Mivel Lucas a meccset választotta a D&D helyett, valakit szereznek helyette.

- Igen. - nevettem fel - Engem is rá akartak venni, de...

- De Harrington-nal van programod. - kacsintott rám - Értem én.

- Este pedig veled. - böktem meg a mellkasát.

- Ugye tudod, hogy nem muszáj moziznunk. Ha esetleg Harrington-nak vannak más tervei veled az estére.

- Nem. Mozizni megyek az öribarimmal. - mosolyogtam rá.

- Oké. - nevetett fel - Viszont nem tudom, hogy mikor lesz vége a játéknak, meg utána még van egy kis dolgom. Találkozzunk itt, a parkolóban fél tízkor. Így csak a késő esti filmre érünk oda, ha nem baj.

- Tökéletes. - bólintottam - Most megyek. Be kell mennünk, hogy jó helyünk legyen.

- Jól van, hercegnő. - bólintott, majd kaján mosollyal mellém lépett, átkarolta a vállamat, és lenyomott egy puszit az arcomra.

- Nagyon gonosz vagy. - kacagtam fel, majd elköszöntem tőle, és visszamentem Steve-hez és Robin-hoz.

- Én azt hiszem, bemegyek. - szólalt meg Robin, és mielőtt bármit mondhattam volna, már szedte is a lábait a suli felé. Steve-re pillantottam, aki a kocsijának dőlve, karbatett kézzel és összeráncolt homlokkal nézett mögém.

- Minden oké? - kérdeztem, és intettem egyet a szeme előtt, hogy rám figyeljen.

- Mit akart? - bökött előre az állával. Én hátranéztem a vállam felett, és még éppen láttam, ahogy Eddie bement az ajtón.

- Csak megbeszéltük, hogy este mikor és hol találkozunk. - néztem vissza Steve-re, aki most engem méregetett ugyan olyan tekintettel.

- És... Ennyire jóban vagytok?

- Barátok vagyunk. - bólintottam - Sokat beszélgettünk az elmúlt héten.

- Robin is a barátod. - rántotta meg a vállait - Mégsem ölelkeztek, meg nem puszilgatjátok egymást.

- Téged is puszilgatlak. - csúszott ki a számon, majd egy pillanattal később el is vörösödtem.

- És én hasonló helyet foglalok el az életedben, mint Munson? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.

- Mire gondolsz? - tettettem a hülyét.

- Én is csak a barátod vagyok? - hangja kissé szomorú lett. Egy darabig csak bámultam az arcát.