18. fejezet: Rossz a helyzet

812 83 8
                                    

*Steve szemszöge*

Kedd este óta nem láttam Amanda-t, és kezdtem kicsit kiakadni ettől. Mikor hazavittem, azt mondta, hogy másnap bejön a tékába, de ezt azóta sem tette meg. Pedig már péntek délután volt.

Szerdán nem jött, pedig szinte egész nap az ajtót lestem, hogy mikor lép be rajta. Aznap még annyira nem is foglalkoztam vele, de mikor csütörtökön sem jelent meg, utána kellett néznem a számítógépen, hogy volt-e itt akkor, mikor nem én dolgoztam. Nem, nem volt. Aznap már próbaltam minél hangosabban megállni a házuk előtt, mikor hazavittem Dustin-t, hátha kijön, és letol a vezetési stílusom miatt. De nem tette. Ahogy egyik reggel sem kísérte ki Dustin-t az ajtón.
A kis szarost persze nem kérdezhettem meg arról, hogy mi van Amanda-val, mert vagy nem válaszolt volna, vagy elküldött volna a francba.

Egész pénteken csak azon kattogott az agyam, hogy mit csesztem el. Vajon ennyit rontottam a helyzeten azzal, hogy a szeme láttára randiztam? Vagy attól ilyedt meg, amit mondtam, mikor kedden hazavittem? Rájött, hogy mire céloztam azzal, hogy változik az ízlésem a lányok terén? Sejti, hogy rá gondoltam? Ez ijesztette meg? Vagy az, hogy közel kerültem hozzá? De mégis ő mozdult meg előbb, mikor adott egy puszit.
Mi lett volna, ha én lépek először? Mert biztos vagyok benne, hogy én nem az arcát céloztam volna meg azzal a puszival. Ha ennyiért elkerül, mi lett volna akkor, ha megcsókolom? Még szerencse, hogy nem tettem.
Nem egyszer jutott eszembe, hogy csak úgy beállítok hozzájuk, de nem akartam még jobban rontani a helyzeten.

- Steeeeeeve... - szólt Robin, egy halom kazettát egyensúlyozva a kezei közt.

- Hmmm? - pillantottam rá, de nem mozdultam meg.

- Nem akarnál segíteni egy kicsit? - húzta össze a szemeit, és szúrósan nézett rám a nagy halom fölött, amit tartott.

- Nem igazán... - tekertem a fejemet, de leszálltam a székről, és kivettem pár filmet a kezéből. A sorok közé mentünk, és megkerestük a filmek helyét a polcon.

- Minden oké? - kérdezte óvatosan Robin.

- Aha. - bólintottam, de nem néztem rá.

- Steve... - állt elém, kényszeríteve, hogy rá figyeljek.

- Igen?

- Mi a baj? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.

- Öhm... Semmi. - ráztam a fejemet, aztán kivettem a többi kazettát is a kezéből.

- Történt valami kedd este? - tért a tárgyra.

- Nem. Minek kellett volna történnie? - tettettem a hülyét, de persze tisztában voltam vele, hogy hamarosan be kell neki ismernem, hogy mi a bajom.

- Azóta elég fura vagy. Történt valami... Mandy-vel? - bökte ki végre.

- Nem igazán tudom. - néztem most először rá. Válaszomra meglepett arcot vágott - Hazavittem. Beszélgettünk. Figyeltem minden reakcióját, ahogy javasoltad. Kérdezgetett a randiról is, meg szóba hozta, hogy a lány megcsókolt. Gondoltam, hogy ez jó jel, ha így érdeklődik... Az, nem?

- Szerintem igen. - bólogatott - Gondolom kíváncsi volt, hogy mennyire komoly a dolog. Mi volt még?

- Szóba jött, hogy milyen lány az esetem.

- Remélem, hogy nem mondtad megint azt neki, hogy nem ő. - csapott a homlokára Robin.

- Dehogy! - szinte felkiáltottam - Azt mondtam, hogy nem igazán van esetem. És céloztam rá, hogy gyorsan változik az ízlésem.

- Ezt így mondtad meg neki? - nevetett fel.

- Igen. Miért?

- És ő mit mondott?

The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVATahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon