The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

14. fejezet: Múlt

*Amanda szemszöge*

A BMW hátsó ülését foglaltam el, Robin mögé pattantam be. A belváros szerencsére közel volt, így nem sokat kellett autóznunk, és az alatt a kis idő alatt szinte meg sem szólaltunk. Robin próbálkozott még párszor kihúzni Steve-ből, hogy kivel lesz randija, de a fiú hajthatatlan volt, semmit nem mondott neki. Mielőtt befordultunk volna az utcába, ahol ki akartuk rakatni magunkat, azon kaptam Steve-et, hogy a visszapillantóból engem bámult. Nem szóltam neki egy szót sem, az út további részében inkább az utcát figyeltem.

Pár percen belül meg is érkeztünk a főútra, ahol Steve a játékterem előtt parkolt le.

- Biztos, hogy itt jó lesz? - kérdezte, majd oldalra fordult az ülésben, hogy mindkettőnket lásson.

- Aha. - bólogatott Robin - Innen sétálunk.

- És... - pillantott rám - Hova mentek?

- Rám ne nézz! - tettem fel a kezeimet - Eddig csak a boltban, meg a tékában jártam. Fogalmam sincs, hogy mi és hol van.

- Ezt bízd rám! - pillantott hátra Robin is, majd Steve-re nézett - Te pedig ne érdeklődj, hogy hová megyünk! Ha nem pattintanál le minket, akkor tudnád. - mondta, és kiszállt a kocsiból - Gyere, Mandy! - kiáltott vissza, én pedig szélsebesen követtem, mielőtt Steve-vel kettesben maradtunk volna a kocsiban.

- Értetek jöjjek? - húzta le az ablakot a fiú.

- Nem kell! - intette le Robin.

- De gyalog vagytok. - erősködött.

- Megoldjuk, oké?

- Te közel laksz, de Amanda nem. - mutatott rám, én pedig nem értettem, hogy miért ragaszkodik ennyire ahhoz, hogy értünk jöjjön.

- Steve... - hajoltam be az ablakon - Kérlek... Én legyek az utolsó személy, aki miatt megszakítod a randidat. Oké? - erőltettem egy mosolyt az arcomra, míg ő kikerekedett szemekkel nézett rám. Ez pedig valamiért elégedettséggel töltött el.

- Jó mulatást! - hajolt be mellette Robin, majd karon ragadott, és maga után húzott, faképnél hagyva Steve-et. Pár lépés után viszont muszáj volt visszanéznem rá. Ugyan ott állt, és utánunk bámult. Mikor találkozott a tekintetünk, a gázra lépett, és elhajtott. Fogalmam sem volt, hogy mi ütött belé. Igazából azt sem értettem, hogy velem mi volt.

*****

Robin a tékától nem olyan távol lévő kajáldát ajánlotta, ahol a legtöbb velünk egyidős szokta múlatni az idejét. A kis étteremben rengeteg asztal volt, mindegyik körül boxokkal, és szinte az összes foglalt volt. Majdnem az ajtóval szemben találtunk egy üreset, amit egyből el is foglaltunk, és rögtön meg is jelent egy pincér, akin rózsaszín-fehér csíkos egyenruha, és hozzá illő görkorcsolya volt. Imádtam ezt a helyet!

- Sziasztok! Mit hozhatok? - kérdezte a rövid, vörös hajú lány.

- Öhm... - Robin arca hófehérre sápadt, mikor a lányra nézett, majd szinte egyetlen szót sem tudott kimondani dadogás nélkül- É... Én egy... Sajtburger. Meg... Meg egy epershake.

- Oké, szóval egy sajtburi és egy epres shake. - írta fel a lány, majd rám nézett - Neked?

- A shake jól hangzik. Én is szeretnék egyet. - végigfutottam az étlapon - Meg egy hamburgert, extra hagymával.

- Rendben. Hamarosan hozom! - mondta kedvesen, majd elgurult. Én kérdőn néztem Robin-ra, de persze tudtam, hogy mi történt az előbb. Legalábbis sejtettem. Ő még mindig fal fehér volt, mikor szinte szégyenlősen rám emelte a tekintetét.