The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

72. fejezet: Újra hallani

*Steve szemszöge*

Mi a fene volt ez az egész? Tátott szájjal néztem a távolodó Amanda után. Azt mondta, hogy nem haragszik rám, de mégis faképnél hagyott. Mit jelent az, hogy nincs mit elrontani? Nem olyan régen még én voltam neki a legfontosabb. Oké, hogy azóta megint rontottam a helyzeten, de most mondta, hogy nem haragszik.

Amanda az éppen bunyózó Dustin és Eddie felé vette az irányt, miközben Robin a másik oldalról közeledett felém.

- Ez túl gyors volt. - mondta, mikor odaért hozzám, és leült - Nem sikerült megbeszélni a dolgot?

- Nem tudom, hogy mi történt. - ráztam a fejemet tanácstalanul - Azt mondta, hogy nem haragszik rám. De mikor azt mondtam, hogy nem akarom elrontani vele a dolgot, azt felelte, hogy nincs mit elrontanunk. Ez mégis mit jelent?

- Nekem is azt mondta, hogy nem haragszik. - rántotta meg a vállait Robin - De megint a fejébe vette, hogy még Nancy-t szereted. Megtennéd végre, hogy elmondod neki, hogy szerelmes vagy belé?

- El akartam, de köpni-nyelni nem tudtam, mikor itthagyott az előbb. - mutattam a lány után, aki most kacagva figyelte Dustin-t és Eddie-t - Nézd meg! Vele milyen vidám.

- Jaj, Steve! - nyavalygott Robin - Ne kezdd el te is, oké? Ugyan olyanok vagytok. Te Eddie-re vagy féltékeny, Amanda meg Nancy-re. Pedig semmi okotok nincs rá. Csak te úgy gondolod, hogy nem érdemled őt meg, ő meg azt hiszi, hogy nem elég jó senkinek sem. Pont összeilletek. Két szerencsétlen.

- És mi van Vickie-vel? - tereltem el a témát magamról.

- Semmi. - húzta el a száját - Talán pont ez a pofára esés kellett, hogy magamhoz térjek.

- Én akkor sem értem. - ellenkeztem - Szerintem az a lány akkor is a ciciket szereti. Bárki bármit mond.

- Steve... - szólt rám kissé megemelve a hangját - Most a szerelmi életem számít a legkevésbé, oké?

- Igen. Igazad van. - pillantottam Amanda irányába, aki éppen Eddie előtt állt, a fiú hátulról átkarolta, és úgy mutatta neki, hogy hogyan tudja használni a szegecses pajzsot támadásra. Megint feltámadt bennem a zöldszemű szörny, és legszívesebben odamentem volna, hogy jól orrba vágjam a srácot. De igaza volt Robin-nak, most nem ez volt a fő probléma.

- Nem rátok gondoltam, Steve. Csak... Most van egy olyan szörnyű érzésem, hogy ezúttal talán nem sikerül győznünk.

- Szerinted nem kéne belevágni?

- Miért? Ki más tudná megoldani, ha nem egy csapat őrült? - nevetett fel, majd a többiekre nézett. Dustin éppen Amanda és Eddie ellen harcolt, Nancy és Max lőni próbáltak, Lucas és Erica pedig a lándzsákat lengették.

- Jól van. - bólintottam - Menjünk és nyírjuk ki Vecna-t.

- Per Henry-t. - helyeselt Robin.

- Per Egyet. - mondtam, majd felpattantam mellőle - Megyek, összeszedem őket, mielőtt egymást nyírják ki véletlenül.

- Steve... - állított meg Robin - Ha nem sikerül...

- De sikerülni fog... - vágtam a szavába.

- De benne van, hogy nem fog... Szóval... Szerintem beszélned kellene Mandy-vel, még mielőtt beindulnak az események.

- Nem akar beszélni velem.

- Beszélj te, mondd el neki, hogy mit érzel. Nem kell, hogy beszéljen, elég, ha te beszélsz, és megmondod neki, hogy szereted. Mielőtt késő lesz. - húzta el a száját szomorúan, mire csak bólintottam egyet, és elindultam a csapat irányába, hogy összetereljem őket. Ugyanis itt volt az ideje, hogy megöljük Vecna-t.