The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

70. fejezet: A lakókocsi és a hat kölyök

*Amanda szemszöge*

Ahogy kiértünk az útra, és lassítottunk kicsit a tempón, kezdtem magam kellemetlenül érezni. Főleg, hogy Steve többet nézett felém, mint az útra. Először próbáltam nem foglalkozni vele, de sokáig nem bírtam, ezért szó nélkül keltem fel az ülésből, és elindultam hátra, hogy ott keressek magamnak egy szabad helyet.

- Hé! - kapta el a csuklómat gyengéden, mikor el akartam sétálni mellette - Nem maradsz itt? Beszélhetnénk.

- Kicsit fáradt vagyok. - rántottam meg a vállamat, a szemeimet pedig a cipőm orrára irányítottam - Lehunyom a szemem, amíg oda nem érünk.

- De itt is aludhatsz. - bökött az állával az ülésre, ahonnan nemrég keltem fel.

- Inkább hátra mennék. - tekertem meg a fejemet, majd kihúztam a kezemet az ujjai közül, és magára hagytam. Eddie és Dustin leghátul ültek, és kedvesen mosolyogtak rám, mikor feléjük sétáltam. Azonnal odébb húzódtak, hogy kettőjük közé ülhessek.

- Mi a helyzet, hercegnő? - érdeklődött egyből Eddie.

- Semmi. Kicsit fáradt vagyok, de azon kívül minden oké. Még úgy is, hogy valószínűleg hamarosan eljön a világvége. - nevettem fel zavartan.

- Miért nem beszélsz Steve-vel? - kérdezett rá Dustin, miközben gyanakodva méregetett.

- Honnan veszed, hogy nem beszélek vele?

- Mert nem vagyok hülye. - forgatta meg a szemeit - Láttam, hogy nem engedted meg neki, hogy hozzád érjen. Mit csinált?

- Semmit, Dustin. - nyúltam az arcához, és eltűrtem egy tincset az arcából - Minden rendben van, oké? Most ne ezen agyalj. Sokkal nagyobb szükség lesz az okos fejedre a fontosabb dolgokhoz. - böktem meg a homlokát.

- Ez is fontos, Manny. - erősködött.

- Steve kicsit rosszul válogatta meg a szavait, mikor Mandy-hez szólt. - hajolt előre Eddie, hogy Dustin-ra nézhessen - Ennyi az egész. De biztos vagyok benne, hogy csak össze volt zavarodva abban a helyzetben, és nem akarta megbántani őt. - fejezte be, majd jelentőségteljesen nézett rám.

- Mióta vagy te az ő öribarija, és nem az enyém? - kérdeztem megjátszott sértődöttséggel.

- A tiéd vagyok, hercegnő. Éppen ezért mondom ezt. - mosolygott kedvesen.

- Mit mondott? - kérdezte Dustin mérgesen.

- Csak azt, hogy miattam esett transzba Nancy, mert én húztam az időt, mikor fel kellett volna másznom a kötélen. - rántottam meg lazán a vállamat, majd Steve felé pillantottam a lakókocsi elejébe, ahol éppen akkor foglalt helyet mellette Nancy. A gyomrom pedig újabb és újabb bukfencet vetett, ahogy egymásra mosolyogtak.

*Steve szemszöge*

Miközben kihajtottam a lakókocsiparkból, azon kattogott az agyam, hogy mit mondjak Amanda-nak. Hogyan kezdjek bele a bocsánatkérésbe? Egyáltalán hogyan lehettem olyan idióta, hogy felemeltem rá a hangomat, és olyat mondtam neki? Mégis mi ütött belém? Hiszen szerelmes vagyok ebbe a lányba.

A gondolataimat éppen akkor kezdtem összeszedni, és eldöntöttem magamban, hogy most megmondom neki, hogy szeretem, mikor felkelt, és ott akart hagyni a lakókocsi elejében.

- Hé! - fogtam meg a kezét, mielőtt elment volna mellettem - Nem maradsz itt? Beszélhetnénk.

- Kicsit fáradt vagyok. - felelte, rám sem nézve - Lehunyom a szemem, amíg oda nem érünk.