The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

46. fejezet: Nem úgy néz rá

*Amanda szemszöge*

Pénteken már kora délután elkészültem, és mivel a suli kosármeccsére mentünk, zöldbe öltöztem. Jobban mondva csak a pulcsim volt zöld, alulra egy fehér nadrágot húztam. Ezek voltak a Hawkins-i Tigrisek színei.

Dustin nem jött haza suli után, ezért egyedül voltam a házban, és négy óra után már készenlétben vártam, hogy megérkezzen értem Steve és Robin. Nagyon izgultam a tegnap este után, ugyanis csak miután este lefeküdtem aludni, akkor gondoltam bele jobban, hogy hogyan hagytam ott Steve-et a házunk előtt, mikor hazahozott. Valószínűleg ezúttal én hoztam őt zavarba, de biztos voltam benne, hogy a mai nap folyamán jópárszor pirosban fog pompázni az arcom. Ugyanis mikor mellettem van, zavarba jövök, és azt sem tudom, hogy hogyan viselkedjek. Csak néha van bennem egy kis erő ahhoz, hogy felülkerekedjek, és én hozzam őt zavarba, vagy hogy ellenálljak a kiskutya szemeinek. Meg a csábító mozdulatainak, amiket folyton bevet, pedig már az elején megmondtam neki, hogy engem ezzel nem vesz le a lábamról. De a fenébe... Már régen levett. Sőt, inkább letarolt.

Kereken négy órakor szólalt meg a csengő, én pedig szélsebesen siettem ajtót nyitni. Steve állt odakint, és széles mosollyal nézett rajtam végig.

- Ejha! - bólintott - Látom az alkalomhoz illően öltöztél.

- Nem túlzás? - tártam szét a kezeimet.

- Kicsit sem. - lágyult el az arca - Nagyon szép vagy. Habár... - lépkedett közelebb, majd az ujjai közé vett egy kilógó tincset a copfomból - Jobb, mikor szabadon van a hajad.

- Néha zavar, hogy olyan kesze-kusza. - vallottam be - Szóval így kényelmesebb. Amúgy... - húztam el a szót, és eltoltam a kezét a hajamtól - Nincs tapi, Harrington! - mondtam, miközben elfordultam tőle, és bezártam az ajtót.

- Értettem! - nevetett fel, mikor elindultunk a kocsi felé.

- Elég lett volna ám, ha dudálsz. Nem kellett volna azért kiszállnod, hogy becsengess. - jegyeztem meg.

- Milyen férfi lennék, ha nem csengetnék be a lányhoz, akiért jöttem? - kérdezte játékosan.

- De a mi házunk előtt úgy nyomtad a dudát, mint egy őrült. - dugta ki a fejét Robin a lehúzott ablakon.

- Fogd be és ülj hátra! - mondta neki unottan Steve, mire én egyből ellenkezni kezdtem.

- Nem kell! Majd ülök én hátra.

- Isten ment! - csatolta ki a biztonsági övét Robin, és elkezdett átmászni hátra - Utána meg napokig hallgathatnám, hogy azt akarta, hogy te ülj mellette. - bökött Steve-re az állával, és elvigyorodott. Én a mellettem álló fiúra pillantottam, aki habár bosszúsan nézett Robin-ra, mégis pipacs pirossá vált az arca. Alig láthatóan elmosolyodtam, majd beültem az anyósülésre. - Milyen volt a tegnap este? - súgta a fülembe a lány, miközben Steve megkerülte a kocsit.

- Azért még számolunk. - fordultam hátra, de mosolyra húzódott a szám.

- Elmeséled majd? - kuncogott.

- Talán igen, talán nem. - feleltem neki, pont, mikor mikor Steve beszállt.

- Remélem, hogy igen. - motyogta Robin, amin elnevettem magam, Steve pedig kérdőn nézett rám.

- Mit sugdolóztok? - kérdezte kíváncsian.

- Semmi közöd hozzá. - válaszolt helyettem Robin.

- Nem is téged kérdeztelek. - nézett rá a visszapillantón keresztül.

- Rólad volt szó. - jelentette ki hirtelen Robin - Csak annyit mondtam, hogy remélem, jó fiú voltál tegnap este.

- Neked meg ahhoz nincs semmi közöd, hogy mi volt tegnap este. - nevetett fel Steve - Nem jöttél el, szóval...