The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

7. fejezet: A hozzá illő név

*Amanda szemszöge*

Szombat reggel kicsit sikerült tovább aludnom, mint előző nap. Mikor kimentem a konyhába, Dustin már megint az asztalnál ült.

- Jó reggelt! - mosolyogtam rá, és megborzoltam a haját - Ugye tudod, ha nem kelnél fel előbb, mint én, tudnék neked reggelit készíteni. Amilyet anyád is elvár tőlem.

- Nem kell fáradnod. Amúgy is, legalább most tudok enni ilyeneket is. - mutatta fel a dobozt.

- Hát jó. Amúgy miért kelsz fel ilyen korán hétvégén is?

- A srácokkal találkozok. - rántotta meg a vállát.

- A játékterembe mentek? - ültem le vele szembe, és én is öntöttem magnak egy tál színes gabonapelyhet.

- Nem. - pillantott rám, majd elhúzta a száját. Láttam, hogy nem akar mást mondani.

- Dustin... Tegnap már megbeszéltük, hogy nem érdekel, mit csinálsz a szabadidődben. De azt, hogy hová mész, el kell mondanod.

- Jó. Tudom. - tette le a kanalat a kezéből - Nem a játékterembe megyünk, hanem a suliba.

- A suliba? - ráncoltam össze a homlokomat - Szombaton?

- Igen. Van egy pár srác, akikkel összejövünk néha. Mi vagyunk a Pokol Tüze Klub. - húzta szét a mellkasán az inget, ami alatt volt még egy póló. Rajta egy ördög fejével, egy karddal, egy buzogánnyal és a felirattal.

- De... Ez ugye nem valami illegális dolog? - nyeltem egy nagyot.

- Nem. - kacagott fel - Csak játszunk. D&D-zünk. Ez egy asztali szerepjáték. Szörnyek, hősök, meg hasonlók.

- És ezért mentek a suliba? Hogy ezzel játszatok?

- Igen. Régebben Mike-ék pincéjében gyűltünk össze, de a gimiben megalakult a klub. És többen lettünk. Meg vannak nálunk idősebbek is, akiket nem biztos, hogy szívesen látnának Mike szülei.

- Idősebbek?

- Igen. Végzősök, vagy olyasmi.

- Olyasmi?

- Igen. Eddie, aki úgymond a főnök... Egy párszor végigjárta már az utolsó évet. - magyarázta teljesen komolyan, én pedig nevetni kezdtem.

- Szóval nem ő a legélesebnb kés a fiókban. - jegyeztem meg, mire ő is mosolyra húzta a száját.

- Amúgy nagyon jófej. - ingatta a fejét - Tényleg bírom őt. Mindenki tudja, hogy együtt lógunk, ezért nem zaklatnak minket.

- Az jó. - tényleg örültem neki, hogy van, aki kiáll mellette. Mindig különc volt, és mindig voltak, akik bántották a fogai, és a beszéde miatt. Jó volt hallani, hogy egyre több barátja lesz.

- És te? Mit fogsz ma csinálni?

- Nem tudom. Kicsit rendet rakok... Megjegyzem, a mai naptól nem fogom utánad összeszedni a koszos ruhákat. Szóval... Ha nagyon szépen megkérlek, annyit megtennél, hogy a szennyesbe dobsz mindent, amit ki kell mosni?

- Öhm... Oké! - bólintott - Persze.

- Remek. Köszönöm.

- És mi lesz a rendrakás után? - érdeklődött tovább.

- Szerintem kicsit jobban körbenézek a városban.

- Veszel ki új filmet is?

- Lehet. Miért vagy ilyen kíváncsi? - kacagtam fel.

- Ha te tudni akarod, hogy én hol vagyok, akkor én is tudni akarom, hogy te merre jársz. - rántotta meg a vállát.

- Jól van. Igen, valószínűleg veszek ki egy új filmet, veszek valami rágcsát, és itthon töltöm a nap további részét.

- Elmenjek veled a tékába? - ajánlotta fel.

- Nem. - húztam össze a szemeimet - Miért kellene eljönnöd velem?

- Csak... - vett egy mély levegőt, és elgondolkodott - Nem akarom, hogy Steve körülötted legyeskedjen.

- Steve nem a barátod? Bírod őt, nem?

- Igen. A barátom, akit bírok. De ismerem is nagyon jól. Éppen azért nem akarom, hogy rád is kivesse a hálóját. Mióta Nancy szakított vele, nem veszi komolyan a lányokat, csak időtöltésnek kellenek neki. Nem szeretném, ha veled is ez lenne. Azok után meg főleg nem, amik történtek tavaly... - fejezte be halkan.

- Dustin. - mosolyodtam el, bármennyire is nehéz volt, azok után, hogy eszembe jutottak a tavalyi dolgok - Nem pasizni jöttem ide. Azért vagyok itt, hogy rád vigyázzak. Steve amúgy sem az esetem, és én sem vagyok az övé. De ezt már megbeszéltük vele is.

- Erről beszéltetek? - nyíltak tágra a szemei.

- Igen. - nevettem fel - Igazából arról volt szó, hogy mióta itt vagyok, átmentél védelmezőbe.

- Csak nem akarom, hogy megint bajod legyen. - hajtotta le a fejét.

- Nem lesz. - keltem fel az asztaltól, hogy magamhoz húzhassam az én kedvenc unokaöcsémet - Imádlak!

- Tudom. - nevetett fel, majd tovább kanalazta a reggelijét. Én pedig mosolyogva néztem őt. Mindig nagyon szerettem Dustin-t, de ezek után csak még nagyobbra nőtt a szívem. Soha, senki nem védelmezett még így, ahogy ő tette. Tudtam, hogy belőle soha nem lesz olyan pasi, akitől félteni kell majd a lányok szívét.

*Steve szemszöge*

Szombat volt, de mégis korán kellett kelnem. Robin ma nem tudott bejönni dolgozni, így a teljes műszakot egyedül kellett vinnem. Hétköznap Robin suliban van, így csak délutáni műszakban vagyunk beosztva. De hétvégente ketten szoktunk lenni egész nap. Még úgy is, hogy neki a tanulás miatt, igazából csak fele annyit kellene itt lennie, mint nekem. Nekem, akinek ez a fő állása. Néha kissé zavaros volt a beosztásunk, de még így is jobban szerettem ezt, mint a fagyis melót.
Éppen ezért nem is problémáztam azon, hogy Robin ma nem tudott bejönni. Szombaton úgyis csak délután indul be az üzlet. Mikor bejönnek a gyerekek kivenni valami mesét, vagy a párok valami vígjátékot, vagy a csajok valami nyálas csöpögős filmet. Vagy éppen horrort. Na jó, horrort eddig nem vett ki egyetlen lány sem, egészen tegnapig. Csak Dustin bosszantó unokatestvére. A lány, aki úgy beszélt velem, mint még soha senki. A lány, aki habár nem volt az esetem, de be kellett ismernem, hogy lenyűgöző volt. A lány, aki most sétált el az üzlet előtt, és aki most nyitott be az üzletbe. Habár a pulzusom felugrott az egekbe, próbáltam tök normálisan, és visszafogottan viselkedni.

- Szia! - köszönt, és valami mosolyhoz hasonló ült ki az arcára.

- Szia! - gyorsan levettem a lábaimat a pultról, és lepattantam a székről - Vissza is hoztad a filmet?

- Igen. - vette elő a táskájából, és felém nyújtotta a kazettát.

- Viszel másikat?

- Öhm... Igen. Talán többet is.

- Egész szombat este filmezni fogsz? - húztam fel a szemöldökömet, de az arcából ítélve egyből rájöttem, hogy talán rosszat mondtam - Mármint... Nem rosszból mondtam. Csak... Lesz ma este egy buli. Nem jössz?

- Nem igazán ismerem az itteni embereket. - húzta fel a vállait - Meg nem vagyok az a bulizós típus. Jobban szeretek otthon ülni, és filmeket nézni.

- Értem. - bólintottam, és nem nagyon tudtam mást mondani neki. Igazából azt sem tudtam, hogy miért kérdeztem meg, hogy jön-e a buliba. Hiszen én sem akarok menni. Egy darabig jó volt, jól is éreztem magam az ilyen estéken, de mióta nem járok suliba, valahogy nem mozgatott meg a dolog. Az évfolyamom nagy része lelépett, és az alsóbb osztályokkal pedig nem voltam olyan jóba, hogy velük együtt bulizzak.
Valamiért viszont mégis kíváncsi voltam arra, hogy Manny... Mandy ott lesz-e. Pontosabban Amanda. Mert ugye tegnap este felhívta rá a figyelmemet, hogy én csak a teljes nevén szólíthatom. De nekem ez így tök jó volt. Elvégre szép a neve. És sokkal jobban illik hozzá az Amanda, mint bármely más becézése.