The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

32. fejezet: Bármi lesz is

*Amanda szemszöge*

Elég későn keltem fel, hiszen alig bírtam elaludni, miután otthagytam Steve-et a nappaliban. Egész végig csak forgolódtam, és azon járt az eszem, amik az este folyamán történtek. A táncra, mikor közelebb húzott magához, mikor olyan közel voltunk ahhoz, hogy csókolózzunk. Aztán mikor eszét vesztve kisebb-nagyobb sikerrel meg akart védeni azzal a seggfejjel szemben. Mikor hazahoztam, és ápoltam. De a legjobban az maradt a szemem előtt, mikor lefekvés előtt megsimogattam az arcát, a homlokát és a száját. Egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből a száját.

Miután kikászálódtam az ágyból és kicsit rendbe raktam a fejemet, gyors léptekkel siettem a nappali felé. Ott azonban nem éppen az a látvány fogadott, amit vártam.

- Dustin... - hangom kissé meglepett, talán csalódott is volt.

- Neked is jó reggelt! - mondta kissé felháborodva - Talán nem rám számítottál?

- Jó reggelt! - léptem oda hozzá, és puszit nyomtam a hajába - Hol van Steve?

- Elment. - rántotta meg a vállát lazán. Nem szerettem, mikor úgy kellett belőle kihúzni a válaszokat.

- És hogy érezte magát? Nem volt rosszul?

- Nem.

- Csak mert este eléggé fájtak a sérülései, meg szédelgett is. - magyaráztam az aggodalmam forrását, habár ahogy elnéztem, Dustin-t kicsit sem érdekelte - Na, mindegy. Mit csinálsz ma?

- Délután átmegyek Mike-hoz. Jövő szombaton elutazik a tavaszi szünetre.

- Tényleg? Hova megy?

- Will-ékhez, Lenora-ba. Tudod... Meséltem neked Tizi-ről, ő a barátnője. Ő is Will-ékkel lakik.

- Öhm... - gondolkodtam el - Will bátyja, Jonathan, ugye? Nem ő Nancy barátja?

- De igen. - pillantott rám most először Dustin, és a nézéséből láttam, hogy lebuktam.

- És Nancy is megy Mike-al? - próbáltam teljesen érdektelenül feltenni a kérdésemet.

- Nem. Úgy volt, hogy igen, de aztán mégsem megy el. Nem tudom, hogy vannak most, de gondolom nehéz a távkapcsolat. Habár Suzie-nak és nekem nagyon jól megy.

- Igen. - fújtam ki az eddig visszatarott levegőt, és próbáltam lenyugtatni a borsó méretűre összezsugorodott gyomromat.

- Miért kérdezel Nancy-ről? - tette fel azt a kérdést Dustin, amit igazán el akartam kerülni.

- Csak kérdeztem. - feleltem lazán - Reggeliztél már?

- Kételkedsz abban, amit Steve iránt érzel? - kérdésére szinte lefagytam. Aztán feladtam a titkolózást, és nagyot sóhajtva lehuppantam mellé a kanapéra.

- Nem. Azt tudom, hogy kedvelem. Inkább abban kételkedem, hogy ő mit érez. Nancy iránt. Emlékezz csak a péntek estére.

- Beszélgettem vele ma reggel. - nézett rám félve, én pedig egyből a legrosszabbra gondoltam.

- Miről?

- Nancy-ről, rólad. Hogy mit akar.

- És mit mondott?

- Nem sok mindent. Inkább én mondtam neki dolgokat.

- Mit, Dustin? - kezdtem ideges lenni. Szerettem az unokaöcsémet, de nem akartam, hogy bárki is beleszóljon a szerelmi életembe.

- Megmondtam neki, hogy csak akkor kezdjen bele bármibe is, ha ezer százalékig biztos benne, hogy ezt akarja.

- Dustin... - pattantam fel mellőle, és ideges járkálásba kezdtem - Miért avatkozol bele?