The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

40. fejezet: Minden szó

*Steve szemszöge*

Rettentő nehezemre esett betartani Robin tanácsát, hogy ne járjak Amanda nyakára. Pedig alig tudtam visszafogni magam, főleg, mikor tisztában voltam vele, hogy hétfő este Eddie Munson-nal lógott, miközben én otthon idegeskedtem azon, hogy ne történjen köztük semmi. Kikészített a dolog, és fel sem tudtam fogni, hogy hogyan tudtam így elszúrni az egészet. Hogy mondhattam ilyet előtte? Oké, még mindig vannak érzéseim Nancy iránt, de közel sem olyan erősek, mint régen. Inkább csak egy számomra fontos emberként tekintek rá. Valamikor el sem tudtam képzelni nélküle az életemet, de az még jóval azelőtt volt, hogy megismertem Amanda-t. Ez a lány pedig teljesen felforgatta az életemet, és nem tudok semmi másra gondolni, csak rá.

Kedden még otthon maradtam, de szerdán már nem bírtam egy helyben ülni, és mivel sokkal jobban voltam, délutánra már bementem dolgozni. Legalább valamivel elterelem a figyelmemet.
Mivel a kocsim vasárnap óta a tékánál volt, így kénytelen voltam busszal végigutazni a városon. Nem tudtam volna megmondani, hogy mikor mentem utoljára busszal valahova.

Mikor beértem a tékába, csak a főnök volt bent. Elég sokáig kellett győzködnöm, hogy jól vagyok, és nyugodtan menjen haza, viszem a boltot egyedül is, amíg Robin be nem ér. Nem mintha máskor nem egyedül szoktam volna lenni egész délelőtt.

Robin jóval kettő után ért be a tékába, és mikor meglátta, hogy én vagyok bent a főnök helyett, szinte lefagyott az ajtóban. Ahelyett, hogy örült volna nekem, hiszen így nem kellett megmagyaráznia, hogy miért késett.

- Mit csinálsz itt? - támadott le egyből.

- Neked is szia, Robin! - mordultam rá - Ez a munkahelyem, és mivel nincs semmi bajom, ezért bejöttem dolgozni.

- Jól van! - nézett zavartan a háta mögé, vissza az utcára - Erre sem te, sem ő nem voltatok felkészülve, szóval így még fairnek is mondható a dolog. - motyogta maga elé.

- Mi van? - néztem rajta végig zavartan.

- Majd mindjárt rájössz. - lépkedett közelebb, és furcsán mosolygott.

Amint kimondta az utolsó szót, kinyílt az ajtó, és Amanda sétált be rajta, fülig érő mosollyal.

- Ó! - olvadt le az arcáról a mosoly, mikor meglátott - Szia!

- Szia! - köszöntem neki vissza halkan, és ki akart szakadni a szívem a helyéről, mikor nem úgy ragyogtak a szemei, mint mikor máskor rám nézett.

- Hogy vagy? - erőltetett egy kedves mosolyt az arcára, de tudtam, hogy csak azért csinálja, hogy ne legyen még kínosabb a helyzet.

- Jobban. Már semmi bajom. - mosolyogtam rá én is.

- Öhm... - fordult Robin felé - Keresek valami filmet. - mutatott maga elé, majd miután még egyszer rám pillantott, hátrament a polcok közé.

- Szólhattál volna, hogy jössz. - suttogta a fülembe Robin - Tegnap egész délután telefonon zaklattál munka közben. Nem tudtad volna megemlíteni, hogy ma már dolgozol?

- Miért? Ha mondom, akkor szólsz neki, hogy ne jöjjön? - mutattam Amanda irányába.

- Nem. Persze, hogy nem. De legalább te tudtad volna, hogy ma be fog jönni. - ütött a vállamba, hogy magára vonja a tekintetemet.

- Mi van?

- Menj és beszélj vele! - lökött egyet rajtam, én pedig azonnal Amanda után mentem.

Nem kellett sokáig keresnem, ugyanis tudtam, hogy a horrorfilmek közt találok rá. Arra viszont nem számítottam, hogy a fejét lógatva, az egyik polcnak lesz támaszkodva.