The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

56. fejezet: Az ember, akire mindig szükség volt

*Amanda szemszöge*

Nancy javaslatára mindannyian átmentünk hozzájuk, és az alagsorban húztuk meg magunkat, ahol annak idején a gyerekek szoktak játszani. A lányok hoztak másolatokat azokról a cikkekről, amik Victor Creel-ről szóltak, így Steve, Dustin, Lucas és én azokat bújtuk.

- Én ezt nem értem. - járkált fel-alá Steve.

- Mit nem értesz? Teljesen egyértelmű. - forgatta a szemeit Dustin - Akit Vecna megátkozott, az meg is halt. Kivéve ezt a Victor Creel-t. Ő az egyetpen túlélő, ő tudhatja, hogy hogyan lehet legyőzni Vecna-t, és megtörni az átkot.

- Feltéve, ha őt is megátkozta. De akkor sem értem, hogy hogyan létezhetett Vecna az ötvenes években. - tekerte a fejét Steve.

- Lehet, hogy a Hellyel lefelé már több ezer, vagy több millió éve létezik. Lehet, hogy a dinoszauruszoknál is régebbi. - folytatta Dustin az elméletét.

- Komolyan? - nézett rá szemrehányóan Steve, de nem tudta folytatni, mert Lucas közbeszólt.

- Akkor sem tiszta, hogy hogyan nyílt kapu abban az időben? És hogyan jutott át?

- És most, hogy jut át? Miért most? - értett vele egyet Steve.

- És miért akkor?

- A legfőbb kérdés az, hogy miért? - folytatta Steve, miközben Dustin-ra nézett - Megjelenik, megöl egy családot, aztán harminc év múlva pár tinit. Semmi értelme. Még hogy egyértelmű... Őszintén, Henderson... Jobb lenne, ha néha kicsit szerényebb lennél. Jót tenne. - mondta, majd levágódott az egyik fotelbe.

- Manny... - szólt hozzám Dustin - Mondd meg a pasidnak, hogy állítsa le magát.

- Hát... - húztam el a számat - Tényleg zavaros a dolog. Kicsit sem egyértelmű. - adtam igazat Steve-nek, majd ránéztem. Ő mosolyogva figyelt, valószínűleg azon akadt meg a figyelme, hogy nem javítottam ki Dustin-t, mikor azt mondta, hogy Steve a pasim. Viszonoztam a mosolyát, de aztán a sarokban gubbasztó Max-en akadt meg a tekintetem. - Mit csinál?

- Fogalmam sincs. - válaszolt Steve.

- Aludt egyáltalán? - kérdezte Dustin.

- Miért? Te tudnál? - suttogta Lucas.

Elgondolkodva néztem Max-re, miközben a lépcsőn gyors léptekkel sietett le Nancy és Robin.

- Megvan a terv! - mutatott fel pár mappát Nancy.

- Hála Nancy újságíró kollégáinak, már penge pszichológushallhatók vagyunk a Notre Dame-on. - folytatta Robin.

- Szóval felhívtuk a Pennhurst-öt, hogy beszélnénk Victor Creel-lel a diploma munkánkról, amit a paranoid skizofréniáról írunk. - mondta tovább Nancy - Erre persze nemet mondtak.

- De háromkor találkozunk az igazgatóval. Az a dolgunk, hogy elbűvöljük, és meggyőzzük, hogy beszélhessünk Victor-ral. Rengeteg kérdésünk van, és reméljük, hogy ő válaszol rájuk.

- Az nekünk is van. - bólintott Steve, majd belenézett a lányok papírjába - Várj csak... Ruth és Rose? Ezek lány nevek. Hol van az enyém? Én nem megyek?

- Nem. - mosolygott angyalian Nancy - Te maradj a gyerekekkel.

- Már megint ketten akartok menni? - kiáltott fel Steve - Robin-nal? Szerinted kit fog ő elbűvölni?

- Kösz... - mordult fel az említett lány.

- Már nem azért, de senki nem fogja elhinni, hogy te egy egyetemista pszichológushallgató vagy. - nézett rá Steve.