The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

76. fejezet: Történjék bármi

*Amanda szemszöge*

Hawkins elesett. A kapuk kinyíltak, a város pedig romokban hevert.
Miután visszatértünk a Hellyel lefeléből, nem akartunk hinni a szemünknek. Mivel Vecna-nak sikerült elkapnia Max-et, így kinyílt mind a négy kapu, amik addig növekedtek, amíg nem találkoztak a város közepén. Hawkins-ban persze fogalmuk sem volt az embereknek, hogy mi történt. A hírekben földrengésről beszéltek, de egyesek szerint megnyílt a Pokol kapuja. Nem is sejtették, hogy az utóbbi volt az igaz.

Az első utunk a kórházba vezetett, ahol persze addigra már hatalmas káosz uralkodott. Rengeteg sérült volt, és állítólag sokan meg is haltak. Nancy és Robin hazamentek, hogy megkeressék a szüleiket, míg a fiúk engem támogattak be a kórházba. Habár már kicsit jobban éreztem magam, miután Steve megtudta, hogy odaát elájultam, nem engedett abból az elhatározásából, hogy igenis kórházba kell mennem.

A folyosón várakoztunk a sorunkra, ugyanis először a súlyos eseteket látták el. Steve persze megpróbált minden arra haladó orvost vagy ápolót meggyőzni arról, hogy lássanak el engem, és minden elutasítással egyre idegesebb lett.

- Steve... - kértem kedvesen - Jól vagyok. Kivárom, amíg rákerülök, ha már elrángattál ide. Ülj le kérlek, és maradj nyugton.

- Egy órája itt szobrozunk. - morogta, majd végignézett a folyosón. Morcos arca egyik pillanatról a másikra kisimult, és megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle. Mikor követtem a tekintetét, megláttam a felénk siető Lucas-t és Erica-t. A két gyerek azonnal Steve karjaiba esett, aki rögtön magához szorította őket. Dustin is felkelt mellőlem, és már négyen ölelkeztek. A szívem megtelt szeretettel, ahogy figyeltem őket. Steve-et és a három gyerekét.

- Jól vagytok? - kérdezte őket Dustin, miután szétváltak.

- Mi igen, de Max... - motyogta halkan Lucas.

- Úgy sajnálom, kölyök. - simította meg a feje búbját Steve - Ha kicsit jobban igyekszek, akkor...

- A műtöben van. - szakította félbe Lucas.

- Mi? - érdeztük egyszerre mind a hárman.

- De hát a kapu kinyílt. - csodálkozott Dustin - Max nem halt meg?

- Nem. - mosolygott halványan a fiú - Mármint... Meghalt, de aztán egyszer csak lélegezni kezdett.

- Életben van, de kómába esett. - egészítette ki Erica - A csontjai eltörtek, a szemei véreztek és nem látott semmit. Most a műtőben van, de nem valószínű, hogy magához tér mostanában. Sőt... Az sem biztos, hogy magához tér valaha.

- Magához fog térni. - szólt rá Lucas.

- Én csak azt mondom, amit az orvosok. - tette fel védekezve kezeit a lány.

Steve ellépett tőlük, mikor Dustin elkezdte mesélni, hogy mi történt odaát, és leült mellém. A térdére támaszkodva, arcát a tenyerébe hajtva hatalmasat sóhajtott.

- Nem lesz semmi baj. - simítottam meg a hátát, mire rámnézett, és halvány mosoly kíséretében bólintott egyet.

*****

Hosszú órák teltek el, mire nagy nehezen valaki észrevett minket, és időt szánt arra, hogy ránezzen a sebeimre. Dustin elment Lucas-ékkal Max kórterme elé, hogy ott várják meg a műtét végét, Steve pedig el sem mozdult mellőlem. Így volt ez akkor is, mikor egy nővér bekísért egy szobába, hogy megvizsgáljanak.

- Rendben. - mondta a doktornő, mikor nem sokkal később megérkezett - Először is szeretném megkérni a fiatalembert, hogy fáradjon ki, maga pedig vetkőzzön le.