The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

11. fejezet: Pokol Tüze Klub

*Amanda szemszöge*

Délután előkészítettem a pizzához a hozzávalókat, hogy délután már csak elkészíteni, sütni, majd enni kelljen. Szerencsére minden volt hozzá, így nem kellett elmennem boltba.
Egy kicsit rendberaktam a házat, főleg a nappalit, ahol valószínűleg a srácok majd játszani fognak. Megígértem Dustin-nak, hogy nem fogom őket zavarni, és nem fogok beleszólni semmibe, csupán amolyan csendes megfigyelő leszek majd.

Sosem voltam tagja semmilyen klubnak sem, és barátokkal sem voltam jól eleresztve. Haverjaim persze voltak, de igazi barátom csupán egy. De ő a tavalyi évben sajnos elég csúnyán elárult. Talán pontosan ez volt az egyik ok, hogy olyan könnyedén belementem abba, hogy egy darabig Hawkins-ba kell költöznöm. Kellett a levegőváltozás, és habár kételkedtem benne, de már ez után a pár nap után is úgy gondolom, hogy tényleg jót fog tenni ez a hely. Már most több inger ért, mint otthon, az elmúlt pár hónapban. És még meg sem ismertem mindet Dustin híres, idősebb barátai közül.

Nem sokkal három után állított haza Dustin, és vele tartott Mike és Lucas is. Őket már ismertem, igaz csak párszor találkoztunk futólag. Mindkét fiú kissé furcsa volt a maga módján, éppen illettek Dustin-hoz.

- Sziasztok, fiúk! - köszöntöttem őket hatalmas mosollyal - Örülök, hogy itt vagytok.

- Mi köszönjük, hogy átjöhettünk. - mondta Lucas, majd mindannyian lehuppantak a kanapéra.

- Hozok nektek üdítőt, meg van egy kis nasi is. - ajánlottam nekik, amit persze örömmel fogadtak, és egyből rá is vetették magukat a csokikra és cukrokra. Igazából ezeket a filmezéshez vettem, de nagyon szívesen felajánlottam a fiúknak. Meg amúgy is el kell mennem kivenni pár új filmet, és akkor majd pótlom a készleteimet.

Miután belaktak az édességből, a három fiú nekiállt átrendezni a nappalit, hogy kényelmesen elférjenek majd, mikor nekiállnak játszani. Ennyit arról, hogy rendbe raktam mindent, mire megjöttek.
Éppen az asztalt cipelték, mikor megszólalt a csengő.

- Kinyitnád, Manny? - kiáltott Dustin - Biztos, Eddie-ék azok.

- Persze. - bólintottam, majd az ajtóhoz siettem, és kitártam az érkezők előtt. Odakint négy idősebb fiú állt, mindannyian ugyan olyan pólót viseltek, mint Dustin-ék. - Sziasztok! - köszöntem nekik nagy mosollyal, ugyanis ők mintha megmukkantak volna, mikor megláttak - Gyertek be! - álltam félre az útból, és beengedtem a még mindig tátott szájjal bámuló fiúkat. Utoljára egy nálam magasabb, hosszú hajú fiú sétált be, és furcsán mosolyogva nézett végig a házban, aztán rajtam is. Kezeit csípőre téve állt meg velem szemben.

- Dustin nem mondta, hogy ilyen szépséges tündér fogad majd minket. - búgta halkan, és a kezem után nyúlt, majd mielőtt tiltakozni tudtam volna, megcsókolta a kézfejemet - Milady! - hajolt meg színpadiasan.

- Gondolom, te vagy Eddie. - nevettem fel, mikor visszakaptam a kezemet.

- Eddie Munson, személyesen. - hajolt meg újra.

- Én pedig Amanda Henderson. De a barátoknak csak Mandy.

- Akkor remélem, nem bánod, ha Mandy-nek hívlak. - húzta mosolyra a száját - De az is lehet, hogy maradok a Milady-nél. - gondolkodott el.

- Ahogy akarod. - csuktam be az ajtót, és a nappali felé böktem - A srácok odabent vannak.

- Igazán rendes tőled, hogy beengedsz minket a házadba. - mondta, miközben besétáltunk a többiekhez.

- Nem az én házam. - rántottam meg a vállamat - Csak vigyázok Dustin-ra, amíg nincs itthon az anyja.

- Hát... Az már biztos, hogy kellemesebb látványt nyújtasz, mint az édesanyja. - kacsintott rám, majd leült a kanapéra Dustin mellé, aki hatalmas mosollyal köszöntötte. Látszott rajta, hogy nagyon kedveli a srácot. És amilyen ijesztőnek hatott a külseje, éppen annyira volt kellemes meglepetés. Udvarias volt, habár eléggé színpadias.

*****

A nappaliban a Pokol Tüze Klub javában benne volt a kalandokban, ezért én úgy döntöttem, hogy nekiállok a pizzák elkészítésének. Éppen az utolsóval bajlódtam, és dagasztottam a tésztát, mikor megszólalt a csengő.

- Manny! - ordított Dustin.

- Megyeeeeek! - kiáltottam vissza, majd csupa lisztes ruhával, és kézzel átvágtam a nappalin, és kinyitottam a bejárati ajtót.

- Szia! - köszönt az ajtóban álló Steve.

- Ó! - alig tudtam valamit kinyögni, annyira meglepődtem - Szia! Hát te?

- Öhm... Hoztam neked valamit. - mutatott fel egy szatyrot.

- Nekem? - nyíltak még nagyobbra a szemeim - Tényleg?

- Igen. - bólintott, majd felém nyújtotta. Kezeim viszont úsztak a nyers tésztában, így nem tudtam megfogni.

- Tudod mit? - álltam félre az ajtóból - Gyere be, én meg megmosom a kezeimet. Oké?

- Oké. - mondta, majd belépett a házba. Éppen akkor, mikor a nappaliból hatalmas üdvrivalgás hangzott fel. - Vendégeid vannak?

- Igen. - nevettem fel, majd kitártam a kezeimet a ház belseje felé - A Pokol Tüze Klub.

- Jesszus. - forgatta meg a szemeit, de azért utánam sétált a nappaliba, majd követett a konyhába. A fiúk annyira belemerültek a játékba, hogy szinte észre sem vették, hogy újabb vendégünk érkezett. Egyedül Dustin nyújtogatta felénk a nyakát.

- Mit keresel itt, Harrington? - kiáltott fel.

- Koncentrálj a játékra, Henderson! - szólt neki vissza Steve, oda sem nézve.

Még hallottam, hogy Dustin morgott valamit, mielőtt beértünk volna a konyhába.

- Mit sütsz? - érdeklődött Steve.

- Pizzát. - mutattam a már elkészült darabokra, amik arra vártak, hogy betegyem őket a sütőbe.

- Nahát... Láthatom a mestert munka közben? - nevetett fel, majd leült az egyik székre - Ó! Ez a tiéd. - nyújtotta újra felém a táskát.

- Mi ez? - pillantottam bele kíváncsian, miután megtisztítottam a kezeimet. Egy kazettát húztam ki belőle. Rémálom az Elm utcában 2. - Freddy bosszúja. - Ez a második része. - jegyeztem meg boldogan.

- Ma érkezett, és gondoltam, biztos tetszene. - rántotta meg a vállát - Ezért kivettem neked, mielőtt elvitte volna valaki.

- Emlékeztél rá, hogy ezt akarom megnézni? - csodálkoztam el.

- Neeeem... - túrt a hajába - Csak ezt nézted, mikor itt voltam. Mármint az első részét.

- Hát persze. - néztem rá összehúzott szemekkel. Tudtam, hogy emlékezett rá. - Köszönöm, de megbeszéltük, hogy a múltkori volt az utolsó, amit elfogadtam, ugye?

- Tudom, de ez most legyen kivételes eset, oké? - nevetett fel.

- Nem, Steve. - tekertem a fejem, és a táskámért indultam, hogy kifizessem neki a kazetta árát.

- Oké! - kiáltott utánam - Várj! Mi lenne, ha nem fizetnéd ki, hanem kapnék érte egy szelet pizzát? - nézett az asztalra.

- Amennyivel tartozom már, annyiból kijönne pár egész pizza is. - nevettem.

- Csak egy-két szeletet kérek. - tette fel a kezeit - Mit szólsz?

- Oké. - bólintottam rá - De még nincs készen. Most sül az eslő, és még egy hátra van. - léptem az asztalhoz, ahol hagytam a dagasztásra váró tésztát.

- Ráérek. - rántotta meg a vállát, és hátradőlt a székben.

- Hát jó. - egyeztem bele, majd újra nekiláttam a tésztának. Steve túl közel ült hozzám, és habár csak a szemem sarkából, de láttam, hogy minden mozdulatomat figyelte.